Civilizációt építeni egy társas keretében eléggé adja magát, azt viszont már a szerzője válogatja, hogy mekkora mélységig élhető át ez a nem éppen egyszerű feladat. A műfajt a komplexitás és a mélység terén uraló Korokon át ezt szinte sokkolóan tálalja, ellentétben például a 2022-es Brazil birodalommal, ahol csupán csak egy nép sorsát kellett egyengetni. A birodalom alkonya viszont a feje tetejére állítja a formulát, hiszen itt már egy kész, befejezett birodalom végnapjait élhetjük át, megpróbálva annyi mindent átmenteni az utókornak, amennyit csak lehetséges.
A birodalom alkonya
- Kiadó/Partner: Gémklub
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: 45-60 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 2,30/5
- Ára: a kiadó webshopjában 15 990 forint
Ez ugyanakkor a legkevésbé sem egy fáklyásmenet, hiszen a játék egy kötött menetrendet követ, melynek során természeti katasztrófák egész sora sújtja mindazokat, akik vállalják annak következményeit abban reménykedve, hogy a hazárdjátékuk idővel kifizetődőnek bizonyul. Cikkünk alanya ugyanis egy olyan, alapvetően kártyavezérelt, licitálós stratégia, amiben mindenki a maga 11 lapkából álló birodalmát menedzseli, megpróbálva megőrizni az egyensúlyt az elvesztett helyszínek és a hatékony fejlesztések között, melyek egyfajta miniatürizált engine-ként termelnek erőforrásokat, hogy azok későbbi fázisokban kerüljenek felhasználásra.
A fázisok pedig a rendszer talán legfontosabb elemei, melyeket egy központi játéktábla fog közre, ahol egy körjelölő jár egy lineáris pályán. Ennek minden egyes mezője egy adott fázisnak felel meg, így mindig előre látható, mikor és pontosan mi következik, lehetővé téve ezzel az előretervezést. Minden birodalom pontosan ugyanazokból a lapkákból áll: ez tartalmaz várost, falut, hadsereget, utat és tanyát is, ezeknek pedig mind eltérő pontértéke van, melyek csak akkor érnek bármit is a játék végén, ha az adott helyszín nem pusztul el. Minden fél a kezdőjátékos által meghatározott lapkasorrenddel kezd, de nem telik el sok idő, míg az egyes birodalmak el nem kezdenek átrendeződni, hol a pusztulás, hol az áttervezés révén – ebben az esetben egyébként a már lerakott lapkák pozíciója változik.
A birodalommenedzsmentet erőforrások támogatják: a búza, a kalapács, a fejsze a birodalom gazdasági, ipari és katonai erőforrásait jelképezi, míg az érmék dzsókerként funkcionálnak, és a fentieket tudják helyettesíteni. Minden játékos 2-2 erőforrással kezd, és ezeket használja fel a főbb fázisok során. A legtöbbször a katasztrófafázissal találkozhatunk: ennek keretében fel kell fedni egy katasztrófakártyát, amely a birodalom egy specifikus helyszínét (sorszám alapján) fenyegeti, a játékosok pedig a rajtuk szereplő erőforrások bedobásával licitálnak, míg valaki úgy nem dönt, inkább bevállalja a negatív következményeket, és egyúttal bezsebel minden erőforráslapkát, amit a többiek bedobtak a közösbe.
A tűzvész, az árvíz, a lázadás, az éhínség, a pestis, a földrengés, a ragály vagy épp a barbárok egy adott veszedelemnek felelnek meg, és kétélű fegyverek. Elszenvedője elveszíti az adott helyszínt, ami a másik oldalára fordul, és egészen addig inaktív marad (beleértve a játék végi pontszámát), míg esetlegesen újra nem épül. Cserébe viszont megkapja a katasztrófakártya alján található fejlesztést, amit egy ép helyszíne alá csúsztathat. Ez amúgy rendkívül hasznosnak bizonyulhat a későbbiekben, hiszen extra erőforrást biztosíthat, csökkentheti a helyreállítás költségét, győzelmi pontot adhat menet közben (vagy a játék végén), de akár még az aktuális katasztrófát is kicserélheti.
Ez a licitfázis viszont nemcsak azt határozza meg, hogy az adott birodalom pontosan milyen állapotban várja a következő fázist, de esetenként azt is, hogy specifikus fázisokban mennyire tud hatékony lenni. A gazdasági fázisban például a termelés zajlik, amikor búzát, kalapácsot, fejszét tudunk szerezni a nem elpusztított gazdasági helyszíneken, míg az ipari fázisban a négy, kézben tartott katasztrófakártya játszható ki, megszerezve annak fejlesztését (ignorálva a katasztrófát). De akár egy korábban elpusztított helyszínt újjáépíthetünk a rajta található költség megfizetésével. A katasztrófafázis éppen ezért egy igazi hazárdjáték, ahol a tervezhetőség találkozik a kiszámíthatatlansággal és a reménnyel, ami a konfliktusfázisról is elmondható, amiben győztesként a helyszínekből és egyebekből származó katonai erő összeadásával lehet azonnali győzelmi ponthoz és némi erőforráshoz jutni – a vesztes oldalon viszont elszenvedjük annak negatív következményeit.
Mindez egészen addig tart, míg a központi játéktáblán a fázisjelölő el nem ér az utolsó mezőre. Ekkora a játék során elért győzelmi pontokhoz hozzá kell adni az épen maradt helyszínek pontszámait, valamint a játék végéhez kapcsolódó fejlesztésekből származó pontokat, és a legtöbb ponttal rendelkező fél nyer. Ez pedig egyáltalán nem követel meg túl sok időt: két fő esetén is bőven lehozható 30-45 perc alatt, de a legideálisabbnak vélt négy fő esetében se nagyon kell egy órával többel számolni, ahogy a komplex szabálymagyarázattól is megkímélnek minket az alkotók. A birodalom alkonya mindezt rendkívül minőségi módon tálalja: az egészen tetszetős lapok és lapkák, a funkcionális kartonelemek, a mindennek helyet biztosító tároló dobozok és a kiváló inzert maximális igényességről árulkodik, bár tény, hogy a helyszínlapkák alá helyezni a katasztrófalapokat néha kicsit frusztráló tud lenni. Ezt leszámítva azonban egy alapos műgonddal elkészített, egyszerű és áramvonalas stratégiáról beszélünk, ahol a téma és a játékmenet ugyan nincs mindig szinkronban egymással, de a pestis, az árvíz vagy épp a barbárok árnyékában nem is nagyon van idő ezen rágódni.
(A játékot partnerünk, a Gémklub biztosította – köszönjük!)
