Roskadásig tölteni egy társasjáték-gyűjteményt a létező legegyszerűbb dolog, főleg, ha az ember céltudatosan teszi, egy témát, egy szerzőt, vagy épp egy mechanikát helyezve előtérbe. Amikor ez a három irányvonal egy ponton találkozik, az viszont nem feltétlenül sül el a legjobban, hiszen úgy határozottan könnyebb megtelni: Uwe Rosenberg kiváló példa erre, hiszen a legendás szerző a remekbeszabott Patchwork után valósággal ráfüggött a poliominókra és a természetre, amit a Virágoskert-Indián nyár-Tavaszi rét trilógia követett, Rosenberg pedig azóta is ontja magából a lapkalehelyezős játékokat. Ez, és persze a mechanika sikere pedig más alkotókat is követésre sarkallt, újabb és újabb témákba csomagolva a meglehetősen hasonszőrű játékmenetet. Ennek köszönhetjük a Macskák szigetét, a My Cityt, vagy épp a témát őséhez visszaterelő Project L-t, a hullámok viszont tavaly, az immáron magyar nyelven is elérhető Az ismeretlen bolygóval érték el a jelenlegi csúcsmagasságukat.
Az ismeretlen bolygó
- Hazai partner/kiadó: Gémklub
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-6
- Játékidő: átlagosan 60-80 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 2,22/5
- Ajánlott ár: a kiadó webshopjából 23 990 forint
A sok szempontból érthetetlen módon Kickstarteren startolt, és ott hatalmas sikert elérő, az eredetileg kért 20 000 dollár helyett közel 250 000 dollárt összekalapozó kampány ugyanis nem kisebbet ígért, mint a lapkalehelyezős társasok újrafeltalálását, amihez a világvégét hívja segítségül. A történet szerint a Föld erőforrásai elfogytak, az emberiség így ismeretlen bolygók lakhatóvá tételével igyekszik biztosítani a faj jövőjét. Ennek során kies, nem túl barátságos bolygókat kell felvirágoztatni vízzel, biomasszával, technológiával, civilizációval, és roverekkel, azaz a meteoritokat és a mentőkapszulákat betakarító járművekkel.
A játéktér ennek megfelelően egy négyszögeket tartalmazó rácsra osztott bolygó, maguk a tereptípusok pedig eltérő méretű és felépítésű poliominók, melyekből minden körben minden résztvevő egyet kap a központi raktárból, a S.U.S.A.N-nak nevezett űrállomásról, amely egy kör alakú, egy belső és külső kört is tartalmazó, talapzattal rendelkező és forgó tárolóegység. Ez a raktár több szekcióra oszlik, a játék elején pedig minden fél egy saját raktárjelölővel jelöli ki a maga pozícióját. A kör elején az aktuális kezdőjátékos, az "állomásparancsnok" ha úgy dönt, elforgatja az űrállomást, ezáltal minden körben mindig két lapka közül lehet választani.
Minden lapka két részből áll: minden rész egy erőforrást és egy, az erőforrásnak megfelelő tereptípust tartalmaz. Ezen lapkákat alapvetően mindig egy korábban lerakott lap mellé kell helyezni (élszomszédosan), ezek pedig nem fedhetik egymást, és a bolygóról, azaz a rácsról se lóghatnak ki. A lapka lehelyezése után a saját játékostábla mellett található vállalatlapkán kell úgynevezett erőforrás jelölőket mozgatni, méghozzá a lerakott lapkának megfelelően. Összesen öt erőforrás sáv található ezen a táblán, és ezen haladnak a hozzájuk tartozó jelölők, a nagyobb szintlépéseket győzelmi ponttal (azaz medálokkal) jutalmazva, a kisebbeket pedig általában azonnali bónusszal. A sávok bizonyos szempontból egymásra is kihatással vannak az úgynevezett szinergialöket-mezők révén, mellyel egy jelölő mozgatható előrébb egy szabadon választott sávon.
Miután minden játékos lehelyezte a maga lapkáját és léptette az erőforrás jelölőit, a soron következő személy lesz az állomásparancsnok, majd új kör kezdődik. Mindez egészen addig tart, míg vagy ki nem ürül valamelyik lapkaraktár, vagy valamelyik játékos nem tudja már a lehelyezési szabályoknak megfelelően lerakni a következő lapkáját. Ezt követően jön a kiértékelés, és a játszma véget ér. Menet közben ezért több dologra is figyelni kell: például, hogy lehetőség szerint ne villámtempóban fogyjon el a hely, és legyen szabad mező a nagyobb, vagy fura formájú elemeknek. Az sem árt, ha idővel teljes sorok és oszlopok is feltöltésre kerülnek, mert a játék végén ezek extra győzelmi pontot hoznak. Muszáj eltakarítani az egyes lapkákkal érkező meteorokat is, mert ezek gátolják a befejezett sorok/oszlopok után járó pontszerzést. Emellett pedig nem árt figyelembe venni az extra győzelmi pontokat hozó célkártyákat sem, és azokat követve, tudatosan terraformálva a terepet.
Az ismeretlen bolygó mindezt rendkívül áramvonalasan tálalja, köszönhetően mind a letisztult, egyszerű, a műfajt ismerők számára sok újdonságot nem tartogató játékmenetének, az elemek tárolását is segítő, látványos és robosztus raktárnak, valamint a kifejezetten gyorsan lepörgő köröknek. Ráadásul a tartalomra se lehet panasz, mivel a játékmenet és a komplexitás több modullal is bővíthető. Ilyen például az eseménykártyák használata, melyek minden kör elején valamilyen pozitív vagy negatív következményt hoznak; az aszimmetrikus vállalatok, melyek az alapoktól tudják felülírni a szabályokat, vagy épp a szintén aszimmetrikus bolygók, melyek teljesen eltérő lapkahelyezési szabályokkal biztosítják a változatosságot. Az ugyanakkor már egyedi preferencia kérdése, hogy ebből ki és mennyit igyekszik egy játékba suvasztani – a Kingdominóhoz vagy a My Cityhez hasonlóan a kevesebb néha több. A túl sok extra modul inkább a kelleténél több, könnyen elfelejthető miniszabályt hoz, semmint áramvonalas játékmenetet, így Az ismeretlen bolygó akkor szerepel a legjobban, ha az alapokat nyújtja. Abban ugyanis rendkívül jó, még úgy is, hogy hat játékos esetén is abszolúte minimális az interakció, és mindenki a saját bolygóját igazgatja, bárminemű társalgás nélkül. Na de ilyen egy űrhajós élete: nemcsak a rideg űr, de a magány is állandó útitárs.
(A játékot partnerünk, a Gémklub biztosította – köszönjük!)
