Nem kell túl nagy izomerő ahhoz, hogy az ember olyan távolságra dobjon egy kavicsot, hogy az egy Római Birodalomról szóló társasra essen. A Társalgó-rovat találatai között például vagy féltucat ilyen szerepel, hol extrémen túldíszített formában (Foundations of Rome), hol egy műfajt új nehézségi szintre helyező megoldásban (Rome & Roll, Hadrianus Fala), hol pedig a kor nagyhatalmaira kihegyezett formában (Imperium: Ókori birodalmak). És bár minden idők egyik legismertebb és leghatalmasabb birodalma közel sem képviseli magát olyan intenzitással a társasok között, mint mondjuk a természet, egyáltalán nem meglepő, hogy az őszi szezon egyik legnagyobb játéka ismét történelmi utazásra invitál.
Róma dicsősége
- Kiadó/Partner: Gémklub
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 60-90 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2,67/5
- Ára: a kiadó webshopjában 34 990 forint
A Róma dicsősége kapcsán már csak azért is fontos értekezni a méretről, mert egy kifejezetten hatalmas, masszív súllyal rendelkező, szabályrendszerét tekintve viszont a közepes nehézséget is csak alulról nyaldosó stratégiai társasról beszélünk. A kerettörténet szerint 44-ben, a második triumvirátus idején kell kitölteni a Caesar halála után maradt hatalmi vákuumot, méghozzá egy olyan trónkövetelő bőrébe bújva, aki a Római Birodalom gazdaságának fejlesztésével, a kereskedelem növelésével, hódításokkal és ármánykodásokkal igyekszik magának megkaparintani a trónt.
Ehhez pedig egy hatalmas, négy nagyobb régióra (Afrika, Gallia, Hispánia, Itália) osztott térkép, azaz a központi játéktábla áll rendelkezésre, ahol a résztvevő felek minden fordulóban egy-egy régiót igyekeznek a maguk hasznára fordítani az üresen álló épülethelyek feltöltésével, a korábban már lerakott épületek fejlesztésével, ezzel jutva dicsőség- és játék végi győzelmi pontokhoz, amennyiben sikerül a velük elérhető akciókat ügyesen kihasználni. A Róma dicsősége kilenc fordulón át tart, amely több fázisra oszlik. Az ármány fázis során egy eseménykártyát kell felfordítani, amely nem csak a körsorrendet határozza meg, de egy előfeltételt is lefektet, az ennek megfelelő játékosokat általában extra pénzzel jutalmazva. Ezen fázis során aktiválódnak a korábban lerakott ármányok is: ezek olyan, a provinciákra kerülő jelölők, melyek aktiválásukkor egy rivális játékost hátráltatnak. Ilyen lehet a rágalmazás, amely győzelmi pont vesztéssel jár, a rombolás, amikor is az általuk építés alatt álló Pantheon sérül meg, vagy épp a megtévesztés, melynek keretében az ellenfél által lerakott légiókat tudjuk átirányítani egy másik régióba. Ezen ármányok igazi hátbaszúrások, a játékosok közti interakció elsődleges forrásai, használatuk ugyanakkor kiváltójuk teljesítményét is befolyásolja, így az elsütésükhöz jó időzítés és némi tervezés is szükséges.
Az építés fázisban a körsorrendnek megfelelően tudunk épületlapkát helyezni az aktuálisan elérhető provincia épületmezőire – természetesen a költségek megfizetésével. Összesen öt épülettípus található a játékban: katonai, politikai, kereskedelmi, vallási és gazdasági. Mindegyiknek három szintje van, a fejlesztés pedig rengeteg pénzbe kerül, cserébe komolyabb mennyiségű dicsőségponttal jutalmaznak. Ezt követi az akciófázis, melyben követőket, lényegében munkásokat kell lehelyezni. Ezek rákerülhetnek az aktuális provincia épületmezőire, az ármányjelzőkre, vagy egy különleges területre, a colosseumra. Egy katonai épülettel a központi játéktábla alján található régiók meghódítására lehet kísérletet tenni; a politikai épületekkel szavazatokat tudunk leadni, melyek dicsőségpontokat, játék végi pontokat jelenthetnek; a kereskedelem révén kereskedelmi kártyák zsebelhetők be, amiket a rajtuk található feltétel teljesítésével aktiválhatunk azonnali jutalmakért, de akár szettbe is rendezhetők, hogy győzelmi pontokba fordítsuk őket a játék végén. A vallásba való invesztálás a saját Pantheon felépítését teszi lehetővé, amely három alapból és négy darab tetőből áll, míg a mezőgazdaság azonnali bevételt hoz a forduló számától függő mennyiségben.
Ezt követően jön a bevételfázis, amiben bevételt termel az aktuális provincia, egészen pontosan annyit, amennyi a lerakott épületek mennyisége plusz egy – lehetőség van dupla bevételhez is jutni, ez azonban dicsőségpont veszteséggel jár. Végül a központi játéktábla elfordítása következik, méghozzá a forduló elején felhúzott eseménykártyának megfelelő irányban és mennyiségben, így minden fordulóban egy új régióban kell tevékenykedni. Mindez a kilencedik menet végéig tart, ezt követően pedig a végső pontozás dönt a győztesről. Ennek keretében nemcsak a dicsőségsávon elért érték nyom sokat a latba, hanem a meghódított harci régiók, a szavazatokból felépített szenátusoszlopon elfoglalt hely (itt ugyanis a korongok sorrendje számít), a kereskedelemlapokból összerakott kereskedelmi szettek, a lerakott pantheon elemek, a sikeresen teljesített küldetéskártyák, valamint a megmaradt pénz is.
A Róma dicsősége ezek fényében egy teljesen szokványos, újdonságot nem tartogató munkáslehelyezős játék is lehetne, de többszörösen is igyekszik tenni azért, hogy ez ne így legyen. Kezdésnek rögtön a választott uralkodójelölttel, a rendelkezésre álló hat személy ugyanis nem csupán teljesen eltérő kezdővagyonnal (pénzzel, dicsőséggel, légióval, szavazattal) rendelkezik, de aszimmetrikus játéktáblával is. Ezt remekül kiegészítik a küldetéskártyák, melyekből kettő tartható meg a játék elején, és így alkalomról alkalomra tudják formálni a választott és követett stratégiát. Ehhez remekül asszisztálnak az ármányok, melyek Damoklész kardjaként lebegnek a régiók fölött, akár komolyabban is felrúgva egy-egy tervet. De ugyanez elmondható a szavazatokból összeálló szenátusoszlopból is, ahol a jelen levő korongok mennyisége és azok sorrendje komoly feszültséget és kompetíciót tud teremteni.
Mindezt pedig egy elmondhatatlanul igényes tálalás koronázza meg, a gigantikus, súlyos doboz ugyanis egyáltalán nem a véletlen műve. Az épületlapkák karton helyett akrilból vannak, a fejlesztésekkel pedig egyre tetszetősebbé válnak; a pantheon valóban háromdimenziós elemekből épül fel, és szó szerint kiemelkedik a helyéről; a kétrétegű játékostáblákon pihenő, rendkívül igényes fajelölők a színekben és ábrákban fürödve járulnak hozzá a hangulathoz, mindezt pedig egy, a fő komponenseknek kiváló otthont biztosító inzert fogja közre. Habár a szabálykönyv okozhat némi bosszúságot a következetlen betűméretével és a kissé csapongó felépítésével, kellő játékosszám (legalább 3 fő) esetén a Róma dicsősége a birodalom dicsőségére is válhatna, mert igazán nagy újítást ugyan nem hoz műfajába, cserébe viszont rengeteg ármánykodást és változatos játékmenetet biztosít a téma kedvelőinek.
(A játékot partnerünk, a Gémklub biztosította – köszönjük!)
