A Delta Vision is kezd belehúzni, de a Gémklub továbbra is vezet a megjelenési számok terén, mikor egy-két hét alatt egy rakás játéka készül el és érkezik meg az országba, aztán az ember győzze eldönteni, mi az, amire ténylegesen szükség van. Nos, ebben próbálunk segíteni, méghozzá az utóbbi néhány hét legfrissebb érkezői közül válogatva egy csokorral, akár a kisebbeknek, akár a családoknak, akár a haladóbb gamereknek ajánlva. Kifejezetten nehéz vagy középnehéz gamer játék ezúttal nem érkezett, azoknak eleve nagyobb helyet szentelünk, de a mostani felhozatal így is elég izgalmas, és talán mindenki megtalálja benne a maga kedvencét.
Deszkalózok: Csak semmi fánik!
- Partner/kiadó: Gémklub
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 15-20 perc
- Korcsoport: 5+
- Nehézség: 1/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a kiadó honlapjáról 11 490 forint
Gyerekjátékokkal ritkán foglalkozunk, de a szokásos, a Gémklubra jellemző szójátékkal megcímzett (főleg az alcímért jár a Stöki-díj) Deszkalózok már az ötlettel és a kivitelezéssel is levett a lábamról, ezért be is kértem egyet, hogy majd a gyerek mennyire élvezi a hazárdírozós kincsgyűjtést. No, a helyzet az, hogy végül előbb ültünk le felnőttekkel, egy társasjáték-klubban, és hát a társas 11 490 forint, de az élmény megfizethetetlen, mikor meglett, 40 körüli férfiak és nők rakosgatják a kis elefántokat, húzzák a kártyákat, megremegnek, mikor ledől a palló, és egyből három kört is lehúznak, mert annyira élvezik a játékot.
A Deszkalózok lényegében annyiról szól, hogy az ügyesen kialakított doboz egyik oldalát megfordítva felrakjuk a mágneses pallókat, az első ponton a saját elefánttal, majd a saját körében megpróbál mindenki annyi kincs-kártyát húzni és felfordítani a pakliból, amennyit csak lehetséges. Két lehetőség van. Vagy megáll egy kártya után, és így a többiek annyi fakorongot tesznek a saját pallójuk végére, amennyi az utoljára húzott kártyahely felett van, vagy pedig húznak, ameddig el nem jutnak a kártyahelyek végére, ezzel megnyerve a játékot. Ha azonban olyat húznak közben, ami már ismétlődik (pl. második kardot vagy gyémántot), akkor megállnak, előbbre lépnek egyet a pallón, a többiek pedig nem kapnak korongot. Előbb-utóbb a korongok és az előrébb jutott elefántok súlya megteszi a hatását, a mágnesesen illeszkedő palló pedig lezuhan. Jó móka, izgalmas push your luck mechanikával, nagyon látványos és aranyos külsővel, igényes minikkel, ami miatt a gyerekek imádják, de titokban a felnőttek is ugyanúgy játszanak vele.
Dixit – Disney
- Partner/kiadó: Gémklub
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 3-6 fő
- Játékidő: átlagosan 3015 perc
- Korcsoport: 8+
- Nehézség: 1/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a kiadó honlapjáról 14 990 forint
A Libellud igen nagyot szakított a Dixit-családdal (pl. a Stella is tök jó), nem csoda, ha a kiadó addig üti a vasat, amíg meleg, a 100 éves Disney pedig most partner minden téren, ami már a Dobble-nél is látszódott. És az említetthez hasonló variáns most a Dixit legújabb kiadása, amely új táblát, karaktereket kínál, no és persze egy jó nagy adag kártyalapot is, amik a korábbi alapjátékkal és kiegészítőkkel együtt ugyanúgy használhatók, mint minden más esetben. A mutatós, ám valamilyen fura oknál fogva arc nélkül ábrázolt meeple-ök között ott van Dzsinni és Mickey is, további négy karakterrel együtt, mindenkinek egy tárcsával, és a legjobb, hogy a tábla nemcsak a pontozásra szolgál, de a külső sáv a kijátszott lapoknak is helyet biztosít, így a tábla köré gyűjtjük a kártyákat.
A lényeg azonban ugyanaz. Az aktuális mesélő a kezében tartott hat lap közül egyet kiválaszt, mond valamit, ami kapcsolódik az ábrához, majd lefordítva leteszi a kártyát. A többi játékos kiválaszt egyet a saját hat lapja közül, ami illik az elmondottakhoz, majd szintén lefordítva lerakja a kártyát, ezután pedig a mesélő az összes beadott lapot megkeveri, szétosztja a tábla külső sávjában, és mindenki tippel, hogy melyik lehetett az eredeti. Nem jó, ha mindenki eltalálja, ahogy az sem, ha senki sem, szóval óvatosan a szavakkal és utalásokkal. Itt ugyanis a mesélőnek az az ideális, ha van olyan, aki megfejti, melyik volt az első lap, de lehetőleg minél kevesebben találják ki. Így kapnak pontot, sőt még az is, akinek a kártyájára valaki szavazott, és persze az nyeri meg a játékot, aki elsőre eljut a pontozósáv végére. A játék maga még mindig jó ötlet, jól is működik a megfelelő társaságban, az azonban nálam kicsit elvett az értékéből, hogy minden Disney-s, avagy nehéz nem a mesehősökre, a mesére és valami egyértelmű jelenetre asszociálni, így a semleges művészeti alkotások korábban jobban tetszettek. De biztosan van, akinek már csak a téma miatt is nyerő lesz a csomag, a gyerekek pedig már a rajzfilmeket idéző, egyébként csodaszép festmények miatt is imádni fogják.
Bonszai
- Partner/kiadó: Gémklub
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 40 perc
- Korcsoport: 8+
- Nehézség: 1,9/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a kiadó honlapjáról 13 990 forint
A Bonszai az aktuális csomag meglepetés játéka, ugyanis nagyon sokat gondolkodtam, hogy kell-e ez a kis hatszögekkel ábrázolt bonsai-társas, ám valahogy a téma miatt végül úgy döntöttem, hogy legyen, kerüljön a négyesbe, és bizony nem is bántam meg. A feladat a legértékesebb bonsai növesztése, amire számtalan körünk van, és lényegében minden esetben csak egy akcióval rendelkezünk a kettő lehetséges közül. Az egyik, hogy egy kártyát veszünk el, és ha van, akkor a kártyahelyhez kapcsolt lapká(ka)t is megkapjuk, a másik pedig, hogy növesztünk. És bizony ahhoz bőven kell kártya és lapka, hogy növeszteni tudjunk, ráadásul eszközkártyákat és növekedés kártyákat is érdemes szerezni, hogy minél több lapkát gyűjthessünk és rakhassunk le egyszerre. De vannak professzorok és segédek is, akik további lapkákat adnak, vagy a lehetőséget, hogy újabb lapkákat szerezzünk, esetleg egyből, a kártyaelvétel akcióval le is tehessünk párat a saját készletünkből. Nem mellesleg játék végén esedékes pontozó kártyákat is beszerezhetünk.
A játék maga pedig pontsaláta. A fa lapkák ugyan alapból nem hoznak pontot (de játék végi kihívások teljesítésével és pontozó kártyával ez is lehetséges), a levelek azonban egyből hármat érnek darabonként; a virágoknak minden szabad oldala 1 pont; a gyümölcsök pedig helyből 7 pontot érnek. Persze mindegyiknek megvan a maga lehelyezési szabálya, de ez elég egyszerű, szóval az elmélet senkinek nem okoz majd gondot. A gyakorlat azonban jóval izgalmasabb az elképzelésnél, és játék közben derül ki, hogy a Bonszai egyfelől nagyon szép, ahogy épül a játéktér, növekednek a növények, emellett nagyon izgalmas is. Mert akár szólóban játszunk, akár játékosokkal, keveset lehet előre kalkulálni, bármelyik fontos kártyát elvihetik előlünk, olyankor pedig úszni kell az árral, kiválasztva a megmaradt legjobb lehetőséget. Szólóban azért lehet tervezni előre, mert ott egyértelmű, melyik lap esik ki, ha valamit cselekszünk, így simán 100 pont fölé lehet menni, ami azért nem kevés. A Bonszai pedig egy jó, ötletes, elég gyorsan előkészíthető és elpakolható társasjáték, ami témájával és megjelenésével nagyon is érdemes a figyelemre, még ha nem is kiemelkedő, vagy formabontó.
Coffee Rush
- Partner/kiadó: Gémklub
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 30 perc
- Korcsoport: 8+
- Nehézség: 1,5/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a kiadó honlapjáról 12 990 forint
A legjobban a Coffee Rush-t vártam a csomagból, ami talán a legnagyobb is a kisebb címek közül, ráadásul a Gémklub-os kolléga is jó előre beharangozta. Ha képeket nézünk, a komponensek már egyből megragadják a szemet, hiszen kis kávészemek, csokidarabok, tejcseppek, vízcseppek, karamell-kockák várják a játékosokat, hogy ezekkel gazdálkodva teljesítsék a kávézóba betérők megrendeléseit. Amire azonban nincs felkészülve az ember, az a túlélőjátékos jelleg, ahogy beindulnak a megrendelések, hiszen néhány kör után lényegében mindenki azon dolgozik, hogy a lehető legtöbb fontos összetevőt begyűjtse, és a kifutó megrendeléseket teljesítse velük, mielőtt mínusz ponttal gazdagodna. És itt válik frusztrálóvá az egyébként nagyszerű és szórakoztató ötlet.
A koncepció az, hogy a saját körében mindenki hármat léphet egy kis táblán, ahol az összetevők vannak, és a három lépés során gyűjtenek be mindent, amit tudnak. Ezeket aztán a három csészéjük között teszőlegesen elosztják (ami nem kell, azt ki is hagyhatják), majd ha sikerül teljesíteni egy megrendelést, azt félrerakják, a csészét pedig felszabadítják. A játékostársak ekkor annyi megrendeléskártyát húznak az első mezőjükre, ahányat az aktív játékos teljesített, és ez jelenti a játék legnagyobb kihívását. Merthogy a saját kör végén minden megrendelés egy szinttel lentebb csúszik, és ha a negyedik, legalsó szinten sem sikerül valamit teljesíteni, akkor a lap kiesik, ez pedig mínusz pontot jelent. És bizony, ahogy feltorlódnak a megrendelések, úgy esik ki egyre több, hiába fejlesztünk. Mert három teljesített megrendeléskártya beáldozásával egy fejlesztés aktiválható, onnantól az a játék végéig él és 2 pontot ér, ráadásul átlósan is közlekedhetünk a segítségével, vagy éppen bizonyos mezőkről duplán szerezhetünk nyersanyagot. Van még Rush token is a speciális és a nem teljesített megrendelésekért, ezek pedig plusz egy mozgást jelentenek, de az a helyzet, hogy sokszor még ez sem elég. A játékosok egy idő után vért izzadva küzdenek a rendelések teljesítéséért, a játék végén pedig csak néhány pontot kapunk: egyet minden megmaradt, teljesített megrendelésért, kettőt minden aktív fejlesztésért. És bizony keményen meg kell küzdeni értük, ami miatt egy-egy esetben inkább munkának érződik a dolog, mintsem játéknak. Szerintem a Coffee Rush kifejezetten gonosz, túlélőjáték, de nem rossz értelemben, mert még így is nagyon élvezetes, gondolkodós, improvizálós társas, ami ráadásul elképesztően jól is néz ki.
Az év pedig még messze nem ért véget, hamarosan érkeznek olyan nagyobb címek, mint a Róma dicsősége, A Legacy Ticket to Ride, számos kiegészítő (Everdell, Cascadia, Ark Nova), vagy éppen a Terra Mystica – Találmányok kora és a Mosaic. Játszani tehát továbbra is lesz mivel, ami pedig említésre méltó, azt igyekszünk bemutatni. Mert a játék soha nem állhat meg.
