A PC Guru hasábjain mindig is elsődleges szempontunk, hogy politikától mentes maradjon az oldal, vagy ha már ez elkerülhetetlen (hiszen végső soron abban élünk, a mindennapjainkhoz kapcsolódik), akkor pártatlanul, semlegesen adjunk hírt mindenről. Azért bocsátom ezt előre, és tartottam fontosnak megjegyezni, mert a szóban forgó társasjáték a címválasztással már-már ingoványos talajra téved, még ha objektíven el is ismerhető, hogy a trianoni békediktátum egy, a nemzet lelkén ejtett hatalmas, a mai napig tátongó seb. Ugyanígy elismerhetjük ezt az eseményt történelmi fordulópontnak – és nemcsak a magunk, hanem Európa, de akár a világ történelme szempontjából is.
Előzd meg Trianont!
- Partner/kiadó: Kecskés-Almási Konrád (szerzői kiadás)
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-8 fő
- Játékidő: átlagosan 3-6 óra
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: ?/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a kiadótól 7990 forint
A címválasztás abból a szempontból kicsit félrevezető, hogy valójában az első világháborút játszhatjuk végig, kellő játékosszám esetén gyakorlatilag bármely katonai szövetség vagy kisebb állam oldaláról, és nem csak és kizárólag a trianoni békediktátum megállítása a feladatunk. De lévén, hogy magyar fejlesztésű a játék, és magyar közönségnek szól, marketing szempontjából érthető a kissé klisés döntés. De ha ezen túltettük magunkat, szembesülnünk kell azzal is, hogy az Előzd meg Trianont! egy ízig-vérig kis költségvetésű szerelemprojekt, ami nagyjából egy print-and-play társasjáték színvonalával vethető össze, már ami az alkotóelemeket, a dobozt és úgy általában véve a teljes prezentációt illeti.
A csomagolás csupán egy henger, ebbe begyömöszkélve találjuk a térképet, egy halom egységjelölőt, pár diplomácia-kártyát és dobókockát, valamint az országok és a hozzájuk tartozó a tábornokok tábláit. A körítés puritánságán is túllépve azonban még egy kis hiányérzete marad az embernek, ami nem véletlen: a szabálykönyvet csak online találhatjuk meg. Ami mellé nem árt néhány magyarázó videónak is nekiesni, mert az Előzd meg Trianont! valójában egy közepesen komplex wargame. A leírás tekintetében 26 oldalra rúgó, kezdő és haladó szekciókra tagolt szabályrendszerét itt és most nem fogom részletezni, csupán nagyjábóli áttekintést adnék róla.
Világégés
A játék során a háború négy évét játsszuk végig, melyek mindegyike öt fázisból áll. Ezek a diplomácia, a csaták, mozgás, vásárlás, és a szállítókapacitás kihasználása. Diplomáciára csak a második fordulótól kerül sor, mert a kártyákat az egységekhez hasonlóan vásárolnunk kell, de itt szíthatunk sztrájkot, küldhetünk hadüzenetet, hívhatunk harcba szövetségeseket és így tovább. A csatákba hadseregeink a tábornokok vezetése alatt indulnak, mindegyikük egyedi képességekkel bír, de legföljebb 25 egységet vihet magával, a saját kis tábláján.
Egy-egy csata két rohamból, azaz gyakorlatilag két kockadobásból áll, és félidőben bármely félnek lehetősége van a visszavonulásra is. Elsőként a tüzérség számára dobunk kockával, majd indulhat a közelharc, melyben haderőink összerejéhez további módosítókat adnak a fontosabb földrajzi tulajdonságok (folyó, hegyvidék) és katonai létesítmények (erőd, védvonal). Végső soron egy-egy nagyon peches vagy nagyon szerencsés kockadobás közvetetten ugyan, de nagy hatással lehet a végkimenetelre. A különféle módosítók összegzése után kerül sor a veszteségek meghatározására, majd ha nem semmisült meg teljesen, akkor félidőben bárki visszavonulhat.
A vásárlás során az országok évenként meghatározott mennyiségű termeléssel rendelkeznek, ebből a termelésből vásárolhatunk az országlapon feltüntetett egységekből, az ipari termelésünknek megfelelően. Ez az érték szintén évről évre változik, no és persze az elfoglalt vagy elvesztett területek után is módosulhat. Ha valamit az adott körben nem tudunk vagy nem akarunk megvenni, a későbbiek során lehetőségünk lesz majd rá, de a termelést nem menthetjük át. Győzelemre vagy az antant, vagy a tengelyhatalmak objektíváinak teljesítésével kerül sor – ezek általában egyes kulcsfontosságú városokat jelentenek –, vagy pedig a háború éveinek lejártával, azaz 1918 végén.
Hova tegyelek
Személy szerint tudom értékelni az időt és energiát, ami az Előzd meg Trianont! megalkotásába feccölt az alkotó, Almási-Kecskés Konrád. De ettől a tény még tény marad: a prezentáció abszolút minimalista, ami talán nem is lenne baj, de a játék élvezhetőségét nagyban befolyásolja annak áttekinthetősége, helyesebben szólva annak hiánya, szépített centenáriumi kiadás ide vagy oda. Plusz a könnyű kis jelölők egy-egy hevesebb mozdulatra repülnek, perdülnek, elmásznak, és ember legyen a talpán, aki mindent észben tud tartani. Továbbá ugyan maguk a szabályok végső soron nem annyira bonyolultak, mégis iszonyú hosszan el tud húzódni egy-egy meccs, ami a játékosszám növekedésével egyre akutabb problémává növi ki magát.
Ugyan a szerencsefaktor relatíve csökkentett (mondjuk a híres-hírhedt Rizikóhoz képest), őszintén meg kell vallanom, cseppet sem élveztem a játékot. Talán bennem van a hiba, de túlontúl száraznak találtam, viszont ahhoz képest, hogy stratégia, szinte minimális mélységgel rendelkezik. Mindezek után talán azoknak ajánlanám, akik egy analóg Victoria vagy Europa Universalis “light” kiadásra vágynak, vagy egyszerűen csak szeretnek kis jelölőket tologatva, a történelmet újraíró zsebtábornokot játszani az asztalnál.
(A játékot partnerünk, a Kecskés-Almási Konrád biztosította – köszönjük!)
