[Társalgó] Kard és Korona + exkluzív KéKjáték-interjú

Nem is olyan régen még a KéKjáték kisgyerekeknek és családoknak szóló kínálatát mutattunk be, hogy aztán kicsit már komolyabb témákat nézzünk, most pedig eljutottunk a koronadíszhez, avagy ahhoz a történelmi stratégiai játékhoz, mely már a harmadik kiadásáig ért, miután az utolsó verzió évekkel ezelőtt elérhetetlenné vált. Mivel az első változathoz képest lényegében egy teljesen új társasjátékot kapunk, ami mind szabályaiban, mind összetevőiben és mechanikájában változott, a korábbi verziókat hagyjuk is: a harmadik kiadás a legjobb és legszebb a sorban, sőt lényegében a KéKjáték teljes kínálatából magasan kiemelkedik, hogy onnan tündökölve ragyogja be a középkori Magyarország térképét.

Kard és Korona – 3. kiadás

• Típus: kompetitív/kooperatív
• Játékosok száma: 2-6 fő
• Játékidő: átlagosan 60-180 perc
• Korcsoport: 10+
• Ár: 15 990 Ft 

Már méreteivel és külső kialakításával is tekintélyt parancsoló a KéKjáték legfőbb alkotása, a cégtulajdonos Lenhardt Balázs munkája és “gyermeke”. A rendkívül szépen dizájnolt, valamilyen módon minden irányból díszített kék dobozt felnyitva pedig valóban leeshet az állunk (még a korábbi verziókat ismerve is – sőt, leginkább talán azok ismeretében). A régies hatású, a korábbiaknál sokkal kidolgozottabb kétoldalú játéktábla méretes darab, de szerepel rajta egy csomó fontos információ, több játékmódnak is otthont ad, emellett kimondottan igényes. Éppen úgy, ahogy a kiskirályok, a játékosokat szimbolizáló minik, a régi festményekkel díszített eseménykártyák, a korhű pénzjelölők, az épület- és seregjelölők, a strapabíró karakterlapok, vagy éppen a teljesen egyedivé tett dobókockák. Anyagminőségében mindegyik komponens kiemelkedőnek mondható, és még csak a külsőségeknél tartunk, amiknek hála már ránézni is jó a társasra. De hogy mit tud, milyen a játékmechanika lelke, az is megér egy misét.

Az igényes, 16 oldalas, meglehetősen tartalmas szabályfüzet egy kis történelmi áttekintéssel indul, amiből megtudhatjuk, hogy 1301-ben indul a hátteret jelentő sztori, amikor is “a Magyar Királyság fölött sötét felhők gyülekeznek”. Az Árpád-ház utolsó királya, III. András ugyanis elhunyt, a valódi hatalmat birtokló kiskirályok pedig ölre mennek, hogy hol kisebb szövetségeket kötve, hol ármányokkal élve, hol háborúskodva, de megszerezzék a Szent Koronát. A játékosok a vármegyéket egyesítve, az országrészeket uralva bújhatnak bele Csák Máté, Aba Amádé, Borsa Kopasz, Subics Pál, Kőszegi Henrik és Kán László bőrébe, hogy minél nagyobb befolyást szerezve, minél hatalmasabb sereget gyűjtve, valamint minél több anyagi haszonra szert téve győzedelmeskedjenek.

Mindennek van egy nagyjából egyszerű és logikus menete, amit egy-két játék alatt kiismer az ember. A kampány évekre, avagy fordulókra bontva zajlik, mindenki a játékszámnak megfelelő berendezkedésben kezd a saját székhelyéről, majd az alapseregét elrendezve hódító útnak indul. A térképen található semleges erőket nem játékosok vezérlik, azok csak védekezni tudnak, mindenki más pedig a színek és jelképek segítségével könnyen megkülönböztethető. A második évtől a fordulót befolyásoló eseménykártyák bekerülése mellett már a birtokolt területek és várak függvényében adót is beszedhetünk, sereget építhetünk, onnantól pedig jöhet a komolyabb harc is. Utóbbi egy területre érve következik be, megvannak a megfelelő sorrendek és hatások (például értelemszerűen az íjászok támadnak először, a lovasok jobban bírják a stapát és a többi), a küzdelem pedig a szépen kidolgozott kockák segítségével zajlik le. Nem minden egység hal bele egyből a sebződésbe, győzelem esetén néhány körön belül akár vissza is hozhatjuk a bajba jutottakat. Szintén fontos, hogy háromévente az országbíró, tárnokmester és nádor szerepére tisztségviselő-választás következik, amit licitálással lehet megszerezni, szerepükben pedig extra hatások nyújtotta előnyök lépnek életbe. Ezek a szerepkörök ráadásul azért is fontosak, mert nemcsak az ellenség leigázásával vagy adott számú országrész, esetleg vár megszerzésével lehet győzni, de akár mindhárom tisztség begyűjtésével is. 

De mindez még csak a felszín kapargatása, elvégre ott a Haladó változat, ami hosszabb játékidőt és további egységeket/építményeket is jelent, illetve a Kard és Korona egyik legizgalmasabb része az, hogy lényegében teljesen kedvünk szerint játszhatjuk. Összefoghatunk, eláruljhatjuk egymást, lassan és biztonságban mozgathatjuk nagyobb seregeinket vagy szétküldhetjük őket minden irányba, hogy minél több pénzt termelve növelhessük csapatainkat és a többi. Talán nem véletlen, hogy sokan hívják a “magyar Rizikónak” (sőt, a későbbi Risk Europe-pal is vannak komolyabb közös pontok), csak éppen szerintem sokkal érdekesebb és változatosabb mechanikai elemekkel rendelkezik, ráadásul a kockadobást is sikerült “feldobni” a különböző sajátos értékekkel. A licittel, a számos egyedi összetevővel extra mélységet kapott a játék, ami még így sem túlzottan összetett, avagy simán belépő lehet a komolyabb stratégiai játékok világába. Mert azt természetesen nem mondhatjuk, hogy a Kard és Korona egy nagyon komoly stratégiai társas, hiszen a harcrendszere részben a szerencsére épít, kártyák szinte nincsenek benne az eseményjelzőkön kívül, és egyébként pont emiatt annyira szerethető. Kellően változatos, kimondottan történelemhű (ami változtatás van benne, az mind a játékélmény gördülékenyebbé tétele miatt van), nagyon igényes, mutatós, ráadásul a játékosszám terén is kellő számú opciót biztosít. De talán a legfontosabb, hogy hazánk "gyermekeként" nagyon nagy hangsúlyt fektet saját történelmünkre, miközben a szabályfüzet is tele van ezzel kapcsolatos összetevőkkel és érdekességekkel. Mindenképpen ajánlott darab.

A hagyományőrzés útján – interjú Lenhardt Balázzsal

Szia, kezdésként annyit kérnék, hogy mutatkozz be az olvasóinknak és meséld el, hogy milyen pozícióban vagy a KéKjátéknál, illetve általánosságban mivel foglalkozol a cég működésén belül.

Lenhardt Balázs vagyok, 44 éves, nős és két fiúgyermek édesapja. Eredendően jogász, de az elmúlt két évtizedben már rengeteg helyen dolgoztam: ügyvédi irodában, minisztériumban, bankban, a parlamentben, mint jobbikos, majd független országgyűlési képviselő. Én vagyok a cég egyik alapítója és ügyvezetője a kezdetektől kezdve. Hogy ebbe mi minden tartozik bele, azt felsorolni is nehéz lenne, de gyakorlatilag minden, a grafikai munkákon, a könyvelésen és a gyártáson kívül. Szoktam is derülni, amikor néhány megkérdezik, hogy még mit csinálok emellett. Persze ezt senki se vegy panaszkodásnak, egy nagy álom vált azzal valóra, hogy olyan játékokat adhatok ki, amikkel én is szívesen játszanék.

(Kép: A Kard és Korona korábbi változata.)

Egészen pontosan hány éve játszol, mik a kedvenc klasszikusaid, illetve szerinted mik voltak a legjobb társasjátékok az elmúlt tíz évben?

Amióta megtudtam markolni a dobókockát, játszom. Nyilván ötévesen először Ki nevet a végént, aztán kártyáztunk rengeteget, és apukám révén volt egy háború előtti Capitalynk is. Később jöttek a Novoplast ‘80-as évekbeli játékai, melyek nagyon jó minőségűnek számítottak akkoriban. A nagy reveláció számomra 12 évesen a Rizikó volt, amit egy Svédországból hazatért osztálytársunk révén ismerhettünk meg. A kedvencek közé még a Harc Európáért számított, majd később a Diplomacy, a Britannia, és a Római köztársaság. Az elmúlt tíz évből a Trónok harca 2. kiadását emelném ki, a T’zolkint és Eric Lang Keresztapáját, ezek voltak rám komolyabb hatással.

Mit gondolsz, mi számít igazán? A külső vagy a játékmenet? Lehet-e egyáltalán dönteni? Te magad egyébként mire gerjedsz a témán belül, illetve az egyszerűbb vagy összetettebb társasokat szereted?

Szerintem mindkettőnek nagy a jelentősége, de elsősorban a játékmechanika dönti el, hogy egy játék jó-e vagy sem. Hiába öltöztetsz fel a legdíszesebb ruhákba egy ronda nőt, az emberek azért látni fogják a lényeget. Hogy egy sokat vitatott témát érintsek, szerintem a Scythe is többet ad külsőségekben, mint amennyire valójában jó a játék. De míg korábban a németek például megengedhették maguknak, hogy borzalmasan kinéző társasjátékokat adjanak ki (a legjobb példa erre Stefan Feldtől a Castles of Burgundy, ami nagyon jó játék, de nagyon csúnya), most már ők is egyre jobban figyelnek a dizájnra, hiszen egyre erősebb a verseny. Engem elsőre a tematika fog meg, játékot is abból kiindulva fejlesztek, és bár szeretem az összetett játékokat, a magyar piacon nyilván ezekre kisebb a kereslet, ezért meg kell találni az egészséges kompromisszumokat. Nálunk alap a családi játékok körében is, hogy olyan legyen, amivel az egész családnak öröm játszani, és ne úgy üljön le a szülő, mint a Gazdálkodj okosanhoz, hogy csak essünk túl rajta, de közben rohadtul unja az egészet.

A KéKjáték saját kiadású játékokkal foglalkozik. Nem gondolkoztál még licencelt, magyar fordítással rendelkező kiadványokon? Nincs olyan cím a nemzetközi piacon, amit szívesen bemutatnál egy saját kiadással a hazai játékosoknak?

Négy évvel ezelőtt, amikor először jártam a nürnbergi óriási játékkiállításon, akkor eljátszottam a gondolattal, hogy akár én is kiadhatnám a Trónok harca Rizikót. Aztán otthon kicsit utánanézve a dolgoknak gyorsan kiderült, hogy ezek a lapok már eléggé le vannak osztva a hazai kiadók között, nekünk pedig bőven van annyi saját ötlet a tarsolyunkban, hogy ne a külföldi kiadások licencén kelljen gondolkodjunk. A hitvallásom is az, hogy a kiadó azért jött létre, hogy olyan játékokat jelentessünk meg, amik egyébként nem jutnának el a piacra. Ezért választok legtöbbször magyar történelmi és kulturális témát, mint a magyar népmeséket. Az elmúlt két esztendőben ráadásul iszonyatos harc bontakozott ki a hazai piacon, néhány kiadó által, akik havonta akár 5-6 magyarított játékot is megjelentetnek, ami szerintem már túlzás. A magyar közönség ennyit nem bír el, a tényleges kínálat meghaladja az örvendetesen emelkedő keresletet, és csak kevés játékból lesz akkora siker, mint pl. A Mars Terraformálása.

A komolyabb társasjátékaitokat elnézve azt kell mondjam, hogy minden szempontból nagyon igényesek. Már a kezdetektől cél volt, hogy olyan minőséget adjatok ki a kezetekből, ami a túltelített angol nyelvterületű társas-közösségben is elismerést vált ki?

Egy korábbi kérdésnél már felmerült a Novoplast kiadó neve, akár ők is inspirálhattak, hogy a minőségből sose engedjek, hiszen jelmondatunk is a minőségi játékélmény. Nyilván ehhez egy személyes igényesség is hozzátartozik, mert képtelen lennék kacatot kiadni a kezemből. Az igazi játékosok általános elvárása is egyre inkább a komolyabb minőség felé húz. Nyilván ettől még kényelmesen eladnak a kartonpapírból készült Gazdálkodj okosanból is tízezer darabot évente. A mi felfogásunk szerint nem az olcsó kínai műanyagok importjával kell versenyezni, inkább az a cél, hogy valódi értéket teremtsünk.

Lényegében az előző témát vetíti elő az is, hogy több játékotok a Kickstarteren kezdte pályafutását. Mennyire volt nehéz elindítani ezeket a kampányokat? Mennyire ugrottak a külföldiek és magyarok a témákra? Már ha erről van valami statisztikád.

A Kickstarter egy teljesen külön világ, amit három sikeres kampány után is még tanulunk. Az alapvető nehézséget az okozza, hogy csak bizonyos országokból lehet indítani a kampányt, ezért mi egy amerikai leánycéget alapítottunk erre a célra. Nagy szerencsénkre a korábban már sikeres kampányokat futtató magyar csapatok, mint a MindClash, az Antler vagy az A-Games, akikkel baráti viszonyt ápolunk, rengeteg hasznos gyakorlati tanácsot adtak a Kickstarter-oldal felépítésére vagy a marketingre. Persze a legtöbb tapasztalatot saját magadnak kell megszerezni, és az egész sokkal nehezebb, mint az előzetesen bárki gondolná. A Kickstarteren egyre inkább a nagy cégek fölözik le a komoly pénzeket, a kezdeti lelkesedés sajnos még nem elég a vágyott sikerekhez. Ha figyelitek ezt a piacot, akkor az utóbbi három évben újonnan, komoly háttér nélkül induló cégek az alapul kitűzött célt is ritkán tudják elérni, nagyon nagy a konkurencia, eléggé telítődött ez a piac is. Most nálunk is éppen egy olyan időszak zajlik, hogy kicsit összegezzük az eddigi tapasztalatokat, és az előző három évvel ellentétben idén nem fogunk új projekttel indulni.

(Kép: Egy játék, ami még meg sem jelent.)

A vásárlók és igények oldaláról mennyire van biztos képetek? Mennyire támogatják a hazai fejesztéseket, mennyire támogatják az olyan magyar kiadókat, mint a Kard és Korona?

Ezúton is nagyon köszönöm mindenkinek, aki vásárlásával támogatott egy kis független magyar kiadót. Nekik köszönhetjük, hogy tudunk működni, és ezért nem győzünk elég hálásak lenni. Szerencsére a magyar vásárlók értékelik a munkánkat, és szeretik a játékainkat. Az utóbbi években a Magyar népmesék – A társasjátékból több, mint 20 ezer darab fogyott, ami hatalmas szám, ismerve az átlagos eladásokat, de a kártyajáték is hasonló magasságokba jutott. Nyilván nem lehet mindennel ekkora sikert elérni, és olyan játékunk is van – itt a Pesti srácokra gondolok –, ami a kiváló kritikák ellenére szerény eredményeket produkál. Ugyanakkor gyakran szembesülünk vele, hogy az ún. gamerek ma sem ismerik el igazán a magyar játékokat, miközben örvendetes módon egyre több teljesen magyar fejlesztésű játék jelenik meg, melyek tartalmukban és külsejükben is hozzák a nemzetközi élvonal minőségét.

Kicsit még az előző kérdéshez kapcsolódik: valóban nagyon árérzékenyek vagyunk?

Én úgy érzem, hogy egyre többen hajlandóak komoly összegeket is áldozni társasjátékokra. Öt évvel ezelőtt még problémát jelentett, főleg az idősebb generációnak, hogy kerülhet egy társasjáték akár 8-10 ezer forintba, mert ők azt szokták meg, hogy a lóverseny és a Száz játék egy dobozban pár száz forintért elérhető volt Kádár idejében, de ma már ez nem jelent gondot. Őszintén szólva most mi is egy kísérletbe fogtunk, mert egymás után kihoztuk A kockahegyen is túlt és a Kard és Korona 3. kiadását, és mindkettőt nagyon exkluzív tartalommal, minikkel, gravírozott dobókockákkal, linen finish-sel és UV lakkal, ezért az áruk is már a 15 ezres kategóriában van. Őszintén elmondom, hogy közben nekünk nincs is komoly profitunk rajtuk, mert az előállítás olyan költséges, de drágábban meg tartunk tőle, hogy nem lehetne eladni. Meglátjuk, hogy erre hogyan reagál a piac, de egyelőre a vásárlóerő még megvan, szóval reméljük, a vírus okozta pánik nem dönti be az egész világgazdaságot.

A koronavírus-járvány sokak életét megkeseríti, de a webshopotok zavartalanul üzemel. Mennyire érzitek a saját bőrötökön ezt a helyzetet? Inkább nőtt vagy inkább csökkent az érdeklődés a társasjátékok iránt?

Szerencsére most még a felfelé ívelő szakaszban vagyunk, mert otthon maradtak az emberek, és ha már így alakult, akkor felfedezték, hogy milyen jó dolog játszani egymással. A nagyobb cégek egyfajta “kis karácsonynak” örvendeznek, de a szomorú helyzet előnyeit – a forgalmat tekintve – mi is érezzük. Persze ezt szívesen feláldoznánk, csak kerüljön vissza mindenki élete minél előbb a normál kerékvágásba! A remélhetőleg közösen szerzett élményeket, hogy játszani milyen jó, persze ne feledje el senki, és találjuk meg az alkalmakat a normál időszakban is, hogy együtt játsszunk! Legyen ez az egyik tanulsága ennek a remélhetőleg hamarosan véget érő különleges időszaknak.

(Kép: A Magyar népmesék – A társasjáték prototípusa.)

Foglalkoztatok már az ‘56-os szabadságharccal, a magyar középkor egy apró szeletével és a jövővel is. Milyen korokat mutatnál be még szívesen? Van esetleg valami nagy vágyad, amit nem tártál a világ elé, de már készülőben van? Vagy további kedvenc időszakod vagy témád, ami várható?

Nagyon aktuális a kérdés, mert még nem beszéltem róla a nyilvánosság előtt, de nektek elárulom, hogy már tavaly elkezdtünk dolgozni rajta, hogy az idei centenáriumra megjelenhessen egy nagyon aktuális játék Trianonról. Még nem akarom felfedni a részleteket, de egy kooperatív játék lesz, melyben államférfiakat alakítva kell szembenézzünk a kor komplex problémarendszerével, és lehetőleg olyan megoldásokat kell találjunk, ami felülmúlja a valódi történelemben elért eredményt. Ez egy komoly kihívásnak ígérkezik mindenki számára, és meg kell mondjam, hogy elég összetett játéknak gondolom. Ezen kívül évek óta készítünk elő egy komoly, első világháborús stratégiai játékot, csak a rengeteg egyéb feladat miatt még nem sikerült befejezni a fejlesztését. A kedvenc időszakom ebből láthatóan a közelmúlt, de régóta bennem van a vágy egy III. világháborút szimuláló játékra is. Őszintén elmondom, hogy az embrionális formában már létező játékötletek száma sokkal nagyobb, mint ahány játékot el tudunk vinni a kiadásig. Évek óta leghűségesebb munkatársam Szauer István (A kockahegyen is túl szerzője), neki is van egy tucatnyi játékterve, amiből több már prototípus formájában is készen áll.

Hogy jött a Magyar népmesék és a Grimm-világot feldolgozó A Kockahegyen is túl…? A jogdíjak mennyire voltak komolyak egy-egy ilyen címnél?

Rögtön a Kard és Korona 2014-es megjelenését követően foglalkoztatni kezdett, hogy miért nincs még egy valódi népmesés társasjáték, miközben mindenki azokon a meséken nőtt fel. Szerencsére a szerzői jogokkal rendelkező Kecskemétfilm a kezdetektől mellénk állt, és egy korrekt megállapodással sikerült megvalósítani a népmesék-játékcsalád kiadását. Nyilván összegekről nem fogok itt beszélni, de messze nem aprópénz, amit évről-évre ki kell számukra fizessünk. Remélhetőleg a jövőben még bővülni is tud ez a népszerű játékcsalád.

A Grimm-mesék esetében nincs ilyen történet, hiszen a szerzői jog a szerző halálát követően 70 évig biztosít védettséget az egyes műveknek, ami a sokszázéves mesék esetében már szabad felhasználást tesz lehetővé. A népszerűségük mellett többek között ezért is esett a tematikai választásunk rájuk, és mindenki örömmel fogadta kedvenc mesehőseik újbóli feltűnését.

Szerinted a játékon túl van bármiféle szerepük a társasjátékoknak? Lehet a társasjáték több, mint szórakozás?

Személyes felelősséget érzek abban, hogy átadjuk gyermekeinknek a valamennyiünket – déd- és nagyszüleink nemzedékeit, s a mai szülőket – egyaránt felnevelő, közös hagyományt. Sőt, a magam részéről igazából azért dolgozom, hogy unokáink között is legyenek majd olyanok, akik ismerik a magyar történelmet és népmeséket. Hiszen ha nem ápoljuk és adjuk tovább magyar örökségünket, el fogják felejteni őket, így beteljesülhet Herder, a 18. század végén papírra vetett jóslata.

A tizenéveseket ugyan gyorsan magába szippantja, és a húszas éveik elejéig általában fogva is tartja a virtuális valóság – főleg akkor, ha a szülő valamiért nem vezet be korlátozó intézkedéseket e veszélyes világ vonzerejének csökkentésére. De az érintettek a késő húszas, korai harmincas éveikben azért újra felfedezik, mennyivel többet jelent a személyes interakció. Hiszen társas lények vagyunk, szociális tevékenységünk legkellemesebb része a közös játék, amit valódi jelenlét során élhetünk át igazán. Mindezt mi sem mutatja jobban, minthogy a negyvenes-ötvenes generáció is aktívan jelen van a társasjátékok piacán – ezért is emelkedtek ugrásszerűen az eladások –, de ők már nem pusztán a saját kedvtelésük miatt, de gyermekeik vagy unokáik időtöltésére gondolva vásárolnak, igazolva, hogy a társasjátékozás valóban közösségi elfoglaltság! S ha már közösség: az egészségügyi vészhelyzet elrendelésével a családtagok a korábbinál jóval több időt töltenek együtt. A kényszerű összezártság olykor konfliktusokat is szülhet. Az asztal körülülése, egy-egy tábla kiterítése, a figurák szétosztása és a kocka kézbevétele ilyenkor hangulatjavító hatással bírhat. A társasjáték fejleszti az olyan személyes kompetenciákat, mint az együttműködés, a kommunikáció, a döntésképesség vagy a sikerorientáltság. Akárhonnan nézzük, az önkéntes karantén tökéletes alkalmat kínál ehhez!

(Kép: Megérkezett a sokak által várt, harmadik kiadású Kard és Korona, ami megindul az előrendelőkhöz.)

Köszönjük a válaszokat! Zárásként még néhány szó a társasjátékok kapcsán akár a kezdőknek, akár a haladóknak és veteránoknak?

Legyetek nyitottak és próbáljatok ki minél többféle játékot, mert néha ott is kellemes meglepetés várhat, ahol nem is gondolnátok! Járjatok le a gyarapodó számú társasjáték klubba, mert nagyon színvonalasak, nem drágák, és jó lehetőséget jelentenek új játékok megismerésére. Ha kérhetem, támogassatok minket is, magyar kiadókat, mert közös érdek, hogy színvonalas termékeket tudjunk megjelentetni olyan témákban, amelyeknek kifejezetten itthon van a felvevőpiaca.

Ezzel le is zárult a KéKjátékot és kínálatát bemutató cikksorozatunk (a játékokat köszönjük!), bár a Magyar Népmesék társasjátékkal még adósok vagyunk, így egyszer remélhetőleg azt is be tudjuk majd mutatni nektek. Személy szerint kifejezetten ajánlom a kiadó alkotásait, különösen a kockahegyet és a Kard és Koronát, amik a megszokottnál is igényesebb kivitelben láttak napvilágot. Ha valamelyik játék esetleg megvan, várjuk a véleményeket, ha még nincs, de tervben van a beszerzésük, jó szórakozást! És persze vigyázzatok magatokra és egymásra!