Előző héten még a KéKjáték könnyedebb játékait mutattuk be, most azonban alaposan alámerülünk az összetettebb mechanikájú társasok tengerében. Ha valaki lemaradt volna, akkor gyorsban a lényeg: a Kard és Korona Kiadó igazi hungarikum, avagy saját kiadású játékfejlesztésekben utazik, saját kútfőből, akár külföldi nevek vagy éppen a külföldi piac bevonásával. Utóbbi esetben a közösségi kalapozásra, avagy a Kickstarter-kampányokra gondolok, amik egész szép sikereket értek el, hála a remek ötleteknek, az általában egyedi koncepciónak. Merthogy ezúttal például mi kerül terítékre? Egyik személyes kedvencem, a (nem is annyira gyerekeknek szóló) Grimm-meséken alapuló A kockahegyen is túl, ami tényleg mesés és varázslatos csomagot biztosít az egész családnak, majd ott van a Hexpanse, aminek segítségével a jövőbe is ellátogathatunk a mindenféle játékelemben bővelkedő mechanika társaságában. Nem utolsó sorban pedig van egy sokkal komolyabb és alapvetően összetettebb, a saját történelmünkből táplálkozó Pesti srácok is, ami az ‘56-os szabadságharcokról emlékezik meg. Senki nem mondhatja, hogy nem elég színes a felhozatal, itt bizony garantáltan mindenki talál valami magának valót.
*Az alábbi kép csak illusztráció a minikhez, ennyien soha nem szerepelnek együtt a táblán.*
A kockahegyen is túl
- Típus: kompetitív/kooperatív
- Játékosok száma: 2-5 fő
- Játékidő: átlagosan 45-60 perc
- Korcsoport: 10+
- Ár: 14 990 Ft (jelenleg akciósan 13 900 forint)
A Grimm-mesék azok, amiket a Magyar népmesékhez hasonlóan jó eséllyel nem kell bemutatni senkinek, a Kickstarter-kampánnyal megvalósult társasban pedig tényleg mindenki ott van, aki számít, így többek között Piroskával, Hófehérkével, Aranyhajjal, Csizmás kandúrral, de még a brémai muzsikusokkal is találkozhatunk, méghozzá nem is akárhogyan. Merthogy az A kockahegyen is túl egészen bámulatos külsőt kapott, amit már a dobozt nézegetve is el kell ismerni. A néhol szépen lakkozott, ezáltal különleges hatást elérő címoldal/fedőlap alatt ott lapul a szintén mutatós, kidolgozott tábla (elején a térképpel, hátoldalán a fő artwork effektezett, régies hatású változatával), alatta pedig egy igazi kincseskamra található. Eleve, a kilenc szereplő mindegyike szépen kidolgozott, saját miniatűrrel rendelkezik (ezek a figurák nem is olyan minik), valamint egy kártyalappal, továbbá több pakli is jár a társashoz, egy egész nagy adag dobókocka (színekkel jelölve mind az 5 maximális számú játékosnak 5-5 darab) és némi extra társaságában. Mindennek megvan a helye az inzertben, minden igényes, minőségi alapanyagból készült, a dobókockáktól kezdve a tábláig érezni, hogy nem az olcsóság volt a lényeg, hanem az, hogy mindenki elégedett legyen.
A játékmenet alapvetően egyszerű. A kiindulási pont a kompetitív mód, amikor mindenki választ magának egy karaktert – akár véletlenszerűen –, majd a megfelelő számú eseménykártyát elhelyezve megindul a sztori, ami utóbbiak és a küldetéskártyák véletlenszerű bevetése miatt mindig más. Eleve, a térkép alá hat fejezeten át ívelő alapokat kapunk, amik meghatározzák a fejezetenként kapott öt-öt körünket, továbbá mindenki saját küldetésekhez jut, amiket teljesíteni kell a lapokon látható pontszámokért. Persze minél magasabb a jutalom, annál nehezebb a missziónk, ami általában valamilyen tárgy vagy élelem begyűjtése, majd eldobása vagy leszállítása egy kiemelt helyszínre/karakternek. A térképen a kockákkal közlekedünk, az útjelzőket csak egy bizonyos számú vagy fölötte lévő dobással lehet aktiválni, továbbá vannak oldalak, amik extra hatásokat érnek el. Éppen úgy, ahogy a varázstárgy lapok.
Ennek az egésznek az a vége, hogy taktikázni kell, muszáj odafigyelni, hova megyünk és mit szerzünk meg, mert azt utána el is kell vinni valahova, aztán jaj, ha nem sikerül tartalékolni a jobb dobásokat, mert még a végén beragadunk valahova. A játék legvégén természetesen az nyer, aki a legtöbb pontot szerezte, de a mechanikát egyszerűsíthetjük vagy akár bonyolíthatjuk is, a csapat felállásától és összetételétől függően, sőt elkerülve az ellenségeskedést és piszkálódást még kooperatív szabályokat is bevethetünk, ráadásként pedig a kompetitív módban párbajozhatunk, ha úgy tartja kedvünk. Elsőre emiatt oda kell figyelni, mi és hogyan történik, de nagyjából gyorsan bele lehet rázódni a szabályokba, amik összességében érthetőek, plusz a szintén nagyon igényes, tartalmas szabályfüzet is szépen elmagyarázza, mit kell tenni. A KéKjáték kínálatából a Szauer István tervezte A kockahegyen is túl az egyik kedvencem, ami külsőre is kimondottan igényes (Tosin Matteo illusztrációi gyönyörűek), emellett nagyon sokszínű módon alkalmazható. Volt már, aki nehezményezte a szerencse befolyását, más az egymással szembeni csipkelődést nem kedveli, de szerintem ezek egyáltalán nem rontanak a játékélményen. Jó, szerencse is van benne bőven, de ez nem egy mély stratégiai játék, inkább családi jellegű, amihez ez is hozzátartozik. A csipkelődést kizárhatjuk, a játékteret sem éreztem kicsinek, bár ötjátékos módban a térképhez képest azért tényleg nagyok a figurák – emiatt az ideális a 3-4 játékos lehet. Ami személy szerint inkább zavart, az egyetlen dolgok: a korongok anyaga. Ugyanis a csúszós, fényes felület miatt ezeket nem lehet szépen felstócolni, mivel folyton szétcsúsznak, ha hozzájuk érünk, avagy ebben az esetben a matt, kicsit recés felület ideálisabb lehet a tervezésnél. És akkor azt mondom így a végén, hogy ha ez a legnagyobb bajom a játékkal, akkor az kifejezetten jó eredmény. Ilyen minikkel, ilyen minőségű magyar társasjátékot nem nagyon talál a család, miközben mindenki meglelheti benne a kedvenc mesehősét, akivel aztán lehet kalandozni, almát és kenyeret vagy aranyat gyűjteni. Kellően szórakoztató, szó szerint meseszép darab.
Hexpanse – Admiral Edition
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő (kiegészítővel 2-6 fő)
- Játékidő: átlagosan 30-60 perc, esetenként játékosszámtól és játékstílustól függően több is lehet
- Korcsoport: 10+
- Ár: 17 900 Ft (jelenleg akciósan 15 500 forint)
Újabb Kickstarter-siker, ismét egy egészen egyedi megoldással, ami a taktikai játékok és űrstratégiák felé veszi az irányt. A Hexpanse ugyanis a messzi jövőbe kalandozik, amikor az emberiség már meghódította a Marsot, hogy bányáiból kinyerje fontos nyersanyagait, emellett számos felfedezést tett a világűrben, ahol más népekkel is összehozta a sors. Ebben az időszakban, a 2244-es évben kerülünk be egy galaktikus háborúba, ahol a tekintélyelvű, militarista vezetés alatt álló földi diktatúra, a transzhumanizmusra is emlékeztető marsi Kiber Kollektíva, a Csillagközi Nomádok, a Kereskedővilágok Szövetsége, valamint az Aliens kiegészítő segítségével két idegen faj vethető be a játékosok oldaláról, minimum 2, maximum 6 fő részvételével. A dizájnos és igényes dobozban ismét gyönyörűen elrendezett komponenseket találunk a mindennek helyet biztosító inzertben, a pályát pedig egy vagy kettő szabadon választható, kétoldalú tábla jelenti, attól függően, hogy a sima verzióra vagy a két további izgalmas helyszínt és némi extra játékelemet tartalmazó Admiral Editionre csaptunk le.
Az oldalak megválasztása után mindenki elhelyezkedik a térkép körül, leteszi a frakciótábláját, vezérét és kockáját, szövetségeseit és alakulatait, a kórházhajót és a piacot, az akció- és zsoldoskártyákat, majd véletlenszerűen felkerül egy küldetéskártya is a piac mellé. Innentől két lehetséges feladat van, és az egyik és egyben a fő játékelemet biztosító fő cél a küldetéskártyán látható formáció kirakása a frakció teljes repertoárjával, amibe a vezéreken és egységeken, szövetségeseken túl a zsoldosok, sőt még az épület is beletartozik. A szabályhoz kapcsolódik néhány apróság, mint a költőpénzként és nyersanyagként szolgáló hexilumkészlet jelenléte, a vezér saját képességeinek alkalmazása, továbbá a hexilumért vásárolható akció- és zsoldoskártyák kijátszása a saját akciókör során. Összességében egyszerű a rendszer, leginkább a könnyításnek szánt ikonokat kell kiismerni, amihez néhány játék elég, onnantól pedig gond nélkül mehet az háborúsdi. A háborúsdi, amit a sima taktikázós mechanikán túl fel lehet dobni a másik feladat elvégzésével, ami a konkurens vezérek likvidálása. Ezzel a csavarral aztán a Hexpanse a taktikai, alapvetően az iskolai órák alatt titokban játszott amőba-variánsból egy űrstratégiává változik, aminél csak arra kell vigyázni, hogy a játékmenet bizonyos elemei miatt a harc ne húzódjon el órákra, amit néhány házi szabály bevetésével lehet kiküszöbölni.
Mindez a szabadság azonban egy igen komoly élménnyé alakul a tényleges játékok során, amik ráadásul a sok frakciónak, a rengeteg kártyának és egységnek, valamint a küldetéskártyáknak és játékmódoknak hála elég nehezen unhatók meg. Hiszen kooperatív módban összefoghatnak bizonyos frakciók a másik szövetség ellen, váltogathatjuk népeinket, minden vezér és zsoldos más képességekkel bír, avagy adva vagyon a tartalmas és hosszabb távú szórakozás. Emiatt javasolt a teljes változat beszerzése minden összetevővel, ami még így is éppen csak több mint 20 000 forint. A kialakítás nagyon szép, Pozsgay Gyula remek illusztrációkat készített Toldi Gábor fejlesztéséhez – bár egy apró kritikával ezúttal is élnék: nem minden esetben passzolnak a témához a képek, ami kicsit kiszakít a játék világából, ahogy a fura hatású digitalizált arcok sem az igaziak. Értem az okát, a koncepciót, de nem biztos, hogy ez a megfelelő mód. Bár hozzáteszem, hogy azért nem borzalmas megoldás ez sem, csak némileg elüt az alapoktól, ezért szúr szemet. Egyébként viszont nagyon ügyesen fel lett dobva az örökérvényű amőba-recept, ami ilyen formában, picit a Neuroshimára is hajazva ugyanúgy működik, sőt mi több, kellőképpen taktikussá válik, illetve stratégiába vált, ha úgy tartja kedvünk. Alap mechanikájában inkább a kétszemélyes módot javasolnám, nagyjából 10 éves kortól, de stratégák és idősebbek többen is nyugodtan essenek neki, sőt használják ki a kiegészítő elemeket és komponenseket is, mrt úgy lesz igazán mély az élmény.
Pesti Srácok 1956
- Típus: kooperatív/kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 60-90 perc
- Korcsoport: 8+
- Ár: 9990 Ft (jelenleg akciósan 7980 forint)
Jóval komolyabb téma, ami szintén közösségi gyűjtéssel valósult meg, sőt még egy külföldi folytatást is kapott a Mighty Board kiadó jóvoltából, a Nights of Fire: Battle for Budapest képében (ami elvileg úton van külföldről, nagyon kíváncsi vagyok a különbségre). A folytatást pedig ezúttal szó szerint kell érteni, mivel nemcsak Turczi Dávid közreműködésével készült mindkettő, de a szabadságharc idejét is felosztották. Míg a máltai/lengyel cég az utolsó napokat vette célkeresztbe (szinte szó szerint, ha a témát vesszük alapul), addig a KéKjáték a forradalom indulását és kiterjedését. Maga a kialakítás jóval egyszerűbb, mint a Grimm mesék vagy űrháborúk esetében, ami persze érthető, ide nem is kell a csillogás és villogás. Van viszont történelemhűség és profizmus, ami már a budapesti térképen is meglátszódik a fontosabb helyszínekkel, miközben a szabályfüzetektől kezdve a kártyákig mindent archív nyilvántartásból kapott fotók díszítenek. Mindent megtalálunk, amit csak szeretnénk, és ezt tessék szó szerint venni. Merthogy nem véletlenül írtam szabályfüzeteket: egészen pontosan hármat találunk a csomagban, amik a különböző játékvariánsokat mutatják be közel 40 oldalon, miközben további oldalakon a függelékkel és egy-egy esemény leírásával együtt lényegében történelmi áttekintést nyújtanak az eseményekhez, a helyszínektől és akcióktól kezdve egészen a szereplők bemutatásáig. Ismétlem: archív felvételekkel együtt, ami így lényegében páratlanná teszi a mechanikáját nézve Pandemic-jellegű stratégiai élményt – egyben még tanulásnak is jó.
A sima Felkelő játékmódban a legegyszerűbb a feladat, itt a jelző mutatják a dátumot (a játék október 23-án kezdődik, majd 30-án ér véget), jóval kevesebb dologra kell figyelni, kevesebb a behívható segítség, illetve a győzelem eléréséhez szükséges teljesítendő esemény. Vannak viszont fontos szereplők, a felkelők, akiknek nevét azóta már jól ismerjük, és akik segítségként behívhatók a csatákba, miközben velük és a különböző kártyákkal nyersanyagokhoz, utánpótláshoz és fegyverekhez juthatunk. Küldetésünk természetesen nem más, mint megküzdeni az ÁVH-val, ami sima katonák, mesterlövészek és tankok képében nehezíti meg az életünket. Mindegyikhez valami speciális akció vagy összetevő kell, a mozgási fázist követően pedig érdemes lecsapni mindenkire, akire tudunk, mert a saját körök után az ÁVH jön, hogy tüzet nyisson minden játékosra, avagy forradalmárra. Éppen ezért fontos az összefogás. Legalábbis addig, amíg az egyszerűsített játékmódban próbálkozunk.
Merthogy itt is van több lehetőség, és bár már a normál mechanika is összetettebb, ezt további kártyákkal, jelzőkkel és eseményekkel, játékelemekkel nehezíthetjük. Lehetőségünk van kompetitív módot bevállalni, ahol valaki kifejezetten a kommunista erőket vezényli, míg másik esetben akár egyedül is nekiállhatunk Budapest felszabadításának. Elbukni sokféleképpen lehet, akár az időnk lejártával, sebesüléseinknek köszönhetően, szóval alaposan be kell vetni taktikai tudásunkat. És hogy milyen az élmény? Aki a stratégiai vonalat kifejezetten szereti, illetve a magyar történelem a kedvence, az remekül érvényesülhet, emellett különösen izgalmassá teszi a helyzetet, ha egy játékos bújik az ÁVH szerepébe, aki a saját taktikáját alkalmazza. Egy sötét korszak igen véres és szomorú eseményeinek feldolgozása ez, ami mindenképpen méltó a történelemhez, mert kidolgozása abszolút megfelel a célnak, mechanikája pedig jól átgondolt és kellően változatos, még ha nem is teljesen egyedi. Ráadásul, mint mondtam, még tanulni is lehet belőle, köszönhetően a páratlan megvalósításnak, aminél az alkotók láthatóan nem sajnálták rá az időt és energiát, hogy amit lehet, azt a valóságból a társasba építsék. Wittner Máriától kezdve Mansfeld Péteren át egészen Mányi Erzsébetig mindenki megtalálható a játékban, miközben a helyzeteknél is könnyen felkaphatjuk a fejünket, miszerint, “igen, erre emlékszem történelem óráról!” Nem egy vidám témájú, könnyed társas, ezért szerintem a nyolcas korhatár is inkább (minimum) egy 10-es, viszont mindenképpen izgalmas cím, amiben ráadásul rengeteg lehetőség van, továbbá számos módon lehet fűszerezni a játékmenetét, ami miatt magas újrajátszási faktorral bír. Elsőre talán túl bonyolult lehet a kezdőknek, de YouTube-on van pár bemutató a játékmenetről, amik nagy segítséget nyújthatnak, így senkit ne tartson vissza az összetettebb mechanika.
Ezúttal három igazán komoly cím is bekerült a KéKjáték kínálatából, nekem személyes kedvencem a gyönyörű kidolgozású, tényleg mesés A Kockahegyen is túl, de a java, avagy mondhatni, hogy a Kard és Korona felhozatalának királya még hátra van. A következő héten egy kis meglepetés extra kíséretében ezt is bemutatjuk, akkor is tartsatok velünk! És persze vigyázzatok magatokra és egymásra! #maradjotthon #maradjjátékban
