Már az alapjátékhoz tartozó több tálcányi műanyag tank és katona láttán is biztos akad olyan, aki egyből sarkon fordulna, pedig a Company of Heroes asztali társasjátéka nem a hagyományos értelemben vett „wargame”. Itt nem kell etalonnal méregetni azt, hogy meddig mozgathatjuk a csapatokat, vagy hogy azok meddig tudnak ellőni. És bár a játékhoz tartozik több marék dobókocka is, ezek közül alig egy párat kell majd dobálni, sőt ha jól taktikázunk, még arra sincs szükség. Egyszóval a látszat csal, úgyhogy nézzük is meg, mire vállalkoztunk modernkori Pattonként, Rommelként, Zsukovként vagy Montgomeryként.
Company of Heroes
- Partner/kiadó: Bad Crow Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 60-90 perc
- Korcsoport: 12+
- Nehézség: 3,09/5
- Ára: a nálunk járt négyjátékos alapdoboz a kiadó honlapjáról 139,95 dollár, nagyjából 43 200 forint, de Európába sajnos nem postáznak, így más útvonalat kell találni
Első lépésként a küldetéseket felsoroló füzet alapján alkothatunk hadszínteret, ami elsősorban a játékosok számához ajánl több térképszeletet, illetve azok kombinációját, valamint meghatározza, hogy mely játékos mely oldalról érkezik, és hol hívhat be erősítést. Az alapcsomagban négy közepes méretű pályánk van, de kettő kombinációjával két nagyobb is alkotható, továbbiakhoz pedig kiegészítők vásárlásával juthatunk. Ezután már csak egy szimpatikus sereget kell választani, és hozzá egy játékostáblát, illetve a megfelelő épületeket és egy parancsnoki kártyát, majd mehet is a móka.
Kezdésnek a három tech-szintből csak az első „épület”-kártya áll rendelkezésre, ez mindenkinél két gyalogos és egy könnyű jármű megvásárlását engedélyezi, továbbá az első kör elején erről két grátisz gyalogost kapunk (bármilyen kombinációban). Minden további épület újabb egységeket nyit majd meg, illetve a parancsnoki kártya adhat még bónuszokat vagy új egységeket. Tigris tankhoz például kizárólag a megfelelő parancsnokkal juthatunk. De ahhoz, hogy építkezhessünk, nyersanyagokat kell szereznünk, mert a kezdeti bevételünkkel nem fogunk háborút nyerni… A játék alapvetően egyszerű körstruktúra alapján zajlik: először mozgatjuk egységeinket, azután jön a harc, majd ellenőrizzük a győzelmi- és nyersanyagpontok tulajdonát, és elkönyveljük a bevételt, végül új egységeket és épületeket vásárolhatunk.
A híd túl messze van
Mozgásnál összesen kilenc akcióponttal rendelkezünk, ezt három fordulóban kell felváltva kiosztanunk, fordulónként maximum hármat (amit nem használunk fel, az elvész). A kezdőjátékos személyét mindig az határozza meg, akinek a legkevesebb a győzelmi pontja, döntetlen esetén a nyersanyagok alapján választunk, ha még így is döntetlennel van dolgunk (mint az első fordulóban) ott kockadobás segít meghatározni a bírót. Egy akcióponttal, egy egységet, egy mező távolságra mozgathatunk, illetve a letelepítést igénylő fegyverek felállítása szintén egy akciópontba kerül. Fontos, hogy egy mozgásfázisban egy egységre maximum három akciópontot költhetünk (de több részletben is, akár fordulónként csak egy-egy pontot költve rá).
Harcra akkor kerül sor, ha két ellenséges egység közül legalább az egyik látótávolságban és lőtávolságban van a másikhoz képest. A látótávolság és a lőtávolság általában két mező, de van olyan egység amely ennél messzebbre lát vagy messzebbre lő; ugyanakkor hiába tud messzebbre lőni, például egy gyalogsági mozsárágyú, ha nincs valaki, aki rálát a célpontjára. Miután meghatároztuk, hogy ki kire támad, kiosztjuk a sebzés-kockákat: minden egységnek meghatározott számú és fajtájú támadó-kockája van, ezeket a támadó odarakja a célpontja mezőjére, a megfelelő szimbólummal felfelé. Egyes fegyverek hatástalanok lehetnek bizonyos egységek ellen (pl. gyalogsági fegyverek a nehézpáncélosok ellen), míg mások ellen esélye sincs védekezni (pl. lángszórók a gyalogság ellen), ezt egyértelműen leolvashatjuk a sebzéstáblázatról. Tovább módosíthatja a védekezésre használható kockák számát, ha a védekező fél a támadóhoz képest fedezékben van (pl. homokzsák mögött vagy épületben). Azokkal a sebzés-kockákkal, melyeknél pajzs van az sebzéstáblázatban, a védekező fél dobhat, és ha ennek eredménye fekete vagy zöld szimbólum, akkor sérülés nélkül ússza meg az adott a lövést. Minden sebzés kiosztása egyszerre történik, így előfordulhat az is, hogy két egység egyszerre semmisíti meg egymást – a megsebzett és elpusztított egységek után pedig tapasztalati pont jár.
A harc után ellenőrizzük, hogy a térképen fellelhető utánpótlás, muníció és üzemanyag-mezőkön kinek áll egysége, ezek az adott játékos tulajdonába kerülnek, ezt zászló-tokennel jelöljük. A zászlók mindaddig maradnak, amíg az ellenséges csapatból valaki más nem áll az adott mezőre; magyarán nem kell rajtuk strázsálni, ha egyszer megszereztük őket (persze ha rajta áll valaki, más nem veheti el azt, szóval ennek is van szerepe). Az újonnan megszerzett (vagy elvesztett) mezők után módosítjuk a játékostáblán annak termelését, majd miután minden mezőt ellenőriztünk, elkönyveljük a bevételt és ezt is jelöljük a játékostáblán. A játék a kezdetekor meghatározott mennyiségű győzelmi pont megszerzéséig megy, ha ezt valaki elérte, azonnal véget ér a meccs.
Végül meglévő készletünkből vásárolhatunk új egységeket, nyithatunk meg új épületeket, valamint vehetünk fejlesztéseket a munícióból vagy tapasztalatból az egyes egységeink számára. Hogy utóbbiak közül pontosan mit, az mindegyiknél más, és az adatlapján, azaz az épület-kártyán megtalálható; extra támadókockától az extra mozgásig akad mindenféle lehetőség, de egy egység egy fejlesztést csak egyszer kaphat meg. Ezen változtathatnak a parancsnok-kártyák, mert van, aki rögtön elit egységeket ad (nem kell külön megvenni egy-egy fejlesztést).
A vég kezdete
Az alapokat a haladó szabálykönyv még kicsit megszínezi, például, egyes egységeknél korlátozott látószöggel, rombolható épületekkel, nehézpáncélosoknál nehézkesebb mozgással és hátsó páncélzat figyelembevételével. De ettől sem kell megijedni, a játékélmény ezekkel együtt teljesedik ki igazán, alkalmazásukkal komolyabb, megfontolt taktikázásra lesz szükség. De stratégiai játékhoz mérten a Company of Heroes még ezzel együtt is könnyűsúlyú és egyszerű, hamar elsajátítható és pörgős, így azok, akik ismerik az adaptáció eredetijét, szinte azonnal otthon fogják magukat érezni.
A felhasznált komponensek minősége Kickstarter-projekthez hűen igen magas, kiváló anyagminőséggel, saját inzertekkel és egyedi kockákkal. Egyedül a gyalogosok tárolására szánt kis lyukaknak nincs értelme, mert azonnal kipotyognak belőle a figurák, illetve a letelepíthető ágyúknak nem jutott saját foglalat, azok a játék végével kénytelenek a zacskójukba visszavonulni. Az ipari mennyiségű műanyagnak komoly súlya is van, és ebbe még nincsen benne egy kiegészítő sem, melyek extra egységektől az épületeken át az újabb parancsnokig terjednek, és külön-külön megvásárolhatók a kiadó honlapján. És ha már itt tartunk, a közeljövőben várható a második kiadása a játéknak, így ha nem akarsz róla lemaradni, mindenképp iratkozz fel a Bad Crow Games hírlevelére és figyeld a Kickstartert. Természetesen mi is rajta tartjuk fél szemünket.
A Company of Heroes kifejezetten ügyesen ültette át a Relic Entertainment zseniális stratégiai játékát az asztalra, úgy, hogy az taktikai mélységeiből a könnyű hozzáférhetősége ellenére sem veszített semmit. Kifejezetten ajánlható minden önjelölt tábornoknak, aki nemcsak a képernyő előtt szeretné megvillogtatni hadvezetési képességeit, hanem az asztalon is.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Bad Crow Games-nek! A játék igényli az angol nyelvtudást, ami szabályainak elsajátításához és megértéséhez mindenképpen szükséges. Rajongói fordításról egyelőre nem tudunk.)
