Ha létezik olyan társasjáték, aminek Voldemort nagyúrhoz hasonlatosan nem mondjuk ki a nevét, akkor az a Monopoly. Mert a gyerekek megállnak a fejlődésben, a kiscicák felsírnak a világban, újraindul egy számláló valahol, egy Facebook-os csoport mélyén, és még lehetne sorolni azokat a kataklizmikus következményeket, amik ehhez az egyszerű szóhoz köthetők. (Nem mellesleg, nem vagyok benne biztos, hogy ha kimondjuk azt, hogy Monopoly, akkor a Hasbro nem ad ki abban a pillanatban legalább 3 újabb variánst… hopp, valyon most éppen mik jelentenek meg? Ja, hello, Fall Guys!) Persze, azért nálunk is rejtőzik egy Gamer Edition, mert Mario menő, ráadásul nemcsak a gyerek élvezi, mivel az átvariált szabályrendszer egészen szórakoztató, de az tény, hogy ezt a gazdasági, birtokvásárlós, kapitalizmus-szimulátort lehetne szebben és jobban is űzni. Vannak is, akik rendre próbálkoznak vele, ezúttal például James Naylor, aki Kickstarteren indult játékával kívánta alaposan meghúzogatni az ikonikus öregúr bajszát.
Magnate: The First City
- Partner/kiadó: Naylor Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-5 fő
- Játékidő: átlagosan 60-120 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 3,23/5
- Ára: a kiadó honlapjáról 80,95 euró, nagyjából 28 700 forint az alapjáték
Mert bizony mindig az a kérdés, hogy jó-jó, a Monopoly ördögtől való, mindenki mondjon el 10 Miatyánkot, aki csak vele vétkezett, de könyörgök, akkor mit vegyek helyette, mikor a család ingatlanosdit szeretne játszani, mert ez folyt gyermekkoruktól a csapból is? Nos, ingatlaneladással, gazdasággal, és ezek kombinációjával foglalkozó társas van bőven, ahogy alapvetően városépítős is, de az igazat megvallva kevés olyan van, ami ténylegesen a Monopoly módjára ragadná meg a kapitalizmus és az üzleti tervezés legfontosabb elemeit. És hogy ezt pont egy frissen érkezett, angol játékfejlesztő valósítaná meg a Kickstarteren? Ki gondolta volna?
Veszek, építek, toborzok, eladok
Merthogy James Naylor ragyogóan használta a közösségi finanszírozást, pontosan arra, amire való: apró halként a piacon prezentált valamit, amire van igény. Egy remek tervet, ami aztán közös erőből elkészülhetett. A Magnate: The First City az első pillanattól fogva a városépítésre koncentrál, de már a setup során egyértelművé válik, hogy nem kifejezetten az építkezés, területkitöltés irányából megközelítve ezt a témát, hanem sokkal inkább a kereskedői véna, a kapitalizmus alkalmazása és az okos piacvezetés felől. Merthogy hiába a sok-sok pofás műanyag épület, a fantasztikus kezdőjátékos-jelölő, itt nem az építkezéssel fogunk a legtöbbet foglalkozni, hanem azzal, hogy hogyan tudjuk a legjobban kihasználni/kiaknázni a lehetőségeinket, mely telkekkel járunk a legjobban, majd ha azokra építkezünk, a környéken fejlesztünk, milyen gyorsan tudjuk a lehető legmagasabbra feltornázni az árakat, mielőtt a piac összeomlik, és minden értékét veszti.
Addig azonban számos tennivaló akad. Többek között, az első forduló kivételével mindegyikben van egy licitálós fázis, amikor lényegében az dől el, ki léphet először, ez pedig sok esetben igenis fontos, ha éppen olyan megvásárolható telkekre bukkanunk, amik kimondottan jó helyen vannak. Na, ezután bérlőket gyűjtünk, beszedjük a havi díjakat, de természetesen ez is csak a második fordulótól lép életbe, hiszen akkor lesz épületünk. És akkor ezután jön az, ami minden fordulóban megtörténik, avagy mikor a játékosok a nagyvállalatok képében elkezdenek lehetséges földterületet vásárolni, majd arra építkezni, újraépíteni, esetleg konzultációval pénzt beszedni, valamint, ha már kellően nagy értékkel rendelkeznek, az egészet eladni. Az egésznek van egy logikus menete, mielőtt a fordulónak vége, amikor új bérlők kerülnek fel, Rizikó-kártáykat húzunk, egyben pedig a forduló alatti tetteinkkel befolyásoljuk, alakítjuk a piacot.
Mert a Magnate: The First Cityben mindent a piac határoz meg. A telkek árát, a beruházások mértékét, amivel a bérlők száma nő, majd az így elért maximum profitot, amit még azelőtt kell behúzni, hogy az ingatlanpiac bedőlne. Lényegében mi vagyunk a város vérszívói, akik addig dagonyáznak a lakóépületek, irodaházak, ipari létesítmények és kereskedelmi egységek között, amíg azokból kisajtolható valami, majd lelépünk a nagy lóvéval. És bizony minden kapcsolódik mindenhez, elvégre a lakók akkor jönnek, ha van munka, a kereskedelmi egységek meg akkor működnek, ha vannak lakók és a többi. Közben minél ügyesebben forgatjuk a pénzt, annál többet tudunk vásárolni és fejleszteni. És ez tényleg nagyon fontos, mert a Rizikó-faktorral az érték és összeomlás egyre közeledik egymáshoz, amikor pedig összetalálkoznak, bedől a piac, ami magával ránt mindent. Ekkor a korábbi Rizikó-kártyák alsó értékeivel csökkennek az ingatlanárak, így messze értékük alatt adhatjuk el a megmaradt birtokainkat, majd ami összbevételünk lesz, az alapján derül ki, hogy ki gyűjtötte a legtöbbet, ki a játék nyertese.
Asztalkép, te csodás
Látszik, hogy a Naylor Games játéka Kickstarterről jött, elvégre milliónyi műanyag mütyűrrel van tele a méretes doboz, az meg már más kérdés, hogy ez hihetetlenül jól is áll a társasnak. Mert bár a random felépülő moduláris tábla (csak a központi elem állandó) visszafogott képpel bír, semmi extra nincs a látványában vagy a minőségében, ahogy a piaci tábla sem rendkívüli, sőt a bankók és a tokenek is egy normál átlagot képviselnek, addig a kártyák már egy fokkal jobb minőséget mutatnak, az épületek pedig szinte egy valódi város látképét biztosítják az asztalon. Nem mondom, biztosan lehetne még igényesebb és részletesebb elemeket készíteni, de az összkép így is fantasztikus az egyre nagyobb és masszívabb objektumokkal, amik sorra épülnek és nőnek ki a földből, miközben a Magnate: The First City tartalmazza talán minden idők egyik legmenőbb és leglátványosabb kezdőjátékos-jelölőjét, a markolót. Bocsánat. A. MARKOLÓT.
Persze nem a külső a lényeg, és míg a társas előbbivel azért képes meghódítani a játékos szíveket, addig a belső akár a komolyabb, az ingatlanpiac iránt érdeklődöket is megfoghatja. Mert itt aztán tényleg egy változó és részben a cselkedeteinkhez, részben pedig a szerencse nyújtotta kártyák hatásaihoz igazodó piacon kell helytállnunk, a lehető legtöbbet kihozva abból, ami rendelkezésre áll. Legyen szó anyagi helyzetünkről, a telkekről, a környékről és így a bérlőkről, vagy éppen a változó árakról. És itt nincs börtön, meg rálépünk a másik területére, ezért fizetünk neki, miközben kiesve a játékból még órákig nézzük, ahogy a többiek szipolyozzák egymást. Ez kérem, igazi ingatlanos, építkezési, gazdasági szimuláció. Akár SimCity is lehetne. És bár elsőre pont emiatt kicsit száraznak és túl “reálnak” tűnik, pont annyira játékosak a megoldásai, hogy helye legyen bárki asztalán, aki a témában keres magának valami minőségi produkciót. Ugyan jónak tartom a Suburbia megoldásait, ebben az esetben szerintem sokkal jobban átjön a lényeg és a téma, így zsánerében egy kimondottan ajánlott, ügyesen összerakott, igényes kivitelezésű, bár azért kicsit túl helyigényes, meglepően izgalmas és fordulatos játékról van szó, nem kevés push your luck-mechanizmussal. Érdemes rápróbálni, utánanézni, mert könnyen kedvenc lehet, de ugyanígy könnyen válthat ki a témája miatt ellenérzéseket.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Naylor Games-nek! A játék kifejezetten igényli az angol nyelvtudást, ami szabályainak elsajátításához és megértéséhez mindenképpen szükséges. Rajongói fordításról egyelőre nem tudunk.)
