Róma, az istenek városa. A Birodalom központja, az akkori Európa közepe, ahová minden út vezet. Mint az közismert. Aha, csak éppen ezeken az utakon barbár törzsek vonulnak bőszen, a III. században az egykor legyőzhetetlennek hitt Rómát pedig számos krízis rázza meg. A katonacsászárok utáni korszakba kalauzol el minket a Tetrarchia, ahol Diocletianus császár példátlan lépésre szánja el magát: társcsászárokat választ maga mellé, mert egy személyben egyszerűen nem bírja visszaverni a limesek felől támadó ellenséges törzseket, seregeket. Ez volt a Tetrarchia, mely 293-ra alakult ki végleges formájában. Nos, nekünk ezt az időszakot kell felidéznünk a játékban, Diocletianus mellett Maximianus Herculius, Galerius és Constantinus társcsászárok bőrébe bújva.
Tetrarchia
- Kiadó/partner: Draco Ideas
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: 20-40 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 2,2/5
- Ára: a kiadó honlapjáról 30 euró, nagyjából 10 800 forint
Az 1-4 fővel is működő játék a felállításnál valósághűen modellezi a történelmet. Mindenki kap egy fővárost – Róma, Treverorum, Mediolanum, Sirmium –, melyek a valóságban is a társcsászárok székhelyei voltak. Innen kell megvédeni a 42 római provinciát (tartományt), folyamatosan szemmel tartva a határok mögötti barbár területeket. Lesz is baj, ugyanis az összes paramétert figyelembe véve, 81 különböző nehézségi kombinációtól függően, egyszerre akár két ellenséges törzsi támadás is indulhat rögtön, a legelső lépéstől. A barbárok Rómát akarják elfoglalni, és ha odaérnek, vége a játéknak. Ja és akkor is, ha a lázongások és nyílt felkelések elborítják a birodalmat, azaz elfogynak az ezt jelző, a városokra lerakandó korongok.
Belülről fonnyad a Birodalom
Mert bezony a lázongás rút feje mindeközben, körről körre, egyre több városban bukkanhat fel, főleg, ha sikerül rosszul dobni a kockával. Ez baj, nagy baj, több szempontból is. Egyrészt a csaták esetében – ahogyan a helyőrségek az egyes császárokét – a lázadó városok növelik a barbár sereg harcértékét. Másrészt a vágyott célt, azaz a hat „határváros” helyőrséggel lezárását is hátráltatja, hiszen egy-egy provinciát csak akkor lehet így bebiztosítani a további külső támadás ellen, ha a lakosság teljesen „Róma-barát”. Se hőzöngés, se nyílt akció. Na, ez fog még izgalmas perceket okozni.
Kevés, mindig kevés
A katona legalábbis biztosan, ahogy most is, akkor is kevés volt. A játék okosan hozza be azt a nehezítést, hogy egy-egy császár csak meghatározott számú – és valljuk be kevéske – helyőrséget rakhat le. Ugye eleve kell hat helyőrség a győzelmet jelentő határzárhoz. Mint említettem, a csatákban is a „helyőrséglánc”, azaz az egymás mellé helyezett korongok száma alapvetően befolyásolja a császár erejét a rátámadó barbár horda ellen. Nomármost, ez ugye azt jelenti, hogy esetenként egyszerre, egy időben két irányban kell kiépíteni a hátországot. Majd elfelejtettem: csak a lehelyezett helyőrség akadályozza meg a minden körben egyre növekvő belső szétzesést. Ha a két kockával (provincia plusz azon belül a fellázadó város száma) kidobott városban katonák vannak, akkor marad a csend. Legionárius elnyomás, de a nyugalom legalább megmarad.
Lépésről lépésre
A nehézség kellemesen közepes. A körönkénti lépések logikusak, a szabályok nem túl komplikáltak, és a már emlegetett finomhangolható nehézségi fokozatok mellett a társaság méretéhez és persze játékrutinjának szintjéhez lehet beállítani az éppen adott pályát. Az igazi persze a kettős szívás az egy flottával, de legelső alkalomra azért nem ezt ajánlom. Ha elkezded, úgyis lesz második. Meg harmadik.
(A tesztpéldányt a Draco Ideas biztosította – köszönjük! A játék angol szabállyal érkezik, éppen ezért nyelvtudás szükséges hozzá, magyar nyelvű, rajongói fordításról egyelőre nem tudunk.)
