Az Atreides-ház tudja, hogy a Harkonnenek hamarosan megtámadják a Dűne bolygót. Amiről viszont fogalmuk sincs, az az, hogy kiben bízhatnak, és ki az, aki valójában egy Harkonnen-ügynök. Ismerős felállás? A Dune: Betrayal a Dűne-saga alaptézisét önti játékformába, ahol a cél rájönni, hogy kik a társak, és kik a titkos árulók!
DUNE: BETRAYAL
- Partner/kiadó: Gale Force Nine
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 4-8 fő
- Játékidő: átlagosan 20-40 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2,00/5
- Ára: a kiadó honlapjáról 30 USD, nagyjából 9400 forint, de hasonló áron itthon is kapható
Műfaját tekintve a Dune: Betrayal dedukciós, közösségi társas, ahol minden résztvevő titkos identitással rendelkezik. Van, aki az Atreides-ház egy dicső vezére, más a Harkonnen-házat erősíti, sokan pedig harcosként szolgálják a két nemesi frakció egyikét. A cél, hogy a játék végére kiderüljön, ki kicsoda és igazából kihez is tartozik; végül az az oldal nyer, amelyik a legsikeresebben állta a sarat a támadások, a következtetések ostroma során!
A közösség ezúttal szó szerint értendő, a Dune: Betrayal ugyanis minimum 4 főt követel meg, de akár 8-an is kivehetik a részüket a háborúból. A legélvezetesebb körülbelül féltávon van, 5-6 fő az ideális hozzá, így ugyanis tartható a dobozon is látható, 20-40 perces játékidő. Ez ugyanis bevallottan egy rendkívül alacsony nehézségi fokkal rendelkező, alapvetően filler szerepet betöltő élmény, amely a Dűne világának egyik sarokkövére, az árulásra, a blöffölésre, a hátbaszúrásra épül.
Ez olyannyira hangsúlyos, hogy a játék elején kiosztott szerepekről senki sem tud, csak azok birtokosai. A Dune: Betrayal során lényegében a rendelkezésre álló eszközök (azaz kártyák) használatával kell kideríteni, hogy ki melyik oldalhoz tartozik, és úgy cselekedni, megpróbálva a saját házat győzelemre vinni. A játék elején így mindenki kap egy identitáskártyát, ami meghatározza, hogy ki ő (nemes vagy harcos), valamint úgynevezett jellemkártyát (trait), amely a játék folyamán támpontot nyújt a többieknek a betöltött szerep kitalálásához, tippet adva arra, hogy az illető melyik házhoz tartozik, és hogy ott milyen szerepet tölt be. Végül mindenki kap egy célpontkártyát, melyeknek a csaták során lesz szerepe.
A Dune: Betrayal mindössze hat fordulón át tart, melyből a leghangsúlyosabb az akciófázis, ami elsősorban a kártyaszerzősről szól. Ezek a lapok a támadást, a védekezést, a dedukciót, a pontszerzést segítik, például azáltal, hogy megengedik egy-egy rivális jellemkártyájának megtekintését. Ez elsősorban az akciófázist követő célzásfázisban jellemző, a legtöbb megszerzett lap ugyanis ilyenkor aktiválható. Ennek során kerülnek bevetésre a csatakártyák is: a riválisok közül kell kiválasztani, hogy ki az, akit ellenségünknek vélve megtámadunk. Vagy megvédünk, mert úgy gondoljuk, hogy a saját házunkhoz tartozik.
Két ilyen célzásfázist követően mindenki felfedi az identitását, és megkezdődik a kiértékelés, pontokat veszítve vagy szerezve a kijátszott kártyák, a támadások és védekezések függvényében. A játékot végül az az oldal (Harkonnen vagy Atreidesz) nyeri, amely a leghatékonyabb volt a politikai csatatéren.
A Dune: Betrayal így túlságosan sokat nem ad a műfajhoz, jobbára szerzője, Don Eskridge korábbi játékait, elsősorban a The Resistance-et ismétli meg, csak épp a Dűne világába, egész pontosan az új filmváltozat keretébe ágyazva. Egyszerű, könnyen megtanulható, de meglehetősen magas játékosszám igénye és témaválasztása okán elsősorban a Dűne, és nem a műfaj rajongóinak szól.
(A játékot partnerünk, a Gale Force Nine biztosította – köszönjük! A játék alapvetően nyelvfüggő. Magyar nyelvű kézikönyvről nem tudunk.)
