Az Underdark – magyarul Mélysötét – egy roppant barátságtalan hely. A Torin kontinensei alatt húzódó, elképesztően kiterjedt és hatalmas alagútrendszer van, ahol tizenhat kilométer mélyen húzódik a felszín alatt. Ennek többé-kevésbé összefüggő szakaszait a sötét elfek (drow) mellett számtalan egyéb ocsmányság lakja. Egyes barlangok olyan gigantikusak, hogy komplett városok elférnek bennük – gyakorlatilag egy „világ a világ alatt”, ahol nemcsak a sötétség, hanem a már említett drow nemesi házak közötti hatalmi harcok is állandósultak. Ebből vesszük ki mi is a részünket, és versenybe szállunk Mélysötét legsikeresebb nemesi házának címéért.
Tyrants of the Underdark
- Partner/kiadó: Gale Force Nine
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 60-90 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2.57/5
- Ára: a kiadótól rendelve 50 dollár, nagyjából 15 ezer forint
Nagyon leegyszerűsítve egy pakliépítős-területfoglalós játékról van szó, de kicsit mélyebbre merülve a játékban ennél sokkal több húzódik meg a felszín alatt. A Mélysötétet ábrázoló játéktábla három nagyobb területegységre van bontva, ezekből a játékosok számától függően veszünk igénybe többet vagy kevesebbet. A választható nemesi házak között gyakorlatilag csak színben és névben van eltérés, a kezdőpakli mindenkinek ugyanaz, ahogyan a katonák és kémek száma is.
Alapvetően kétféle „nyersanyagunk” lesz: a befolyással vásárolhatunk kártyákat a piacról, az erővel pedig katonákat helyezhetünk fel a táblára, vagy ellenséges egységeket likvidálhatunk. Persze ezeket csak ott tudjuk elkövetni, ahol jelenléttel is bírunk: eleinte csak a kezdőterületünkkel szomszédos mezőkön, az erőprojekciót pedig később kémeink és különleges lapok segítségével távolabbi mezőkön is kifejthetjük. Az uralmunk alá hajtott különleges mezőkért körönként további befolyás és esetlegesen győzelmi pontok is járnak, attól függően, hogy ott egyszerű többséggel rendelkezünk, vagy minden foglalatban saját harcosaink virítanak.
Paklinkat a már említett piacon fellelhető lapokból építgetjük fel, a rendelkezésre álló kártyákat pedig két félpakli (összesen 80 lap) szabad kombinálásával kapjuk. Ez a jelen kiadásban hat félpaklit, vagyis tizennégy különböző kombinációt jelent, plusz az állandó „alap” lapokat. Ezek a félpaklik pedig eltérő játékstílust, alapjaikban eltérő mechanikákkal rendelkező lapokat jelentenek, így a kombinációk is mind egyedi ízzel és esetleges szinergiákkal kecsegtetnek. A szerzett lapokkal és nyersanyagokkal azonban okosan kell bánnunk, mert a körünkben szerzett nyersanyag el nem használt maradékát és a ki nem játszott lapokat mind elveszítjük, új körben újat húzunk (ha már nincs pakli visszakeverjük az eldobottakat).
A játék addig tart, míg a piacpakli ki nem ürül, vagy valakinek a katonái el nem fogynak. A cél pedig minél több győzelmi pont bezsákolása, melyet a likvidált katonák után; a többségi tulajdonunkban levő, pontot érő területekért (a teljes uralom alá hajtott területekre extra pont jár); valamint paklinkban levő és előléptetett lapjaink függvényében kapunk. Előléptetni csak egyes kártyákkal lehet, ezzel az adott lap ugyan kikerül a játékból, de a végén sokkal több pontot fog érni, mintha csak simán birtokolnánk.
Mély sötétség vagy sötét mélység?
Ugyan a második kiadás mellőzi a műanyag miniket és tokeneket, ez a játék értékéből semmit sem vesz el. A kártyák minősége viszont nem kifejezetten csúcskategóriás, így mindenképp javasolt a kártyavédő használata. A grafikák és illusztrációk nagyon szépek, a lapok szövegezése könnyen kivehető, egyértelmű, ahogyan a szabálykönyv is gyorsan és könnyedén abszolválható, az interneten pedig magyar változatát is meglelhetjük a tarsasjatekok.com archívumában.
A Tyrants of the Underdark két játékos számára is kellően élvezetes és igen pörgős, a győzelem felé vezető út pedig sokféle lehet, számos stratégia létezik. Ebben nagy szerepük van a többféle módon kombinálható félpakliknak, melyekkel a táblán levő elemeket, saját vagy akár egy másik játékos pakliját is manipulálhatjuk. A kémeknek hála pedig senki sem tudja véglegesen „elzárni a hátországot”, így soha, sehol, senki sem érezheti magát biztonságban. Pont úgy, ahogy Mélysötét uralkodóházainak egyetlen tagja sem, a hatalmi huzavona, a hátbaszúrás és az aljas trükkök pedig csak még inkább segítenek a beleélésben. A játékot élvezhetősége miatt nemcsak a Dungeons & Dragons szerelmeseinek tudom ajánlani – persze ha a csapatból legalább egyvalaki ismeri a világot, akkor már meg is van a díler a tökéletes kapudrog mellé. Ha elég mélyre merészkedsz, akkor Mélysötétből nincs menekvés.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Gale Force Nine-nak!)
