A 2011-es bétája óta gyakorlatilag töretlen népszerűségnek örvendő World of Tanks szinte teljhatalmú dominanciát élvez a free-to-play tankos játékok műfajában, pedig az évek során nem egy kihívóval kellett szembenéznie. Még akár házon belül is, hiszen a tankos élményt kiegészíteni hivatott World of Warplanes és a World of Warships is szinte ugyanazt a közönséget célozta meg, így igazából csak idő kérdése volt, hogy a spinoffok mellett mikor fog egy teljesen más műfajba is átköltözni az a tankcsata, amely még egy évtized elteltével is könnyedén tud újat mutatni. A választott műfaj pedig végül a lehető leglogikusabb lett, hiszen a WoT lényegében a terepasztalos társasokból nőtt ki, így most igazából oda tért vissza – a feladat kivitelezése pedig a licencelt játékok terén otthonosan mozgó Gale Force Nine-ra hárult.
WORLD OF TANKS MINIATURES GAME
- Kiadó/partner: Gale Force Nine
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2 fő
- Játékidő: átlagosan 30 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2/5
- Ára: a kiadó webshopjából 40 USD, nagyjából 12 300 forint
A választás ugyanakkor egyáltalán nem meglepő, hiszen a nemrég bemutatott Aliens: Another Glorious Day in the Corps kiadásáért is felelős Gale Force Nine szó szerint kész ötlettel érkezett: az adaptáció a 2016-os Tanks: Panther vs Sherman reimplementációja, méghozzá csupa olyan módosítással, ami szinte kizárólagosan csak a tálalást, de a belsőt alig érinti. Ennek megfelelően a WoT is egy rendkívül egyszerű, gyorsan tanulható, pörgős, csupán 20-30 perces, higított wargame-élményt nyújt, melyben 2 játékos küldi egymásnak a csatatéren a tankjait, több potenciális játékmódban, 2-2 tankot használva.
A keret, azaz a szabályrendszer persze nem függ a választott játékmódtól, azaz mindig minden pontosan ugyanazt a szekvenciát követi, amely mindössze három fázisból áll. Az első a mozgásé: ilyenkor minden játékos (egymás után) mozog a csatatéren, maximum annyiszor, amennyi az adott tank mozgási értéke, amihez minden esetben a terepasztalos/wargame-es műfaj elnyűhetetlen kelléke, egy távolságmérő komponens (ezúttal egy nyilat formázó kartonlap) asszisztál. A mozgást ugyanakkor befolyásolhatják a terepviszonyok: erdőn, mezőn gond nélkül át lehet haladni, de az épületeken már nem.
A mozgást minden esetben a lövés fázisa követi, ahol ismételten az kerül elsőként sorra, akinek a legnagyobb a kezdeményező értéke (ez minden tanknál eltér), és képes arra, hogy lőjön. A távolság jelen esetben nem szempont, csupán az, hogy a támadónak egyértelmű rálátása legyen a célpontra. Ez alapvetően azt jelenti, hogy a lövegtorony közepéből húzott képzeletbeli vonal akadály nélkül el tud jutni a célpontig, de természetesen vannak bonyolító tényezők. Például egy tank fedezékben is lehet, vagy úgy behúzódhat egy tereptárgy (például egy fal) mögé, hogy nem látszik ki minden része, ami védelmet biztosít neki, és így a támadása sem lehetséges. A pontos helyzeteket a szabálykönyv részletesen, példákkal illusztrálva bontja ki, de kell három-négy játék, mire ösztönszerűen jön az, hogy az adott tank támadható-e vagy sem.
LŐVERSENY
Az összecsapás előbb vagy utóbb természetesen elkerülhetetlen, és ilyenkor osztanak szerepet a dobozban található kockáknak. Miután a támadó kiválasztott egy célpontot, annyi kockát kell dobnia, mint amennyi a tank tűzereje: minden üres oldal mellélövésnek minősül, minden WoT ikon kritikus találat, míg minden sima lövésikon egy sikeres támadásnak felel meg. A sebzések összegzése előtt azonban még a védőn a sor, aki a dobás előtt adott mennyiségű kockából építi ki a maga védelmi vonalát. Elsőként elvesz annyi kockát, amennyi a tank alap túlélési értéke, aztán mellé rak annyit, ahány alkalommal a tank mozgott az adott körben, majd továbbiakat a saját mozgása után, végül egy extrát, ha fedezék mögött van. Ugyanakkor kockát is lehet veszíteni, ha a támadó egy mérőtávolságon belül van, vagy ha a védő tankjának oldalát támadják. A fenti kalkulációtól függetlenül azonban hatban van maximalizálva a dobható kockák mennyisége.
Ha a fentieknek megfelelően mind a két oldal kockakészlete kialakult, a támadást a kiértékelés zárja, melynek során a védő a dobásával megpróbálja negálni a támadó sikeres találatait. Így könnyen elképzelhető, hogy a nagyon erősnek hitt támadás végül sebzés nélkül zárul, attól függően, hogy mennyire volt szerencsés a védekező/támadó, és hogy pontosan milyen felszereléssel ment csatába. Minden sikeres támadás eggyel csökkenti a védekező életerejét, a kritikus találatok pedig ugyanezt teszik, de ideiglenes vagy permanens negatív következményt is kiválthatnak. A kritikus sebzésekhez egy pakliból kell lapot húzni, melyen mindig egyértelműen látszódik a kiváltott hatás, természetesen a témához passzolóan. Ilyen lehet például a mozgás korlátozása (mondjuk, mert sikerült eltalálni a motort), vagy a támadás gyengítése (mert besült az egyik műszer). A kritikus találatoknak csak egy része javítható – ha egy tank életereje elfogy, az a továbbiakban már nem vesz részt a játékban, csak roncsként marad hátra.
A sort az utolsó, parancsnoki fázis zárja, melyben egyrészt ellenőrizni kell, teljesült-e az adott játék győzelmi feltétele, másrészt meg lehet kísérelni egy kritikus sebzés kijavítását (ha ezt a sebzés kártyája lehetővé teszi). Végül jön a dobás az előnyért (gyakorlatilag a következő kör kezdőjátékosa dől el), utána pedig kezdődik minden elölről.
A SZAKASZ
Ugyanakkor a fenti alapszabályokat könnyen felül tudják írni a WoT egyéb kellékei – kezdve például a tankokkal, melyekből ötféle típusút különböztethetünk meg, és a maga módján mindegyik egyedi tulajdonsággal bír. A közepes tankok például a támadás során újradobhatnak egy sikertelen találatot, a tankpusztítók pedig a fedezék mögött +1 túléléssel rendelkeznek. Ennél azonban sokkal nagyobb szerep jut azon kártyáknak, melyekből egy komplett szakaszt kell összeállítani a játék elején, egy közösen meghatározott pénzkeretet élve fel. A kártyák között vannak fejlesztéskártyák, modulkártyák és legénységlapok. Ezek mennyisége értelemszerűen limitált, és mindegyikük permanens vagy egyszer használatos bónuszt ad. Igazából ez az, ami hosszú távon változatosságot tud biztosítani, a tankok között ugyanis – azok alaptulajdonságait leszámítva – nincs annyira durva eltérés, így ez (na, meg a jó helyezkedés) fog a sikerről dönteni.
Ehhez a segítséget az alapcsomag megadja, merthogy a World of Tanks Miniatures Games igazából csak a kezdet: a dobozban mindössze négy tank található (továbbiak külön kiegészítők formájában vásárolhatók meg), melyek a Tankstól eltérően előre összerakott, sőt egy festékréteget már tartalmazó modellek. A minőségük abszolúte korrekt, részletgazdag, jó tapintású, de nem robosztus darabok, melyek kiválóan festenek a csatatéren... utóbbi azonban csak komoly fejlesztés után válik hasonlóan látványossá. A prezentáció leggyengébb része ugyanis ez: a csomagban mindössze csak kevéske kartonlap található, melyek erdőket, házakat, falakat, dombokat hivatottak ábrázolni, de nem túl látványosan. Fájó, hogy nincs semmiféle karton vagy textil alap, amely legalább egy minimális színnel kitöltené az asztalfelület üresen maradt részeit, így ezt mindenki kénytelen magának biztosítani. A kártyákra ugyanakkor nem lehet panasz, lényegesen szebbek és átláthatóbbak, mint amilyen a Tanks paklija volt, és az anyaguk is kellőképpen vastag, sőt a kritikus találatok paklija már-már vastag kartonnak felel meg.
A World of Tanks Miniatures Games a tálalás terén tapasztalható hiányosságok ellenére is egy élvezetes bevezető a műfajba. Tény, hogy játékként semmi újat nem mutat, és a műfajhoz sem ad hozzá semmi újdonságot, ugyanakkor remekül implementálja a World of Tanks elemeit egy már meglévő keretbe. Egy olyanba, amely könnyű szabályrendszerével, logikusan felépített és számos alternatív játékmódot tartalmazó szabálykönyvével, rövid játékidejével is asszisztál egy gyors, pörgős, de semmiképp sem kihagyhatatlan játékélményhez.
(A játékot a kiadó, a Gale Force Nine biztosította nekünk – köszönjük! A World of Tanks Miniatures Game nem nyelvfüggetlen, és jelen sorok írásakor magyar szabálykönyv sem érhető el hozzá.)
