Amikor úton volt felém a Gloomhaven (amiből videójáték is létezik), tudtam, hogy egy méretes dobozra kell számítanom, de még így is meglepett, amikor kézbe vettem ezt a majdnem tíz kilós csodát. A borító hihetetlenül csalogató egy olyan fantasy őrült számára, mint én, a grafikák odavonzzák az ember tekintetét. Izgalmas volt felfedni a doboz tartalmát, mely még így sem mutat meg mindent magából, ugyanis az itthon Homályrév címen is ismert mű (a magyar változat sajnos OoP, avagy nem kapható) egy kisebb világot rejt magában; titkokat, kalandokat, amik csupán az asztal körül töltött hosszú játékórák alatt fedik fel magukat. Még ezen sorok írása közben is úgy érzem, hogy túl kevés időt öltem eddig a társasba, hogy igazán jó rálátásom legyen Homályrév világára. De akkor lássuk is, hogy mit is kapunk a pénzünkért, ugyanis ez a társas nemcsak méretében, de árában is az átlagos társasok fölé magasodik.
Gloomhaven (Homályrév)
- Partner: Asmodee UK
- Kiadó: Cephalofair Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 60-120 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 3,87/5
- Ára: Angliából 100 fontért (nagyjából 41 000 forint) kapható, itthon 50 körül van az angol változat. A Gémklub kiadásában megjelent magyar változat sajnos nem elérhető.
Akármelyik elemét vesszük kézbe, afelől nem lehet kétségünk, hogy csupa minőségi tartozék jár a csomaghoz. A hatalmas, bebarangolásra váró térkép már önmagában igazi fantasy hangulatot varázsol az asztalra. A miniatűrök remekül ki vannak dolgozva, bár nekem jól esett volna, ha a hősök mellett az ellenfelek is mind megkapják a maguk műanyag alakját, nem csupán talpazatba szúrt szörnyjelölők lennének. A különböző küldetésekhez különböző pályákat, katakombákat kell felépítenünk, ehhez pedig megannyi színes pályaelem tartozik, melyekből a legkülönfélébb küzdőtereket tudjuk megalkotni. A több száz kártya mind kellően szépen van illusztrálva, tehát nyugodtan elmondhatjuk, hogy az elénk táruló látvánnyal nem lehet gondunk. Talán mondanom sem kell, hogy mindezen kiegészítőkhöz rengeteg hely szükségeltetik. Ha kiválasztottuk hőseinket, el is kezdhetjük velük az életre szóló kalandjukat. Azért írtam így, mert a Gloomhavenben minden hősnek saját életcélja van, melynek teljesültekor héroszunk visszavonul, s mi egy új karakterrel folytathatjuk Homályrév felfedezését.
A játék elején hat, különböző képességekkel bíró kaszt harcosa közül választhatunk: Behemót, Ezermester, Mágiaszövő, Kalandor, Szilánkszív, Elmetolvaj. Bár a Kalandok könyvében található küldetések akár önmagukban is játszhatóak, a társas nyilván akkor mutatja meg igazi arcát, ha valóban belevetjük magunkat a világába. Annál is inkább mert küldetéseink sikere és bukása bizony nemcsak ránk, de a környezetünkre, azaz Homályrévre is hatással vannak. Titkokra derül fény, ahogy előre haladunk a történésekben, amiket lezárt borítékokban találunk meg, s csak a játék egy bizonyos pontján nyithatjuk fel őket. Ilyen és ehhez hasonló dolgok miatt érezhetjük úgy, hogy egy kisebb világ elevenedik meg az asztalon, miközben elveszünk a Gloomhavenben. A világtérképen tarthatjuk számon hogy éppen hol járunk a kampányban. A világban bekövetkezett változások minden játékosra egyaránt hatással vannak.
És bár egyedül is nekiveselkedhetünk Homályrév felfedezésének, mivel ez egy kooperatív játék, ekkor egy helyett két hőst irányítunk. Minden küldetés előtt kiválaszthatjuk a misszió szintjét, a játszott karakterek átlagos szintje és a kívánt nehézség alapján. Természetesen ennek fényében változnak a pályán fellelhető szörnyek, kincsek, vagy éppen a küldetés sikere esetén járó tapasztalati pontok. A küldetések fordulókból állnak, a fordulók pedig négy különböző lépésből: lapok kiválasztása, kezdeményezés meghatározása, karakterek és szörnyek akciói, forduló vége.
Ennek megfelelően minden kör elején kiválasztunk két képességlapot a kezünkből, melyek közül az egyik segítségével a kezdeményezésünket is meg tudjuk határozni. Ha erre esetleg nincs lehetőségünk, akkor karakterünkkel pihenni kell. Ezek után felfedjük kiválasztott lapjainkat, és a kezdeményező értékeket megnézve (hősökét és szörnyekét egyaránt) meghatározzuk, hogy milyen sorrendben hajtjuk végre a karakterek akcióit. Képességkártyáinkon két akció található: mozgás és támadás. Mindegyikből egyet használhatunk egy körünkben. Támadásunk lehet közelharci és távolsági, mozgásunk pedig szimpla helyváltoztatás, ugrás vagy repülés.
Természetesen minden akciónkat befolyásolhatják különböző tényezők így egy támadást értékét, akár pozitív, akár negatív irányba is elmozdíthatják az azt módosító lapok. Ellenfeleink a szörny-akciókártyák segítségével hajtják végre támadásaikat és mozgásaikat, nekünk pusztán a megfelelő instrukciókat kell követnünk az adott körben. Mindezen akciókról a szabálykönyv hosszú oldalakon keresztül ír, rengeteg tényező, apró módosító szabály vonatkozik, mind a mozgás, mind a támadás folyamatára. Eközben a kampány során mindig el kell olvasni a küldetés végkifejletét, és ennek mentén kiosztani a jutalmakat, tapasztalati pontokat stb.
Rengeteg dolgot írhatnék még a mellékküldetésekről, a városi és úti eseményekről, az életcél kártyákról vagy éppen az elemi erőkről, de mindez túl száraz és végtelenül hosszú lenne, továbbá, akaratlanul is spoilerekbe futhatnék bele, amik rontanának a felfedezés élményén. Úgy érzem, hogy a Homályrév egy szinte tökéletes ötvözete a társas és asztali szerepjátékoknak. Ügyesen kötéltáncol a két stílus között, mindkettőnek kellő teret engedve, eközben a legacy műfajt is erősítve. Karaktereink szinte önálló életet élnek, s nemcsak a küldetések, de az azok között eltelt időben is történhetnek velünk furcsa dolgok, például utazás közben. Szintet lépünk, kalandozó csapatunk hírneve növekszik, a körülöttünk lévő világ változik tetteink nyomán.
Ha bármi negatívumot kéne mondanom a társasról, akkor az pont az lenne, amit oly sokáig dicsértem: a méretei. A szerteágazó világ rengeteg előkészületet igényel, sok helyet elfoglal. A megannyi szabály és apró módosítás akaratlanul is arra kényszerít minket, hogy újra meg újra kezünkbe vegyük a szabálykönyvet, hogy megbizonyosodjunk afelől, hogy az épp végrehajtani kívánt cselekedet lehetséges-e egyáltalán. Ez bizony rossz szájízt hagyhat maga után, ha a játékos a pörgősebb kalandokban leli örömét. Ha a Gloomhavennel akarunk játszani, az mindenképp hosszas tervezést igényel, hogy kellő időnk legyen a baráti társaságunkkal hétről hétre körbe ülni az asztalt, így tényleg olyanoknak ajánlanám, aki megfelelő mennyiségű szabadidővel rendelkeznek.
Annyit azonban muszáj vagyok leszögezni, hogy a Homályrév semmiképp sem kezdő játékosoknak való, az angol változat pedig komoly nyelvtudást igényel. Vaskos szabálykönyve, hatalmas méretei, szerteágazó története bizony még az tapasztaltabb játékosokat is megizzaszthatja. Adni kell a játéknak néhány órát, mire felvesszük a ritmusát és igazán belerázódunk eme varázslatos világ mindennapjaiba. Ha kellő bátorságot érzel, hogy belevágj ebbe a kalandba, bátran ajánlom a beszerzését, de készülj fel rá, hogy könnyen magába tud szippantani ez az élő, lélegző fantasy világ.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, az Asmodee UK-nek!)
