2012 óta sok minden változott, így a CMON népszerű sorozata, a Zombicide is, mely az eltelt esztendők során nemcsak az űrbe, de még a fantasy műfajba is ellátogatott, hogy a megszokott, hagyományos zombikat idegenekre vagy orkokra cserélje, sőt még Romero klasszikus zombifilmjét is sikerült megidézni, egy lassabb és túlélősebb spinoff képében. Most azonban eljött az idő egy felújított alap Zombicide-ra, mely a hagyományosabb, utcai és épületekben zajló hadviselést mutatja be, méghozzá töméntelen tartalom társaságában.
Zombicide 2nd Edition
- Partner: Asmodee UK
- Kiadó: CMON
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 1-6 fő
- Játékidő: átlagosan 60 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2,51/5
- Ára: nagyjából 30 000 forint
Ahogy általában, ezúttal is hat karaktert érdemes indítani, függetlenül a játékosszámtól, ami elsőre fura lehet, de összességében megéri a megosztott figyelmet, ráadásul jobban képbe kerülhetünk a szereplők speciális képességeit illetően. Van mivel, merthogy összesen 12 túlélő közül válogathatunk, akiket mind érdemes legalább egyszer az utcára küldeni, így egészen sokáig tarthat már csak a rendelkezésre álló hősök kiismerése is. Márpedig ez a felhozatal apróság a küldetések mellett, hiszen a Zombicide 2nd Edition társaihoz hasonlóan kampány-alapú társas, misszióból pedig annyit pakoltak mellé a kiadónál, amennyit nem szégyelltek az alapdobozba rakni.
Le az utcára, ki a térre
Az indítás egyszerű, az elején ráadásul még nem is annyira helyigényes. Legalábbis a játék dobozának méreteihez képest. A vaskos, összesen 68 oldalas szabálykönyvben ugyanis minden küldetés indítása pontosan le van írva, így az is, mely elemekből áll össze az aktuális moduláris tábla, illetve az is, hogy a hősök hol kezdenek, hol vannak a fontos pontok, amiket fel kell fedezni, és hol születnek be a zombik. Minden adja magát, csak össze kell állítani a jegyzett területeket, feltenni a tokeneket, miniket, majd innentől kezdve már csak az élvezetes játékmenet vár a résztvevőkre.
Merthogy a saját körében mindenki önállóan dönthet a végrehajtandó akciókról, így léphet, támadhat közelharci vagy távolsági fegyverekkel, amiknél kockadobás dönt a sikerről, továbbá lezárt ajtókat zúzhat be, kutathat és hasonlók. Csakhogy, mindennek következménye van, így például, a jó hír az, hogy ha sikerült elintézni egy zombit, akkor azért mindig XP a jussunk, az XP-vel pedig fejlődünk, avagy megjelennek a speciális képességek, amik a fejlettségi szinttől függően egyre nagyobb számban érhetők el. Emellett a keresgélés és kutatás is számos extra fegyvert, eszközt, lőszert hozhat. Sőt, vannak társak, akik be-becsatlakoznak, így őket egy játékos karakterhez csatolva lehet mozgatni.
De ahogy mondtam, vannak következmények, így a szintlépéssel például a beszülető zombik is fejlődnek, avagy egyre többen érkeznek, ráadásul az ajtók kinyitása (pl. fejszével), illetve egy-egy akciónk mind-mind zajjal jár, ami felkelti a pokoli kreatúrák figyelmét. Emellett sötét területeket is találunk az épületeken belül, amiket zseblámpa nélkül nem látunk át, viszont ezeken a helyeken is plusz zombik születnek be. Vigyázni kell tehát, óvatosan haladni, azzal pedig mindig érdemes számolni, hol jelenik meg a következő élőhalott. Mert belőlük soha nincs hiány.
Jobb, mint új korában
Bár az alap Zombicide is jó volt, a kor ma már meglátszik rajta, pláne egy Invader vagy Night of the Living Dead mellé állítva, miközben már a vadnyugati etap is a kanyarban van (Undead or Alive). Éppen ezért nem meglepő, hogy kicsit ráncfelvarrták a nagy őst, mely elindította a szériát, a vérfrissítés pedig abszolút jól sült el. Számos helyen belenyúltak a szabályba, új lehetőségeket adtak hozzá, megváltoztattak tárgyakat, a teljes dizájnt frissítették, miközben új karakterek is képbe kerültek. Nem mellesleg az eredeti 10 missziót is átírták, illetve még 15 teljesen újat hozzácsaptak a csomaghoz, ami így bődületes mennyiség, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy egyetlen küldetés minimum 30, de inkább 60 perc. Ha még a külön beszerezhető kiegészítőket is figyelembe vesszük (pl. a napszakváltásos Washingtont), akkor meg pláne igen szép az összkép. Extra karakterek, ráadás szörnyetegek, mindenféle finomság.
Maga a szisztéma persze nem változott, hiszen ez egy tematikus, ameri társas, zombikkal és túlélőkkel, rengeteg minivel. Aki nem szereti a műfajt, az ezt sem kedveli meg, illetve van, akit a gyermekkorú túlélők is zavarnak, másnak a hosszabb játékidő lehet kellemetlen. Aki azonban csípi a témát, nem áll messze tőle a kooperatív zombi-mészárlás, esetleg eleve Zombicide-fan, az csak jól járhat. Remek felújítás, elképesztő tartalommal, remek dizájnnal (meglehetősen sokfajta zombival, szép illusztrációkkal), izgalmas játékmenettel, aminél a kockadobás is éppen úgy tolja belénk az adrenalint, mint a beszülető zombik, akik folyton egyre többen vannak, hiába ritkítjuk őket. Még jó, hogy fejlődünk, ott vannak a képességek és extra fegyverek. Szép kis csomag, ami az érdeklődőknek ajánlott vétel.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, az Asmodee UK-nek!)
