[Társalgó] Dune: Ixians & Tleilaxu a Gale Nine Force-tól – Dupla házavató

Ismét az a furcsa helyzet állt elő, hogy előbb mutatjuk be az első kiegészítőt, mint az alapjátékot, de a Dune élete teli van furcsasággal. Példának okáért ott van az aktuális verzió születésének előtörténete, amely a lehető legszorosabban kötődik annak eredetijéhez, hiszen a 2019-es Dune igazából az 1979-es ős újrakiadása és egyben reimplementációja, amely pontot tett egy szó szerint több évtizedes kálvária végére. Az ikonikus társas ugyanis 1984 óta nem volt kapható, és valamiért sem az eredeti kiadó, az Avalon Hill, sem más társasjáték-istálló sem változtatott ezen, egészen addig, míg a Gale Force Nine fel nem karolta, és a Herbert műveinek jogait, elsősorban a Dűne-brandet gondozó Herbert-család áldásával piacra nem dobta.

NINCS MENEKVÉS

Az időzítés persze nem meglepő, a koronavírusnak áldozatul esett új film-reboot kellő érdeklődést generált ahhoz, hogy a Dűne ismét rivaldafénybe kerüljön. Az viszont már sokkal inkább váratlan, hogy egy kereken 40 éves játék már-már változatlan formában tudott megjelenni, egy olyan műfajban, amely rohamléptékű fejlődésével és az új megjelenések szimpla mennyiségével is néha talán túlságosan is brutális gyorsasággal sorol egykori klasszikusokat az archaikusnak ható játékok közé.

DUNE: IXIANS & TLEILAXU

Az idáig vezető út pedig rendkívül hosszú (minimum 2-3 órával érdemes számolni, játékosszámtól függően ez nőhet), nagyon komplex (az alapjáték nehézsége közel 4 a BGG skáláján), és kifejezetten sok játékost igényel, az aszimmetrikusság, az egyes frakciók egyedi képességei ugyanis csak akkor működnek igazán, ha legalább öten, vagy a legideálisabb esetben hatan is belevágnak a bolygóért folyó küzdelembe. Hat embert összeszedni (főleg egy teljes napra) a jelenlegi baljós időkben pedig nem megy egyszerűen, ha viszont sikerül, a Dune mind a mai napig, ha nem is páratlan, de rendkívül izgalmas, változatos és egyedi élményt tud nyújtani.

A NÉV NÉVHEZ VEZET

Ezt igyekszik megerősíteni a játék első kiegészítője is, az Ixians & Tleilaxu, amely két új frakcióval bővíti a kínálatot, nyolcra tornászva fel az elérhető házak számát. A két új oldal pedig nem ápol éppen barátságos viszonyt egymással: az Ix egykoron az egész birodalom egyik leggazdagabb háza volt, ám a Tleilaxu invázióját követően a hatalmi viszonyok átrendeződtek, a két ház pedig örök ellenséggé vált. Az ixiánok elsősorban a már-már a liga létezését is biztosító gyártásról, a Tleilaxu pedig a csodákról és az elvesztett szerettek újraklónozásáról ismert, és mindketten népük elnyomásával őrzik hatalmukat.

Az ixiánok ebből kifolyólag igazi technokraták, akik a termelés és az ellátási lánc ügyes kiaknázásával igyekeznek az Arrakis uralkodóivá válni. Ebben persze nagy segítségükre van az is, hogy erődítményüket szabadon mozgathatják a bolygón, gyorsan és hatékonyan. A Tleilaxu ezzel szemben a halottak visszahozásában jeleskedik, amit igyekeznek kihasználni az egyes frakciókba való beszivárgással és azok egymás ellen történő kijátszásával.

A kiegészítő több új elemet is behoz a képbe, igazodva ezen új házakhoz. Ilyenek a technológiai tokenek, melyek tulajdonképpen egy olyan új erőforrásnak felelnek meg, melyekért a résztvevők küzdhetnek. Három „iparághoz” tartoznak: a tleilaxu tartályokhoz, a fűszertermeléshez, valamint a szállítóhajókhoz. Minden token potenciálisan bevételt biztosít a fűszerbankból bizonyos feltételek teljesülése esetén. Például, ha legalább egy játékos ingyenes feltámasztást vesz igénybe, a megfelelő token tulajdonosa fűszerhez jut. Ugyanez vonatkozik a csapatszállításra és a KHAFT-adomány elfogadására is, így alapjáraton is megéri ezekért küzdeni, de ha hozzávesszük azt is, hogy mindhárom token birtoklása egy erőd elfoglalásával ér fel, és ezáltal akár a játék is megnyerhető velük, nos, rögtön egyértelművé válik, mennyire értékesek. A szabálykönyv alapból kínál egy leosztást ezen tokenekhez, ám ha a felsorolt három frakció (a Tleilaxu, az Ixián és a Fremen) nincs játékban, a körsorrendnek megfelelően véletlenszerűen kerülnek kiosztásra.

LEGYEN TÁNC

Ezen általános újításon túl a hangsúly persze inkább a két frakció egyedi tulajdonságain van, és ezek az alapjátékhoz hasonlóan fantasztikusra sikeredtek. Ott van például a Tleilaxu: ők a játék elején nem kapnak árulókártyákat, hanem a megmaradtakból húznak hármat. Ezek arctáncosokként funkcionálnak: amikor egy másik frakció csatát nyer, annak vezetője felfedhető arctáncosként, aki rögtön a feltámasztó tartályba kerül, a csatának helyt adó területen található seregek hazatérnek, és Tleilaxu harcosok veszik át a helyüket. Ezen felül feltámasztási limit miatt sem kell aggódniuk, a fűszerbanknak pedig a befizetendő összegnek csupán a felét kell átadniuk – a többi frakció nekik fizeti a feltámasztási költségeket, nem a banknak.

Az ixiánokat sem kell félteni, cyborg katonáik kétszer többet érnek és a mozgás során is duplát léphetnek. A suboidok ezzel szemben a csatában csak feleannyit érnek, a harc végén beáldozhatók, az adott területen belül a megmaradtak pedig az összecsapás során elhullt cyborgokra cserélhetők. A suboidokkal a területek feletti uralom is megtartható, és cyborggal az oldalukon kettőt mozoghatnak egy helyett. Az ixiánok egy rejtett, mobilis erődítménnyel is rendelkeznek, ami védve van mind a homokférgektől, mind a viharoktól. A rivális frakciók nem mozgathatják és seregeket sem toborozhatnak ide.

FÉNYES JÖVŐ

A Dűne első kiegészítője így minden szempontból azt hozta, amit várhattunk tőle: új frakciókat, új szabályokat és teljesen új stratégiai lehetőségeket. Csak sajnálni lehet, hogy hivatalos magyar változatot továbbra sem jelentettek be belőle, így az extrém mennyiségű szöveg és a kifejezetten komplex szabályok miatt a hazai hódítást egyelőre csak visszafogott tempóban tudja kivitelezni. Pedig ha valami, hát ez a játék mindenképp megérdemelne egy lokalizált változatot. A Gale Force Nine ugyanis nem úgy tűnik, hogy ennyi év várakozás után csak úgy magára hagyná: ha minden igaz, az eredeti összes nagyobb bővítménye meg fog érkezni az új kiadáshoz. Így lehet, hogy jövő ilyenkor már a vezetők közvetlen konfrontációja vagy a kezdőfelállást megbolygató Spice Harvest is a terítékre kerül, ami legalább olyan izgalmasnak hangzik, mint az, hogy hol fog lecsapni a vihar, hol fog előbukkanni a homokféreg vagy hátba szúrni a nyolc frakció egyike!

(A tesztpéldányt partnerünk, a Gale Force Nine biztosította – köszönjük! Magyar nyelvű kiadásról nincs hír, a kiegészítő szabálykönyve pedig jelen sorok írásakor csak angolul érhető el. Az alapjáték és a kiegészítő is erősen nyelvfüggő.)

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook-oldalát