Decemberben mutattuk be Rosenberg Patchworkjének legújabb verzióját, ami a karácsony szellemével melegítette újra a foltozás élményét, az alkotó sajátos víziói pedig most a Nova Luna képében kapnak új esélyt, méghozá szó szerint. Merthogy a címének megfelelően ez a társas az újholdat teszi főszereplőjévé, mely egyben az újrakezdés szimbóluma, ami minden eseteben valami újdonságot hoz a képbe. És ha azt vesszük, ez a célkitűzés sikerrel jár, bár a képletbe nem kevés régi elem is kerül – spoiler alert: mi pedig pont ezért szeretjük!
Nova Luna
- Hazai partner/kiadó: Compaya
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 30-60 perc
- Korcsoport: 8+
- Nehézség: 1,9/5
- Ajánlott fogyasztói ár: 8890 forint
A visszafogottabb méretű, de nagyon szépen dizájnolt doboz visszafogott tartalommal is bír. Van egy központi elem, a Holdkerék, ami köré direktben lényegében csak 11 lapka kerül, miközben a maradék 57 véletlenszerű stócokba rendezve várja, hogy játékba jusson, a játékosok elé pedig adott számú fakorong jut. Ennyi a Nova Luna tartalma, ami nem sok, ellenben szépen és könnyen elrendezhető, így a Patchwork poliominókkal okozott kezdeti káosza és helyigénye gyorsan javítva is lett. Ezután azonban jön néhány ismerős lépés...
Jövőbelátók
Elviekben a játékosok a Holdkerék nyújtotta lehetőségeket kihasználva építik a jövőt, amit a kis lapkákkal és azok feladataival lehet megteremteni. Az ehhez vezető út pedig ismerős lépésekkel jár. Merthogy, aki már játszott Rosenberg játékaival, illetve a Patchwork megvan otthon, azt kevés meglepetés érheti, még ha a forma más is. A játékosok egy-egy korongot használva a kiindulópontról lépnek, méghozzá mindig az, aki legfelelül vagy leghátul tartózkodik – tehát ezúttal sem körök vannak, amik felváltva kerülnek másokhoz, hanem az számít, hogy a Holdkerék melyik részén tartózkodunk.
Ha pedig mi következünk, akkor a Holdjelző utáni három lapka közül elvehetünk egyet, odatéve a helyére a jelzőt, majd annyit lépve a koronggal, ahányat az elvett lapka jelez. Ez eddig akár a Patchwork is lehetne – igen, a megfigyelés jó, innentől azonban jön némi különbség. Merthogy az elvett lapká(ko)n más információk is vannak, méghozzá apró, különböző színű körökkel jelölve, amik egy-egy halmazon belül találhatók. Ezek a végrehajtandó feladatok. Értelmezésük pedig annyi, hogy ha a narancssárga lapkán van például egy olyan halmaz, amiben egy sárga és egy sötétkék pötty látható, akkor a narancssárga lapkához érintkezve (vagy egymáshoz, ha legalább az egyik érintkezik vele) egy sárga és egy sötétkék lapkát kell lehelyeznünk a halmazt jelentő feladat teljesítéséhez. Ekkor ráteszünk a halmazra egy korongot a készletünkből.
A feladatok teljesítését persze nehezíti pár dolog. Így az is, hogy az adott lapkán akár három, teljesen eltérő feladatot is láthatunk, ezzel alapból feladva a leckét, emellett ugye a sors sem biztos, hogy kegyes hozzánk, mert a számunkra szükséges szín/lapka talán nincs is a következő három elérhető variánson belül. Sőt, ha olyat veszünk el, ami túl sok lépést kíván meg, akkor még az is lehet, hogy egy darabig csak lessük, ahogy a többiek behúznak minden használható darabot, mire mi is lépéshez jutunk. És ahogyan az sejthető, a korongok jelentik a győzelmi pontokat, avagy, ha valaki mindegyiket letette a sajátjai közül, teljesítve a szükséges számú feladatot, akkor bizony meg is van a győztes.
Régi, mégis új
Valahol zseniális, hogy a meglévő alapötleteket hogyan sikerül újra és újra friss élménybe csomagolva eladni, aminek a Nova Luna kiváló példája. Mert bár egy csomó elem ismerős, csak a forma más és a feladat, avagy itt nem poliominókkal építkezünk, hanem színeket teszünk egymás mellé, Uwe Rosenberg játéka ismét rendkívül igényes és szórakoztató, sőt még talán élvezetesebb is, mint a szintén remek és kötelezőnek számító Patchwork. Játék közben egész végig az járt a fejemben (és mint kiderül, ezzel nemcsak én voltam így), hogy simán el tudom képzelni, ahogy ezt a társast egy kicsit egyszerűbb formában, egyszerűbb összetevőkkel, de pár évezreddel korábban, tógába öltözött alakok egy márványasztal körül ülve, öklükre támasztott fejjel játsszák, mint ókori elfoglaltság. És bár a téma annyira nem jön át, a dizájn és a színvilág, maga a komplett kialakítás van annyira izgalmas és szép, hogy végig lekösse a játékost, akinek amúgy is leterheli az agyát az, hogy mivel és mennyit lépjen, hogy utána jó legyen. Legalábbis, ha nagyon belemegy valaki a tervezgetésbe, akkor eléggé agyégetős pillanatok következnek, így néha talán jobb egy kicsit elengedni a dolgot.
A Nova Luna egyébként még emellett is egy könnyed, könnyen megérthető darab, ami akár egyedül is játszható, de ketten az igazi, viszont megadja a lehetőséget a 3-4 fős küzdelemhez is. Éppen ezért kicsit talán szabadabban hazsnálható, mint a direkt kétfős Patchwork, egyszerűbb a kezelése, elhelyezése is, és bár a szerencse eléggé nagy szerepet játszik a lapkák helyzetében és így a tervezésben, összességében mégis nagyon élvezetes az összkép. Kimondottan ajánlott cím, ami minket egyből levett a lábunkról, külsejével és belső értékeivel egyaránt sikerült megfognia. Az absztrakt stratégiák kedvelőinek szinte kötelező darab a gyűjteménybe.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Compaya-nak!)
