Uwe Rosenberg két évvel a Patchwork elképesztő sikere után tért vissza a poliominók világához, és bár a műfajt nem ő és nem is játéka teremtette, egy ponton egész biztosan ő uralta. A csúcsról pedig ritkán szeret bárki is önként távozni, főleg, ha még bőven maradt ötlete. Rosenberg esetében az ötletekből pedig mind a mai napig nincs hiány, különösen, mert az iteráció megszállottja, előszeretettel finomhangolva tovább egy-egy játékelemet, azt egy új témába vagy egy teljesen új játékmenetbe helyezve át. A legendás német játéktervező számára a Patchwork pedig egy ugródeszkának bizonyult, hiszen mint utólag kiderült, egy trilógia előfutára volt, amelyben két dolog a közös: az alkotás vágya és a sokszögek jelenléte.
VIRÁGOSKERT
- Hazai kiadó: Compaya
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 45-60 perc
- Korcsoport: 8+
- Nehézség: 1.88/5
- Ajánlott fogyasztói ár: 8990 forint
A Virágoskertben ugyanis alkotni kell, méghozzá egy olyan impozáns kertet, melyben lehetőség szerint minden egyes elérhető felületet valamilyen növény, virágcserép vagy üvegharang díszít. Ehhez minden játékos pontosan 2 virágágyás-lapkát kap, amit annak feltöltése után le kell cserélni egy üresre, és kezdődhet minden elölről, egészen a játék végéig, azaz a legvégső pontozásig. Ez a vég pedig előre meghatározott idő után érkezik el: a körök pontos száma a játékosok számától függ, a Patchworktől eltérően itt ugyanis akár négyen is belevághatnak az építkezésbe.
Az, hogy pontosan hol is tart épp a játék, mindig egyértelműen látható a központi, palántázónak hívott játéktáblának hála. Ez egy olyan 4x4-es tábla, mely körül minden körben egy zöld kocka (azaz a kertész) jár körbe, kijelölve azt az oszlopot vagy sort, ahonnan az aktuális játékos válogathat. Erre a táblára kerülnek fel a beépíthető elemek: a virágágyások, a dekorációk. E köré kell lerakni a táblára fel nem férő, megmaradt viráglapkákat, egyfajta ösvényt létrehozva – üresedés esetén (bizonyos feltételek teljesítésekor) innen kell feltölteni a táblát, egy rettenetesen jól kinéző, összehajtandó, kartonból készült, jelölőnek használt talicska által meghatározott ponttól kezdve.
TERVGAZDASÁG
Maga a játékmenet minden esetben megegyezik, és egész pontosan 4 fázisból áll. Az első a visszatöltés, ennek során kell a palántázó üres mezőit feltölteni (ha legalább 3 üres hely van az aktuális sorban/oszlopban). Ez a folyamat elvileg kötött, azaz a kertészhez legközelebb eső mezőtől haladva kell beemelni az ösvényről az elemeket, azonban egy extra akció (a Macskaséta) révén a játékos visszadobhat a készletéből egy macskát, és így már akkor is a neki kijelölt szekció feltöltését kezdeményezheti, ha onnan csak 1-2 darab hiányzik. Miért hasznos ez? Mert könnyen előfordulhat, hogy pont nincs olyan elem, ami illene valamelyik virágágyásba, de egy azonnali feltöltés ezt meg tudja oldani egy éppen passzoló darabbal (feltéve persze, hogy az legelöl van az ösvényen, tehát használható az aktuális töltéshez).
Ez a válogatás azért elkerülhetetlen néha, mert a második fázisban, az ültetés során kötelezően el kell venni egy viráglapkát, és azt azonnal le is kell rakni, nem lehet tartogatni, és passzolásra sincs lehetőség. Az ültetésnek alapvetően egyszerű szabályai vannak: nem lehet már korábban lerakott viráglapkára pakolni, nem lehet kilógni az ágyásból, nem lehet a korábban lerakott elemeket átrendezni, és nem lehet letakarni a különleges lapkákat sem. Természetesen a viráglapkák forgatása, átfordítása megengedett, sőt csak így lehet megfelelően feltölteni a virágágyást.
Az ágyások esetében azonban még így is bőven akadhat olyan szituáció, ahol üresen marad 1-1 mező: ennek megoldásához használhatók a korábban már említett macskalapkák, vagy azok a virágcserepek, melyeket az ültetési fázisban lehet igényelni egy viráglapka helyett. A macska pontot ugyan nem ér, de egy 1x1-es mezőt fel tud tölteni; a virágcserép ezzel szemben a harmadik szakaszban, a pontozás során már pontot is hoz a konyhára.
A pontozási fázis akkor aktiválódik, amikor az ágyás összes mezője fel van töltve, azaz elkészült. Ilyenkor kezdődik a kiértékelés. A lapkák önmagukban nem érnek pontot, csak azok, melyeken virágcserép, vagy üvegharang szimbólum látható. A számolás nagyon egyszerű, hiszen darabra megy, ám a pontvezetés kicsit már összetettebb. Minden játékos saját pontozótáblával rendelkezik, melyen két sáv található: egy narancssárga a virágcserepeknek, egy kék pedig az üvegharangoknak. Minden sávhoz három külön jelölő tartozik: a pontozás során ezeket kell mozgatni. A maximálisan elérhető pontszám a 20, ha ezen mezőre kerül egy kocka, akkor az végleg ott marad, és onnantól kezdve már csak a maradék kockákkal lehet pontot szerezni. Habár az egyes pontokat nem lehet elosztani a kockák között – azaz nem lehet egy pontozás során egynél több kék/narancs kockát mozgatni –, még így is bőven marad taktikázási lehetőség, ami nem is teljesen opcionális, ugyanis...
SZOLGALELKEK
...ugyanis a Virágoskert nem lenne Rosenberg-játék, ha valamilyen formában ne „büntetne”. Amint ugyanis aktiválódik az utolsó forduló, egyrészt vissza kell adni azon ágyásokat, melyeken kevesebb, mint 3 viráglapka van, másrészt minden egyes kör előtt az aktív játékos veszít 2 pontot, amit vagy a narancs, vagy a kék kockája visszaléptetésével kell jeleznie. Ez pedig azt jelenti, hogy a korábban megszerzett pontok egyáltalán nem fixek, és azokból könnyen lehet veszíteni, de akár a komplett ágyás is elbukható, ha nem sikerült időben észbe kapni, és megakadályozni annak elvesztését. Ráadásul az utolsó fordulóban befejezett ágyások végleg kikerülnek a játékból, avagy azok helyett nem lehet újat kapni. A játék akkor ér véget, amikor már az összes ágyás kikerült (így vagy úgy), és ilyenkor lehet győztest hirdetni.
Nem mintha a győzelmen lenne a hangsúly: a Virágoskert pontosan annyira relaxáló élmény, mint amennyire kompetitív társas. Elképesztő, hogy mennyire könnyen ki tud kapcsolni, mennyire el tudja terelni a figyelmet a háttérben zajló versenyről, a virágágyások feltöltéséért folyó gyors, könyörtelen küzdelemről – miközben valójában nagyon is kompetitív. Egyszerű szabályrendszerű, könnyen megtanulható, rugalmas játékidejű puzzle, amit legalább annyira kellemes kibogozni, mint egy igazi virágoskertben fürdőzni a nyári napsütésben.
