Cities: Skylines, Papua, The Crew… csak néhány cím, amik korábban a Kosmostól jöttek rovatunkhoz, és amikkel remekül szórakoztunk. Ezúttal kifejezetten kis dobozos társasjátékokat kaptunk, amikkel azonban alaposan megdolgoztattuk az agyunkat, sőt még a borászati elismerésért is csatába szálltunk, hogy egyben egy örökösödési versengést is letudjunk.
Exit – Az elhagyatott kunyhó és Exit – A titkos labor
- Kiadó: Kosmos
- Hazai kiadás: Piatnik
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 1-6 fő
- Játékidő: átlagosan 60-180 perc
- Korcsoport: 12+
- Nehézség: 2.59/5
- Ár: 4-5000 forint/játék
Egy elhagyatott kunyhó vagy egy labor foglya vagy, nem tudod, hogyan kellene kijutni, rendelkezésedre pedig mindösszesen egy füzet, egy forgótárcsa és számos kártyalap áll. No, és persze rengeteg apró jel és intelem, amikre ha nem figyelsz, akkor örökre bezárva maradsz. Lényegében ez az alapfelvetés, legyen szó az Abandoned Cabin, a Secret Lab, esetleg bármelyik másik játékról, amik azonban mindig éppen annyira különböznek egymástól, hogy az élmény ne legyen ugyanaz. Díjnyertes társasokról írni majdnem mindig hálás feladat, és nincs ez másképp Inka és Markus Brand népszerű sorozatánál sem, melynek minden tagja a szabadulás élményét kínálja, miközben szinte hallani a játékosok fejében a fogaskerekek kattogását.
Kis dobozban sok jó rejtvény
Kis dobozban sok jó rejtvény és fejtörő elfér, tartja az ősi dakota közmondás, amire az Exit remek példa. Elvégre a három pakli kártya (feladat, megoldás, segítség), a füzet, a forgótárcsa és egy kis minimális extra általánosságban nem a társasjátékok legjellemzőbb tartalma, azonban tökéletesen megfelel a célnak, nem marad semmiféle hiányérzetünk, mikor belevágunk a történetbe. A nyitányt minden egyes esetben egy igen fontos misszió váltja: meg kell találni az első kártyalapot, ami útnak indítja a csapatot vagy a szóló játékost. Ez a lap többnyire elég egyértelmű helyet kap, az általa mutatott misszió még csak bemelegítés, amit aztán sokkal komolyabb és fifikásabb fejtörők váltanak.
Emiatt aztán, noha az első egy-két rejtvénynél még talán nyeregben érezhetjük magunkat, ez az érzet gyorsan megszűnik, utána pedig szó szerint elveszünk a mindenféle fejtörő rengetegében. Az már más kérdés, hogy a legtöbb esetben a megoldás kulcsa előttünk van, csak az érzékelésünket kell kicsit jobban megnyitni, leszoktatva magunkat a megszokott összekapcsolódásokról, amik ebben az esetben csalókák lehetnek. Ráadásul ehhez az is hozzátartozik, hogy kutakodásunk és nyomozásunk közben a kártyalapokat és a füzetet egyáltalán nem kell kímélnünk, mert a megoldás talán pont egy gyűrődésben vagy egyéb sérülésben rejlik.
Egyszeri kikapcsolódás?
Bár azt mondják, hogy az Exit-játékok egyszer használatos társasok, amik egyfelől ki vannak téve a sérülésveszélynek, másfelől megoldásaik miatt sem megismételhető kalandok, ez csak részben van így. Amennyiben ugyanis vigyázunk rájuk, azért egy kis idő elteltével, illetve más társasággal megismételhető az élmény. Természetesen nem lehet a végtelenségig újra és újra elkezdeni, de mivel az áruk sem olyan vészes (természetesen az anyagminőség is ehhez mérten átlagos), a valódi szabadulószobákhoz viszonyítva még így is megéri áldozni rájuk. Természetesen teljesen más egy fizikai helyen, valós tárgyakat alkalmazni és úgy, térben gondolkozni a kihívásokon, de az Exit még így, egyetlen kis dobozba sűrítve is kellőképpen okos és kidolgozott. Néha komolyan a homlokomra csaptam, mikor nagy nehezen rájöttem egy-egy megoldásra, ami végig ott volt előttem, csak nem figyeltem fel rá. Komolyabban nehéz is úgy mesélni a játékról, hogy ne fedjek fel semmilyen titkot, mindenesetre jópofa sorozatról van szó, aminek az angol verziójához természetesen szükséges némi nyelvtudás, viszont a jó hír az, hogy aki nem rendelkezik ilyesmivel, az a Piatnik jóvoltából bőven válogathat a magyar nyelvű szériából.
La Viña
- Kiadó: Kosmos
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-5 fő
- Játékidő: átlagosan 30-45 perc
- Korcsoport: 8+
- Nehézség: 2.13/5
- Ár: 25 USD, nagyjából 7600 forint
Túl sok játék nem foglalkozik a témával, pedig valahogy a borászattal és szőlőtermesztéssel kapcsolatos címekre ugrik a nép. Személy szerint nem vagyok a borok hatalmas rajongója, maga az ipar sem izgat, de részben a dizájnnak, részben az alapötletnek hála konkrétan rávetettem magam a Devir alkotására, amit a Kosmostól bekérve lényegében prioritásként jelöltem meg a többi lehetőség mellett. A “small box” jelleg ugye sokat nem jelent, ebben a kategóriában bőven találni tartalmas és komoly címeket, a La Viña pedig mindenben megfelel az igényeknek, amennyiben kibontjuk és ránézünk az elemekre. De vajon játékként is megfelel az elvárásoknak?
Szüretelésre felkészülni!
A Jose Ramón Palacios tervezte társas a következő szituációt veszi alapul: van egy remek kis örökség, amit a legjobb borász vihet el, ezzel folytatva a hagyományt. A megmérettetés így természetesen adja magát, ahogy a jutalom is, az pedig megint más kérdés, hogy jutunk el odáig. De elárulom: egyszerűen. Merthogy a doboz kibontásakor is látszódik, hogy tokenből ugyan van bőven, a szimbolika elég egyértelmű, ehhez pedig a mechanika is idomul. A kis fafigurák a játékoskártyákhoz kapcsolódva indulnak meg a bejárható ösvényen, előre haladva, tetszés szerint bárhova lépve, leszedegetve az előre elhelyezett, kártyák formájában elérhető szőlőfürtöket, amik fajta szerint eredményezik a különböző borokat. Aki elsőként az ösvény végére ér, az jutalomban részesül, majd ha mindenki befejezte a munkálatait, a fordulónak vége, hogy újabb következzen.
A jutalom és a szüretelés egyetlen célt szolgál: a nálunk lévő szőlőt a kádba kell juttatni, onnan pedig hordóba, majd a közös feladatkártyákat kell velük kitölteni. Mindezért presztízs pontok járnak, változó mennyiségben, amikből vásárolhatunk nagyobb kádat, de a győzelem is ezeken múlik. És ha már eszközök: a sorokon a szőlőkártyák egymáson helyezkednek, így valamelyik tárgy az alsó lap leszedésében segít, míg a másik egy másik sor szüretelését eredményezi. Ezen segítségek elérése pedig a szüretelés során lehetséges, hiszen bizonyos szőlőlapok egyben eszközöket is adnak, avagy mindig komoly taktikával jár, hogy mit gyűjtünk be és mit hagyunk a többieknek. Merthogy azt is figyelni kell, miből érdemes szüretelni, mit érdemes hordóban leszállítani, elvégre a mennyiség éppen úgy számít az értékelésnél vagy akár a hordók átvételénél, mint mondjuk a szimbólum, amivel a lapok rendelkeznek.
Borvirágos arcú örökösök
Ha az a kérdés, mit nem szerettem a La Viña kipróbálása során, akkor nem könnyű válaszolni. Lényegében talán annyi lehet vele a baj, hogy nem kimondottan egyedi, hiszen alapjai már feltűntek itt-ott. Van itt munkáslehelyezés, kártyalapok használata, eszközök bevetése és pontszerzés, ráadásul a boros témában sem ez az első próbálkozás. Viszont itt nagyjából le is tudom zárni a listát. Engem már a szépen kialakított doboz megfogott, ahogy az összetevők is tetszenek, és bár a komponensek minősége nem kiemelkedő, gondom sincs velük. Emellett a mechanika is adja magát, a szabályok egyértelműek, tudjuk, mi után mi következik, így egy könnyed nyári borozgatás mellé ideális társ lehet a kisebb dobozba zárt szórakozás, ami egy-egy órára könnyed rivalizálást hozhat akár a pároknak is. Persze a boros poharak kerüljenek távolabb, elkerülvén a kellemetlen baleseteket.
Jelenleg a Kosmos játékait bemutató cikkek végére értünk, de ismerve a kiadót, szinte biztos, hogy lesz még lehetőségünk kipróbálni a náluk megjelent játékokat. Az Exit jópofa, társasba zárt szabadulószoba-élmény, míg a La Viña egy rendkívül könnyed és szerethető, de nem kiemelkedő taktikai játék, aminél magát a témát és a megvalósítást sem lehet (és szabad) túl komolyan venni. De ilyen is kell, pláne, ha tényleg kikapcsolódásra vágyunk… márpedig arra tökéletes választás.
