Senki sem szereti, ha beskatulyázzák: ha valakit az ismerősei, rokonai csupán egy dologgal azonosítanak, az hosszútávon több kellemetlenséget is tud okozn. Pláne, ha időközben azon bizonyos dolog iránti lelkesedése már alábbhagyott, és már színlelni sem tudja az örömöt az n+1. ajándék vagy megjegyzés kapcsán. „Egyszer láttam egy ilyen játékkal, biztos, hogy akkor ez a kedvenc műfaja”, „lelkesen mesélt a filmről, úgyhogy az ilyen témájú filmek közül biztos mindent szeret!” Ez a – sokszor alaptalan, de minimum hiányos – feltételezés egy játéktervező esetében viszont totális meglepetést is okozhat. Elvégre ki gondolta volna Vlaada Chvátilról, minden idők egyik legösszetettebb társasának alkotójáról, hogy annak megjelenésével párhuzamosan egy elképesztően letisztult, a társasjáték világába vezető kapudrognak is beillő játékot is a piacra dob (Kódnevek)? Vagy hogy napjaink egyik legtermékenyebb és legismertebb tervező-istensége, Uwe Rosenberg a rá jellemző masszív gazdasági szimulációk közé amúgy ujjgyakorlatként beszúr valamit, ami témájában, mechanikájában is nehezen illett bele életművének akkori szakaszába?
PATCHWORK
- Partner: Compaya
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2 fő
- Játékidő: átlagosan 15-30 perc
- Korcsoport: 8+
- Nehézség: 1.65/5
- Ajánlott ár: 6990 Ft
A Patchwork ugyanis műfaját tekintve egy absztrakt családi játék, kizárólag két fő részére, amit a Compaya nagyon színes felhozatalában találhatunk meg (a rengeteg stratégia mellett remek gyerekjátékok is megbújnak, majd ezekről is lesz még szó), és amelyben a játékosok feladata egy foltokból álló takaró elkészítése. Ehhez mindenki kap egy teljesen üres négyzetrácsos játéklapkát, amit – lehetőség szerint – a hozzávetőlegesen 20-30 perces meccs végére illik teljesen feltölteni a tetrisszerű, szabadon forgatható lapkákkal. Ez azonban nem lenne egy Rosenberg-játék, ha nem büntetne: minden üresen hagyott mező -2 pontot ér az elszámolásnál, így akár negatív értékkel is fel lehet állni az asztaltól.
Mármint ha az olyan könnyen menne, a Patchwork ugyanis jó: nem kicsit, hanem nagyon, amit például a meglepően egyszerű, már-már pillanatok alatt megérthető szabályoknak is köszönhet. A játékosok a körükben mindössze két akció közül választhatnak: vagy új foltot vásárolnak, és azt rögtön a takarójukra varrják, vagy gombokat szereznek.
A Patchworkben a gomb az alapvető fizetőegység: ebből kell finanszírozni az új foltok vásárlását. A játék elején mindenki 5 gombbal kezd, ezen kezdőösszeg viszont akár már az elején is kevésnek bizonyulhat, a változatos tetrominó alakú foltok ugyanis véletlenszerűen kerülnek fel a játéktábla körüli területre. Itt egy olyan semleges jelző jár körbe, amely alapján eldől, melyek az aktuálisan megvásárolható foltok: összesen mindig három, a jelölő után található folt közül lehet választani. A lapkákon általában két érték található: a gomb értelemszerűen az árát mutatja, a homokóra pedig azt az időt, ami a bevarrásához szükséges.
AZ IDŐ URAI
Az alapvető fizetőegység mellett van ugyanis egy második, mindennél értékesebb „valuta”: az idő. Ez a központi időtáblán telik, ahol minden játékos rendelkezik egy jelölővel, amit a sávon minden varrás alkalmával annyival kell előrébb mozdítani, amennyi a megvásárolt foltlapkára van írva. Ebben rejlik a játék egyik igazi zsenialitása: folyamatosan mérlegelni kell, hogy melyik megvásárolható elem éri meg igazán, melyikkel lehet lefedni a legtöbb területet úgy, hogy az lehetőség szerint ne eméssze fel a teljes vagyont, azaz mind a gombokat, mind az időt.
A döntés viszont nem mindig adja magát, és nem is tervezhető teljesen előre, az aktuális forduló kezdőjátékosa ugyanis folyamatosan változik. Mindig az időtáblán leghátrébb levő fél következik, így aki túlságosan előrerohan, elég könnyen olyan helyzetben találhatja magát, hogy csak néz, míg riválisa akár több akciót is végrehajt, ezáltal pedig elég könnyen el lehet bukni a titokban kiszemelt foltdarabot.
Ugyanakkor nemcsak az idővel, de a gombokkal is jól kell gazdálkodni, az elemek egy tetemes része ugyanis irreálisan sokba kerül. Gombhoz két módon lehet jutni. Egyrészt az előrelépés akcióval, melynek során nem lehet foltot vásárolni, csak a játékosjelölővel a rivális elé kerülni (egy mezővel). Minden egyes átlépett mezőért 1 gomb jár. A másik lehetőséget az időtábla adja, ahol vannak olyan pontok, melyek során a foltok termelnek: pont annyit, ahány gomb található rajtuk.
Ezeket figyelembe véve viszont talán már kijelenthető, hogy a Patchwork igazából nem lóg ki a Rosenberg-életműből, sőt: ez legalább annyira családi, absztrakt játék, mint egyfajta gazdasági ökölharc, ahol nemcsak meg kell küzdeni a legértékesebb elemekért, de közben össze kell rakni egy olyan gépezetet is, amely kitermeli a saját, illetve a jövőbeni költségeit. Ehhez pedig nincs szüksége komplex számolásokra, csak egy nagyon egyszerű szabályrendszerre, egy aprócska kupacnyi komponensre, és egy olyan feszes játékidőre, amely rövidsége ellenére rendkívül sok lehetőséget rejt – és ami miatt a Patchwork túlzás nélkül az egyik legjobb kétszemélyes játék, ami valaha készült, és amit nagy szerencse, hogy a Compaya itthon is árul, így a forgalmazónak is köszönjük a példányt!
