Én pedig, bevallom, szeretem ezt az időszakot! Még ifjú fiúcskaként ismerkedtem a Delfin könyvekkel, a külföldről hozott képregényekkel, VHS-en a horror és pornó műfajokkal (utóbbiról a haverom haverja mesélt), a videójátékokkal, a nyarakat pedig a Balaton partján töltöttem, ahol egy-egy csobbanás után igyekeztem nem összevizezni az újságos nénitől elkért Galaktikát és a Popcorn vagy Bravo szex, szerelem, gyengédség rovatát. Bár lehet, itt már keverem az idősíkokat. A lényeg, hogy a nyolcvanas évek egészen sajátos sármmal rendelkezett, amit a retró alkotások is meglovagolnak a különféle műfajokban és platformokon, ennek köszönhetően pedig egyből felkaptam a fejem a Hard Cityre, ami már borítógrafikájával is első látásra szerelemnek bizonyult. Azonban a kiadóval felvéve a kapcsolatot, kiderült, hogy a játék elfogyott, majd az Asmodee UK és az Ares Games válaszánál is szomorúan kellett konstatálnom, hogy ez a hajó talán már elúszott. De szerencsére ekkor jelent meg a képben új partnerünk, a Metagame, hiszen a webshop mellett két hagyományos üzletet is üzemeltető – nem mellesleg a nagyobb kártyajátékokkal kiemelten foglalkozó, sőt versenyeknek is otthont biztosító – cég kínálatában elérhető a társas, így bemutatni is bőven van értelme. Pláne, ha valaki szintén odáig van a már említett évtizedért, az akkori buddy filmekért és horrorokért, vagy akár a Troma sajátos stílusáért. Ezek ugyanis mind komoly hatással voltak a Hexy Studio alkotására.
Hard City
- Hazai partner: Metagame
- Kiadó: Hexy Studio
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív/kompetitív
- Játékosok száma: 1-5 fő
- Játékidő: átlagosan 30-60 perc
- Korcsoport: 12+
- Nehézség: 2,5/5
- Ajánlott fogyasztói ár: 22 990 forint
A Nemesis, Frostpunk és Lords of Hellas kapcsán is ismert alkotó, Adam Kwapiński, és Marek Raczyński játékában Hard City megtisztítása a cél, miközben az őrült tudós, Doctor Zero mutánsai elárasztják az utcákat, hogy ott zaklassák az ártatlan civileket. Mivel azonban a doki célja nemcsak a jelen városának lerombolása, de a szebb jövő teljes eltörlése is, a négy hős, avagy a négy rendőr (plusz egy kutyus) oldalán a feladat a mesterbűnöző legyőzése. Egyedül vagy társakkal, mindez már egyre megy, ha azonban valaki direkt konfrontációt keresne, akár Doctor Zero bőrébe is belebújhat, hogy szembeszálljon a zsaruk csapatával.
Minik és kártyák
A rendkívül mutatós arttal rendelkező, méretesebb dobozt felbontva egyből egyértelmű, hogy a játék számos összetevővel rendelkezik: maga a doboz alja is a játéktér része, avagy a moduláris tábla elemeihez tartozik, miközben további kisebb-nagyobb tereptárgyak (autók, busz, hordók, dobozok és ládák, csatornafedelek) találhatók a csomagban, már a játékostáblák, különböző kártyapaklik, tokenek és persze minik mellett. A játékhoz fejezetet kell választani, ami egy egyértelmű illusztrációkkal és leírásokkal teli lapon biztosítja az elrendezést, majd játékmódtól (kooperatív, egyszemélyes, egy mindenki ellen) függően, kártyapaklikkal felvértezve, Doctor Zero is beszáll a partiba, akit innentől vagy az együtt dolgozó zsaruk irányítanak, vagy egy másik játékos.
A feladat pedig természetesen a játéktér uralmának megszerzése, ami egy extra táblán zajlik, mérve a két oldal pontszámait, amit a rendőrök a civilek megmentésével és az ellenfelek lepuffantásával növelnek, míg Zero a minél nagyobb pusztítással, öldökléssel. Mindig van egy eseménykártya, illetve vannak jelenetek, és ezek együtt megteremtik az alaphelyzetet, majd a rendőrök és a doki felváltva használják el lehetőségeiket, amik az egyik oldalon a normál haladástól a lövöldözésig és kimenekítésig tartanak, míg a másikon a rendelkezésre álló lapokkal lehet a helyszínen lévő mutánsokat adott célpontra irányítani vagy azokat támadni.
Ez az adok-kapok viszonylag a szerencsére van utalva, hiszen rendőri oldalról a kockadobások számítanak (ezekkel lehet elintézni a mutánsokat), míg Zero esetében nagy jelentősége van a laphúzásnak, ami a különböző akciókat teszi elérhetővé. Félig tehát taktikázva, félig Fortuna kegyeire bízva küzdenek a felek, kihasználva az adott fejezet extráit (pl. robbanó hordók), pluszban begyűjtött eszközeit (extra lépés, lángszóró), miközben a civilek életéért folyik a harc. A jelenlévő mentőhelikopterről például le kell engedni a létrát, majd utána két akciópontért lehet valakit kimenekíteni az adott mezőről. Ha azonban bármelyik járókelőt megtámadja egy mutáns, az azonnal életét veszti, szemben a csak sérülő zsarukkal. Kockázat tehát van, nem is kevés, ahogy extra tényezőből és helyszínből is kapunk a fejezetek során (mérgezés, utca mellett csatorna és tengerpart), hogy végül az a fél nyerjen, amelyik előbb éri el a kívánt hatást/fokozatot.
Troma-ökör… örökség
Stanley Lloyd Kaufman, a Troma filmvállalat mindenható ura megnyalná mind a tíz ujját a Hard City után, ami remek és mókás pillanatokkal hoz egy kifejezetten szerethető társast mindazoknak, akik az emlegetett érát és a horrorfilmeket, illetve a tematikus játékokat kedvelik. Nincsenek igazán különleges összetevők, maga a társas önmagában semmiképpen sem kiemelkedő, viszont aki kicsit is vonzódik ehhez a világhoz, az mind illusztrációi, mind stílusa miatt könnyen megszeretheti a Hexy Studio kiadványát. A minik átlagosak, de a terepen jól mutatnak, a kártyák már jobb minőségűek, de szintén nem kiemelkedőek, ami viszont minden téren különleges és nagyon jól mutat, az maga a dizájn, illetve a szabályfüzet, melyben minden példákkal van bemutatva, ezenkívül a fejezeteket nagyban is szemügyre vehetjük, plusz a karakterekről is többet megtudhatunk a nagyméretű illusztrációk mellett.
A Hard City így alapvetően egy átlagos játék, ami valahol talán a Zombicide farvizén evez, de az egy mindenki ellen mód, illetve a téma és a dizájn sokak számára még szerethetőbbé teheti. Kevésbé lehet komolyan venni, mint az inspirációként szolgáló zombis sorozatot, viszont annál talán egy kicsit okosabban van összerakva és egyben viccesebben is. A B kategóriás filmeken, a nyolcvanas évek őrületén, illetve akár a Troma felhozatalán felnőtt ínyenceknek kimondottan ajánlott, bármelyik módba is vágjanak bele, noha azt hozzá kell tenni, hogy a mesterséges intelligencia közel sem olyan erős, mint lehetne. Más kérdés, hogy továbbra is könnyed kikapcsolódásról van szó, ami akár egy gyors, 30-40 perces partira is bőven elég, ha csak egy fejezetnek állunk neki. Ajánlott, de nem mindenkinek.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Metagame-nek, ahol érdemes olyan társasoknak is utánanézni, amik máshol nem kaphatók, hiszen a mellékelt ábra szerint náluk akár a ritkaságokat is be lehet szerezni!)
