Az biztos, hogy Eric M. Lang a Cool Mini or Not (avagy CMON) boszorkánykonyhájában megcsinálta a tutit, a cég pedig azóta is élvezi a minikkel telepakolt társasok töretlen népszerűségét. A vikinges téma, a taktikázós és vérmérséklettől/szándéktól függően konfrontatív küzdelem jóformán még azoknál is betalált, akik a háborúzást és az ősi isteneket nem kifejezetten kedvelték. Avagy egy kimondottan populáris címről van szó, ami a Delta Visionnek hála itthon is elérhető, méghozzá magyar nyelven, így hát, mivel a vikingek a mai napig népszerűek, amit az idei Valheim bizonyít leginkább, mi is utánajártunk, miért olyan jó hely az a Valhalla.
Blood Rage
- Hazai partner/kiadó: Delta Vision
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív/kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 (kiegészítővel 5) fő
- Játékidő: átlagosan 60-90 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2,88/5
- Ajánlott ár: a kiadó webshopjából akciósan 26 991 forint, több kiegészítő is kapható mellé
Bár Odin mindig tudatában volt annak, hogy a Ragnarök végül eljő, ezzel pusztulást és halált hozva, megakadályozni még ő sem tudja mindenki végzetét. Midgardban ezért most háború dúl, melyből a klánokon kívül a vidék legszörnyűbb teremtményei is kiveszik a részüket, hogy az istenek ajándékait megkapva nemcsak a legerőssebbé váljanak, de dicsőségből is nekik jusson a legtöbb, ezzel örök helyet biztosítva népüknek a Valhallában. A játékosok pedig természetesen a klánokat, a klánvezéreket írányítják, hogy a Medve-, Kígyó-, Farkas- és Holló-klán közül egy biztosan bejutást szerezzen az öröklét csarnokába, ahol aztán folyik a sör és kelleti magát a bájos fehérnép, a szórakozást pedig csak a dicsőséges csaták szakítják meg.
Az élet múlandó...
Bár a videójátékos változattal is rendelkező Blood Rage viszonylag nagy dobozban érkezik, nem kell sokat szórakozni a setuppal. Ha a központi tábla kikerül a térképpel és a három, összesen kilenc tartományra osztott régióval, mellé pedig a Valhalla- és a Korszaksáv-tábla is lekerült, akkor már lényegében csak apróságokra van szükség. Így a korszakokra mennek a számozott hátoldaló paklik, véletlenszerűen egy-egy tartomány korongja a három Ragnarök-jelzőre, plusz játékosszámtól függően néhány magára a térképre, ezzel is szűkítve a játékteret. Plusz mehetnek a zsákmány-tokenek is a tartományokba, amikért majd a harc folyik. Mindenki felkap egy klánt a talpakkal, minikkel, klánlapkkal és -tokenekkel, majd kezdődhet is a küzdelem.
Ennek folyamán lényegében mindenki a dühéből táplálkozik, ami eleinte mindenkinek ugyanannyi, majd ez a dicsőségpontokkal és a felhasználható karaktermennyiséggel együtt a fejlesztések és extrák fényében változik. Merthogy draftolással mindenki kártyákhoz jut, ezeket pedig a költségük kifizetésével lehet felhasználni. Akciók, fejlesztések és feladatok várják a klánvezéreket, akik közben harcosaikat, hajóikat és segítségüket (nagyobb hatalmú lények) elhelyezhetik, majd mozgathatják a táblán. Ez a lehelyezés/mozgás mindig dühbe kerül, első körben az adott tartomány faluhelyeinek számától függően lehet valakit állomásoztatni, majd lényegében bármerre lehet mozogni, ha úgy tartja kedvünk. Yggdrasil az egyetlen, ahol nincsenek falvak, itt bármennyi klán akárhány tagja megjelenhet, ezzel egy durva battle royale-helyszínné alakítva a térkép közepét.
Mozogni márpedig kell, hiszen az elsődleges feladat a területfoglalás és a lehetőségek kihasználása. Ilyenformán például minden tartományban van valami zsákmány, amit fosztogatással lehet megszerezni. Ezzel növelhetjük képességeinket, dicsőségpontjainkat. Megszerzésük azonban csaták során biztosított, elvégre, ha egy zsákmányra fáj a fogunk, a többi klán is lehetőséget kap arra, hogy az adott tartományba gyűljön, illetve hajóval/tengeri szörnyeteggel a fjordba, ami a tartományt szegélyezi. Amennyiben mindenki megérkezett, elkezdődik a harc, ami során mindenki kijátszik egy kártyát, majd az így bekövetkező módosításokkal kiderül, kinek a legnagyobb a harci ereje a tartományban, és ő viheti a zsálmányt, míg a többiek meghalnak és a Valhallába jutnak, ahonnan, pont mint a korszak végét jelentő megsemmisülés következtében (ha az adott területen tartózkodnak), a következő korszak elején szabadulnak. És bizony a halál ebben a játékban nem a vég, de nem is a kezdet, ellenben komolyan hozhat a konyhára.
...de a dicsőség örök!
És itt fontos a kártyák jelenléte és használata, hiszen a lapok nemcsak a harcokban jönnek jól, de feladataikkal és fejlesztéseikkel akár a halál után is dicsőségpontokat hozhatnak. Valhallába került seregeinket így pontokba invesztálhatjuk, avagy lehet, azzal járunk a legjobban, ha egy csatában mindenki otthagyja a fogát, vagy ha győzedelmeskedik is, ezzel megszerezve a zsákmányt, a Ragnarök során elpusztult tartományban tartózkodva szintén jobblétre szenderül. A csapattagok számát és a dühöt növelve az esélyek és a hatalmi tényezők növekednek, közben beidézhetünk egy csomó segítséget is, győzelmeink és ügyes mesterkedéseink pedig dicsőségpontjainkat növelik, így közelebb juttatva minket a győzelemhez, ami az utolsó korszak végeztével jöhet el.
Itt az ideje a haragnak!
Ahogy az már a leírtakból is sejthető, számos mód áll rendelkezésre, amivel közelebb kerülhetünk a győzelemhez, ráadásul a különböző érdekek az ellenfelek lépéseinek függvényében és a lapok húzásával is változhatnak, ezzel bármikor megteremtve a lehetőségét annak, hogy új taktikára legyen szükség. Mindezt a kiegészítők még alaposan feldobják, főleg az ötfős játékot lehetővé tévő expanzió, amin túl egy új frakción (sámánok) kívül akár az istenek is beleugorhatnak a küzdelembe. A változatosságra nem lehet panasz, így az újrajátszhatóság már alapból rendben van, de az extra tartalmakra beruházva tényleg nem lehet egy szavunk sem. És bizony a Blood Rage-nek van egy nagyon jó hangulata, a térkép, a minik serege és a kártyák segítségével átjön a vikinges, skandináv mitológiás atmoszféra, de a mechanika nem megy át wargame-be vagy nagyon komplex stratégiába, így a viszonylag kezdőknek is kellemes élményt nyújthat egy viszonylagosan működőképes taktikai érzék birtokában. Emiatt érthető a siker, ami övezi, ahogy sokak részéről a rajongás is: a Blood Rage kiváló lehetőség arra is, hogy a komolyabb társasoktól ódzkodókat egy taktikus, számos lehetőséget és stratégiát biztosító, de emellett is könnyen érthető játékba berántsuk, megmutatva ezzel a területfoglalós, kártyadraftolós mechanikák szépségeit.
És a szépségek lényegében szó szerint vehetők, mert maguk az összetevők is jól néznek ki, avagy a tábla mutatós és strapabíró, a kártyák és tokenek is rendben vannak, miközben a minik, ha nem is a mai csúcsot képviselik, de mindenképpen a jobb kategóriát jelentik, egészen részletesek és látványosak az asztalon, egy komolyabb összecsapás közben. A harcok izgalmasak, lehet építeni a képességekre és fejlesztésekre, pedig lényegében csak annyiról szólnak, hogy ki tud nagyobb haderőt bevonni, majd esetleg rátenni az összértékre egy képességgel/segítséggel. Öröm, hogy mindez magyarul is elérhető, méghozzá kiegészítőkkel együtt, így már nem is hiányzik, nem is fájó annyira az exkluzív Kickstarter-elemek hiánya. A Delta Vision kiadványának ott a helye a polcon, de arra mindenki készüljön fel, hogy a játék sava-borsát jelentő konfrontáció és taktikázás 3 fő felett az igazi, a játék 2-3 fővel még nem igazán mutatja ki a foga fehérjét.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Delta Visionnek!)
