Nehezen tudom elképzelni, hogy aki feljön a PC Gurura, az nem ismeri a PlayStation egyik nagy sikercímét, a God of War-sorozatot, ami még a PS2-es érában indult útjára, majd számos epizód és remaster után PS4-en egy igen komoly változáson esett át. A mindig dühös és mindenkit legyilkoló Kratos 2018-ban apaként, a skandináv mitológiába költözve lépett elő újra, egy sokkal emberibb karakter képében, némileg műfajt, de legalábbis a megvalósításban valamennyire váltva. Nos, a CMON kártyajátéka, a Delta Visionnek hála itthon magyarul is elérhető God of War pontosan ezt a részt és kalandot dolgozza fel, méghozzá egészen izgalmas formában.
God of War: A kártyajáték (God of War)
- Hazai kiadó: Delta Vision
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 90-180 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2,78/5
- Ajánlott ár: a kiadó webshopjából 14 391 forint
A közepes méretű, már külsőre is mutatós dobozban a számos összetevő egy jól eltalált inzertben kapott helyet, miközben maga a szabályfüzet is szépen, lépésről lépésre mutat be mindent, Cory Barlog (a videojáték alkotója) előszavával, illetve a történet alapjaival, melynél a legfontosabb, hogy Kratos és fia, Atreus, egy hosszú út előtt áll, mely során új szövetségesekkel találkoznak, hogy együtt győzzék le a mitikus szörnyeket és egyben megállítsák a közelgő Ragnarököt. Maguk a karakterek (így Mimir vagy Feyja is) egy-egy talapzatba állítható kartonlapkával és játékostáblával rendelkeznek, valamint egy düh-mérővel és saját kártyapaklival. A setup legfontosabb része azonban, hogy véletlenszerűen missziókat választunk a főellenféllel együtt, ezeket elhelyezzük, majd sorban mindegyikhez kikeressük a megfelelő számozású paklit, amit elrendezve megkezdődhet a kampány.
Ilyenformán pedig egészen izgalmas pillanatok várják az embert, mert ugye az alap adott az ellenfelekkel, akik a kialakuló, 2 soros játékterületen rendeződnek a megfelelő oszlopba, viszont a játékosokon múlik, hogyan helyezkednek és mit lépnek. Mert a paklijukat használó, majd a harcok után az aktiválásért is felelős fejlesztéskártyákkal egyre hatákonyabbá váló hősök több lehetőség közül választhatnak, támadásaikat egybefűzve (alap támadás + sebzések) indíthatják meg az opponensek ellen, akik az összérték és a dobott kocka-eredmény fényében reagálnak. Vagy meghalnak. Vagy elveszítik páncéljukat. A helyszínek pedig a hatáskifejtés mellett akár változhatnak is, szóval elég izgalmas az összkép, amit a húzósabb főellenfelek tesznek még emlékezetesebbé.
Emlékezetes harcok pedig bőven lesznek, ezt sikerült átemelni a videójátékból. Helyből nem mindegy, hogy az oszlopok alatt mozgó hősök hogy helyezkednek, elvégre a támadások ettől függően érik őket, miközben a fejlesztéspakliból előkerülő újabb lapok rúnái határozzák meg, mivel kell szembenéznünk. Ez a mechanika végig kitart a viszonylag hosszúnak mondható játékidő során, amivel egyértelműsíthetjük, hogy bár a God of War alapján készült kártyajáték nem egy nagyon összetett darab, azért nem is filler vagy szimpla családi játék. Gamereknek és videójátékos baráti társaságoknak ideális elfoglaltság, sőt akár még egyedül is űzhető kaland a digitális változat mellé.
Jó kis alternatíva
Igen, a God of War szóló móddal is rendelkezik, ami némi szabálymódosítással jár, de a lényeg ugyanaz marad. Viszont itt kell megjegyezni, hogy míg a többjátékos változat kimondottan jó alternatíva a videójáték mellett, hiszen új oldalról, társakkal közelíti meg a témát, az egyjátékos verzió picit kevesebbet nyújt, elvégre ahogy a tévé előtt, úgy itt is egyedül várunk neki a kihívások teljesítésének. És a társas legfontosabb eleme pont a fizikai játékosok jelenléte, akik döntéseikkel befolyásolják a történéseket. Nem azt mondom, hogy a kártyajáték egyedül nem élvezhető, inkább csak azt gondolom, hogy ha egyedül kell játszanom, jó eséllyel inkább a videójátékot veszem elő újra, nem a kártyás változatot.
A God of War: A kártyajáték azonban így is jó móka. Különösen azoknak, akik amúgy is élnek-halnak a franchise-ért, de amúgy is, a skandináv mitológia és a közeg kedvelőinek ugyanúgy javasolható. A komponensek jó minőségűek, az artok kimondottan jól mutatnak, illetve a kártyalapokból felépülő, összeérő játéktér is remek, konzisztens látványt nyújt. Ugyan a szerencse alaposan tönkrevághatja a helyzetünket (egy-egy rosszul húzott kártya és aktiválás komoly következményekkel járhat), illetve a szabály sem minden esetben egyértelmű (ez jó eséllyel nem a fordítás hibája), azért valahol nagyon örülök annak, hogy egy ilyen játék eleve elkészülhetett, sőt hazánkba, magyarul is megérkezhetett. Videójátékokkal foglalkozók előnyben!
