Az orosz Hobby Worldnél azért vannak jó dolgok, legalábbis, ha olyan játékokban gondolkozunk, amik nem találják fel a spanyolviaszt, jól ismert mechanikákra építkeznek, átlagos tartalommal, viszont stílusában egy jól összerakott, könnyen értelmezhető formában. Ilyen például az Architektúra is, amely már borítós illusztrációjával levett a lábamról, a szépen rajzolt, színes kép ugyanis különösen mutatós, az már más kérdés, hogy igazából nem mutatja, mi rejlik a kisebb méretű dobozban.
Architektúra (Architectura)
- Hazai kiadó/partner: Delta Vision
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 30-45 perc
- Korcsoport: 8+
- Nehézség: 1,80/5
- Ajánlott ár: a kiadó webshopjából 5 990 forint
Hogy mi? Nos, sok-sok lapka, méghozzá négy főre, személyenként kettő védelmi koronggal, 12 sima és 6 extra lappal, illetve nyolc darab háztömbbel. Utóbbiak kerülnek le egymás mellé, 1-től 8-ig számozással, így megteremtve a játékteret, ugyanis az alattuk lévő sorok (utcák) és oszlopok (tömbök) azok a helyek, amelyek beépíthető mezőnek számítanak. A játékosoknál lévő lapkák jól összekeverve, véletlenszerűen kerülnek az adott színnel rendelkező fél paklijába, méghozzá mindig három lappal a kezében. Saját körben az illető aztán egy üres utca első mezőjére építhet egy épületet, vagy egy más meglévő épület jobb oldalán lévő, beépíthető mezőre, esetleg egy másik, elpusztított épületre. És innentől kezd izgalmas lenni a játék.
Merthogy a lapkákat bármerre forgatjuk, van egy értékük. Alapesetben mindig az illusztráció és név helyzetének megfelelő állapot számít, így kell lehelyezni a lapkákat, az egymás mellett lévő épületek azonban hatással vannak egymásra. Ha a frissen felépített terület bal oldalán lévő, már korábban lehelyezett értéke kevesebb, mint az újonnan játékba került lapé, akkor két eset lehetséges: ha kevesebb, mint annak a fele, akkor elpusztul és képpel lefelé kell fordítani; ha több mint a fele, akkor pedig el kell forgatni úgy, hogy kevesebb legyen az értéke. Ha viszont a bal oldalon lévő lapka értéke a nagyobb, akkor is forgatni kell, csak éppen pozitív irányba. Döntetlen esetén nincs semmi következmény.
De ez még mindig csak egy kis szelete a történetnek, elvégre minden épületlap rendelkezik valamilyen hatással is. Az egyik lehetővé teszi két közeli vagy egy távoli lap forgatását (hogy lefelé vagy felfelé módosítva, az rajtunk múlik), egy épület elpusztítását, kettő megcserélését, de hozhat egy extra akciót vagy védelmet is a következő lehelyezett épülethez. Opcióból számos van, megfelelő helyzetben ezeket szépen lehet kombinálni, és akkor ugye ott vannak még a védelemjelzők is, amik nevükhöz hűen a hatásokkal szemben biztosítanak védelmet, és amikből ugyan csak kettő van, de az ideális pillanatban használva ezek is alaposan megkavarhatják az állapotokat.
Egyszerű, de nagyszerű
Kavarásból pedig van bőven. Elsőre nem teljesen értettem, hogy alapesetben 12, de legteljesebb formájában is csak 18 lapból hogyan lesz változatos küzdelem, azonban az Architektúra gyorsan bizonyította, hogy az építészek világában szó szerint bármi megtörténhet. Egyik lap erre van hatással, a másik arra, és hiába kezdek egy sort betelepíteni a saját színű épületekkel, ha egymás után nem lehet kettőnél több, majd egy játékos elkezdi elpusztítani az utcában felhúzott házakat. Tömböket érdemes a magasabb számú oszlopokba letenni, mert ott adnak nagyobb pontszámot, az X-es jelölésű lapok meg nagyobb értékű épület mellett érzik jól magukat, hiszen átveszik annak pontját. És akkor elpusztítás, forgatás, áthelyezés… a tervek itt rövid időre szólnak, azután már abból kell gazdálkodni, ami van, a laphúzás pedig befolyásolja a csata végkimenetelét, aminél az összpontszám rengeteg tényezőn múlhat. Legalábbis ahhoz képest, hogy az elején mindennek 12 (!) lappal indultunk neki.
Ilyen szempontból bámulatos, mit sikerült kihozni a témából. Könnyű, gyorsan értelmezhető, rendkívül gyors és izgalmas meccsek születnek az egészen olcsó kártyajátékkal, ami illusztrációit és színvilágát tekintve is telitalálat. Bár a borítórajz alapján inkább gondolnék valami fantasy harcra vagy kalandra, mint városépítésre, ráadásul ez a misztikus tematika alig köszön vissza a tényleges játékban, maga az élmény nálam nagyon átjött, a játékok alatt mind nagyon élveztük az okosan felépített mechanikát. Több lappal talán még tovább kitartana, de azért így is bőven van benne annyi parti, hogy megérje a ráfordított összeget. Az új hazai megjelenések egyik kellemes meglepetése, amitől nem sokat vártam, de bőven megérte foglalkozni vele.
