Körök nélküli, valós idejű munkáslehelyezős játék a Stonemaier Games istállójából: a Scythe és a Fesztáv kiadója ismét újítani próbál, és ezúttal ehhez az időt, na, meg homokórák sokaságát hívja segítségül.
PENDULUM – AZ IDŐ MINDENT LEGYŐZ!
- Hazai kiadó: Delta Vision
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-5 fő
- Játékidő: 60-90 perc
- Korcsoport: 12+
- Nehézség: 2,92/5
- Ajánlott fogyasztói ár: 20 990 forint
A Pendulum története szerint minden játékos egy befolyásost nemest alakít, aki az Időtlen Király trónjára pályázik. Ahhoz, hogy sikerrel járjanak, a hatalom, a tekintély, a népszerűség és a legendás teljesítmény sávján is élen kell járniuk, amihez szokás szerint munkásokra, nyersanyagokra, és jó stratégiára lesz szükség – és megfelelő időzítésre is, a Pendulum ugyanis egy körök nélküli, valós idejű stratégiai játék.
Na, jó, ez ebben a formában nem teljesen igaz, hiszen a játék fordulókra oszlik, a negyediket követően pedig eldől, hogy ki járt sikerrel a trónért folyó harcban, de ezen fordulók alatt hagyományos értelemben vett körök nincsenek, vagy legalábbis nem úgy, ahogy azt gondolnánk. Minden játékos egy egyedi karaktert irányít, eltérő kezdővagyonnal (sőt, mindegyiküknek van egy alternatív változata, ahol az asszimetria még inkább kidomborodik), de ugyanazzal a feladattal: a lehető legjobban felhasználni a rendelkezésre álló időt.
Ezt ezúttal szó szerint kell érteni, hiszen az alapvetően 4+1 részre osztott központi játéktáblán három nagyobb munkáslehelyezős terület található, melyeket három homokóra fog közre. Ezek nem csupán a színűkben térnek el, de időben is: az általános területhez tartozó fekete műszer röpke 45 másodperc alatt pörög le, míg a zöld 2, a lila pedig 3 perc alatt mozgatja át a homokot. Ennek pedig komoly jelentősége van a játékmenet szempontjából, munkást ugyanis egy ökölszabály alapján lehet lehelyezni, azaz csak az akcióhelyek azon sávjára, amely mellett homokóra található – elvenni pedig az ellenkező esetben. Maga az akció viszont csak akkor hajtható végre, ha a homokóra távozik onnan. Erre csak akkor kerülhet sor, ha teljesen lepergett. Az óra arrébb helyezését ezt követően bárki kezdeményezheti, hiszen nincsenek körök, és így nincs kötött sorrend sem.
Az idő urai
Ennek a hozománya egyrészt az, hogy aki nincs résen és nem figyeli aktívan a játékteret, nagyon gyorsan kellemetlen helyzetben találhatja magát, másrészt, aki rosszul tervez előre, és olyan területre fókuszál a munkásaival, ahol szó szerint perceken át nem történik semmi, csak a várakozás, nos, az olyan hátrányba kerülhet, amit nem lehet egyszerűen ledolgozni. A Pendulum ugyanis alapvetően egy hagyományos munkáslehelyezős játék, ahol a munkások révén lehet nyersanyaghoz jutni, és azt később felhasználni.
A nyersanyagok száma azonban mindenki számára korlátozott, a játék elején a karakterlappal együtt kapott készlet kategóriánként 10 darabból áll, és ez a maximálisan megszerezhető mennyiség. Alapvetően 3+1 nyersanyagról beszélünk: haderőről, kultúráról, aranyról és szavazatokról, a kezdőtőkének kapott mennyiség pedig az irányított szereplőtől függ. Természetesen – a 10-es limitig – a felhasználható készlet bővíthető, hiszen van termelési akció, a termelési ráta megerősítése pedig kulcsfontosságú. Minden nyersanyaghoz tartozik a karakterlapon egy termelőmező, amely alá a meghódított területeket jelképező lapkák csúsztathatók. Az ezen szereplő számmal lehet emelni a termelés mértékén, a megszerzett nyersanyagot pedig ajánlott gyorsan átkonvertálni a győzelmi pontsávokon való előrébb mozgáshoz.
A sietség azért sem árt, mert a forduló végét az váltja ki, ha a lila homokóra háromszor is átfordul (erre a homokóra-mezőkre helyezendő kis lila jelölők emlékeztetnek), ezzel kiváltva az úgynevezett tanácsfázist. Az idő és ezzel a játék ilyenkor szó szerint megáll, akciókat nem lehet végrehajtani, helyette egyfajta kiértékelés következik. Elsőként be kell állítani egy játékossorrendet a megszerzett szavazatjelzők alapján (a sorrendnek alapvetően a vitás szituációk eldöntésében van szerepe a precedensjog okán – például, ha két játékos egyszerre akar hódítás akciót végrehajtani, és ilyenkor nem mindegy, ki vesz el elsőként területlapkát), majd ki kell osztani némi jutalmat (nyersanyag és jutalomkártya formájában), utána 2-re kell redukálni az egyes kártyahelyek alatt található területkártyák számát, majd minden megy tovább úgy, ahogy eddig, kivéve, ha ez volt a 4. tanácsfázis, hiszen a játék akkor véget ér.
Lóhalálában
„Elsőnek” lenni a tanácsfázis folyamán azért ajánlott, mert például az egyik fix bónuszkártyával lehet upgrade-elni egy munkást. Minden játékos kettővel kezd, ebből egy „kicsi”, egy pedig nagy. A Viticulture-höz hasonlóan a nagy munkás egyfajta dzsóker, már foglaltnak számító akciómezőre is lerakható, így érdemes felfejleszteni, de természetesen az egyéb, véletlenszerűen felbukkanó bónuszlapkák is számos azonnali vagy permanens segítséget nyújthatnak. Ugyanez mondható el arról a 4 lapról is, amit mindenki megkap a kezdéskor, és amik hasonló támogatást nyújthatnak – például egy nyersanyagot vagy jelentős mennyiségű pénzért egy újabb munkást, így összesen akár 4 fő is munkára bírható.
Ehhez persze jól kell tervezni, és jól kell a tervet kivitelezni is, ami nem mindig fog sikerülni – nemcsak azért, mert a rivális játékosok könnyen át tudják húzni a terveket az akcióhelyek befoglalásával, de azért is, mert a Pendulum a valós idejű megvalósítása okán nem nagyon hagy lehetőséget a mélázásra, gyorsan és hatékonyan kell cselekedni. Ez egy engine builder alapú munkáslehelyezős játéknál pedig alapvetően nem a legszerencsésebb, még ha biztosra vehető is, hogy pár játékot, az ikonográfia megtanulását és a gazdaságot működtető elemek kiismerését követően már jóval magabiztosabban lehet próbálkozni.
A szabálykönyv tartalmaz egy alternatív, körökre osztott módot is, amihez jár egy segédlapka és egy jelölő – ennek mozgatásával, illetve a lapkán található instrukciókkal manuálisan lehet átforgatni a homokórákat (a lepergési idejüknek ilyenkor nincs jelentősége), ami sokkal emészthetőbbé és könnyebbé teszi a játékot. De a Pendulum ezen megvalósításban sajnos egyáltalán nem több, mint egy egyszerű és gyenge munkáslehelyezős játék, egy, a kézikönyvben részletezett érdekes, de a játékban egyáltalán nem ábrázolt vagy kihasznált világgal, felemás, leginkább műanyagból készült komponensekkel (ami hatalmas visszalépés a korábbi Stonemaier-játékokhoz képest, még ha a játéktáblák a Korképhez hasonlóan fantasztikus minőségű, vastag, érdes papírra is lettek nyomva), alakjuk és súlyuk okán folyamatosan felboruló homokórákkal és innen-onnan összeollózott játékelemekkel, melyek valahogy soha sem állnak össze teljesen. Szeretni ugyanakkor bőven van benne mit, tetszetős ábrázolása, feszes játéktempója, összességében kiváló tálalása és az újítási vágya okán üde színfolt egy olyan műfajban, ahol palotaforradalomra csak ritkán kerül sor.
