A társasjátékok világának „tyúk vagy a tojás” kérdése legalább annyira örök, mint az élet más területeinek hasonló problémakörei – csak itt a téma és a játékmenet hadakozik egymással, vagy legalábbis e fölött azon felek, akik esetlegesen elemző szemmel közelítenek egy-egy címhez. Az ugyanis tagadhatatlan, hogy a napjaink társasdömpingjében elég sok az olyan sikeres, népszerűségi listákon impozáns helyet elfoglaló társas, ahol azt érezni, hogy a téma igazából csak a jó előre kigondolt összefüggések és algoritmusok ízléses csomagolása, vagy fordítva, a játékmenet igazából csak kifogás ahhoz, hogy egy korszak, egy szituáció, egy szakma megelevenedjen az asztalok körül. Akármi is legyen az igazság, az egészen biztos, hogy a Scythe nem jöhetett volna létre a lengyel Jakub Różalski nélkül, aki egy komplett univerzumot épített fel a rajzasztala mellett, melyből megszületett minden idők egyik legjobb társasa. Mondom ezt nemcsak én, teljesen szubjektíven, de a Boardgamegeek is, amely a stratégia kategóriában jelen sorok írásakor a 12., a társasok összesített listáján pedig a 11. helyre sorolja a 2016-ös klasszikust.
Kapa, kasza
Klasszikus, és sok szempontból nézve történelmi jelentőségű is – és mielőtt egy újabb kasza repülne az irányomba, beszéljenek helyettem a számok. Egyrészt a fenti toplistás helyezések, másrészt a Scythe nevéhez köthető olyan rekordok, mint a Kickstarter-kampány során összekalapozott 1,8 millió dollár (ami 2015-ben, ebben a kategóriában még példátlanul jó eredménynek számított), a megjelenését övező díjeső és az azóta is töretlennek nevezhető támogatás.
A Scythe egy kifejezetten összetett, a középnehéznél pár sóhajtással komplexebb stratégiai játék, melyben a területfoglalás, a gazdaság, a konfrontáció és az asszimmetria találkozik. Az 1-5 főt támogató Scythe-ban minden játékos egy egyedi tulajdonsággal rendelkező frakciót irányít az 1920-as évek alternatív Európájában, ahol az első világháborút egy Gyárnak hívott városállam robbantotta ki, amely a háború tűzét mechanikus lépegetőkkel táplálta. Az egész világot felperzselő konfliktusnak ugyan vége, ám a környező birodalmak hataloméhsége mit sem csökkent, így az újabb és újabb konfliktusok elkerülhetetlenek.
A világtérképen így – játékosszámtól függően – több nemzet néz farkasszemet egymással, és mind azért küzdenek, hogy megszerezzék a lehető legtöbb területet, kitermeljék a lehető legtöbb nyersanyagot, lépegetőikkel minél előrébb tolják a frontvonalat, munkásaik létszámának növelésével pedig ne hagyják kialudni a gazdaság élénken izzó gépezetét.
A Scythe különlegessége nemcsak az aszimmetrikus frakciókban rejlik, de a relatíve kötetlen játékmenetben is. A játékosok a köreikben akár két akciót is végrehajthatnak, de minden fordulóban a korábbihoz képest teljesen mást kell csinálniuk. Építhetnek új mechákat (maximum négyet), termelhetnek nyersanyagokat, növelhetik a népszerűségüket és haderejüket és megtehetnek mindent, hogy a győzelmi feltételként funkcionáló kategóriák közül hatban elsőként jeleskedjenek, kiváltva a játék végét.
Scythe: Hódítók a messzeségből
- Hazai kiadó/partner: Delta Vision
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-7 fő
- Játékidő: 90-140 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 3,44/5
- Ajánlott ár: a kiadó webshopjából 10 990 Ft
Az alapjáték ugyanakkor már a kicsomagolás után sem rejti véka alá, hogy hosszú távú tervei vannak, a térképen ugyanis már alapból megtalálható két olyan frakció főhadiszállása és emblémája, akik csak az első kiegészítővel, a Hódítók a messzeségből megjelenésével kerültek a játékba – nemcsak az elérhető kínálatot bővítve, de a játékosszámot is kitolva 7 főre. A két új oldal éppen ezért tükörsimán illeszkedik az alapjáték világába, még ha az egyik meglehetősen távolról és érkezik. A Togawa Sógunátust képviselő Akiko ugyanis a messzi keletről kerül Európába. Akiko frakcióképessége a mozgásának befejeztével aktiválható: ilyenkor opcionálisan le lehet rakni egy csapdajelzőt (egy tartományon legfeljebb 1 frakciójelző lehet, ezek pedig nem távolíthatók vagy mozdíthatók el) a rendelkezésre álló négyből. Ha egy ellenfél egy egységét egy ilyen élesített csapdára mozgatja, büntetést kell, hogy elszenvedjen. Ez lehet pénz-, hatalom- vagy népszerűségveszteség is. A csapda ráadásul a pontozás során is szerephez jut, az élesített csapdajelző ugyanis fennhatóságot is biztosít az adott tartomány felett (egység jelenléte nem szükséges), és így beleszámít a kiértékelésbe.
A rendelkezésre álló mechák alapvetően a hagyományos vízen átkelést, az extra támadóerőt biztosítják, de a Shinobi nevű gépszörny lényegében teleportálást jelent, mivel bármely csapdajelzőt tartalmazó mezőre át lehet mozogni, függetlenül a karakterek és a mechek távolságától (sőt, ha hatástalan csapdáról van szó, az beélesítődik). A Togawa frakció remek harci tulajdonságokkal rendelkezik, így az agresszív terjeszkedésben jeleskedni tud.
Félteni a kiegészítő másik tagját, az Albion klánt sem kell. Ezen frakció különleges képessége is hasonlít a Togawához, azzal a különbséggel, hogy ő nem csapdát, hanem zászlójelzőt rakhat le, melyek szintén nem mozdíthatók vagy távolíthatók el a lehelyezésüket követően. Minden így megjelölt terület további 1 tartománynak minősül a végső pontozásnál (amennyiben egy karakter, mech, munkás vagy szabad építmény fennhatóságot biztosít). A zászló ugyanakkor inkább a mechák aktiválását követően jut szerephez, miután ugyanis sikerül beélesíteni a Gyülekező képességet, a mozgás akció használatával, távolságtól függetlenül a karakteren túl a mechek is olyan tetszőleges tartományra mozoghatnak, melyen zászlójelző található. Vagyis ez is biztosít egyfajta teleportációt.
Harci tulajdonságaik sem teljesen szokványosak. A Kard képesség birtokában a megtámadott fél elveszít 2 hatalmat (harconként egyszer), míg a Pajzs védőként 2 hatalmat biztosít. Cserébe kezdéskor egyáltalán nem kapnak harckártyát, így agresszornak nem annyira ajánlott felcsapni a kampány elején.
A Hódítók a messzeségből tartalmas kiegészítő: habár a 7-re emelt játékosszám már extrémen ki tudja tolni a játékidőt és brutálisan fel tudja tekerni a konfrontáció szintjét, a hangsúly természetesen nem ezen, hanem az új frakciókon van, melyek mindegyike kiváló adalék a Scythe-univerzumhoz, és egyedi képességeik révén legalább annyira élvezet velük játszani, mint az alapjáték ikonikus csapataival.
Scythe: Csapás a fellegekből
- Hazai kiadó/partner: Delta Vision
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-7 fő
- Játékidő: 90-140 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 3,37/5
- Ajánlott ár: a kiadó webshopjából 10 990 Ft
A Scythe második nagyobb bővítménye, a 2017-es Csapás a fellegekből ezzel szemben már teljesen más jellegű bővítmény – bár a többes szám használata indokoltabb lenne, hiszen a cím ellenére a dobozban valójában kettő toldalék is van. Természetesen a reflektorfény a pazarul kinéző hajókon van. Minden frakció összesen egy ilyen, elképesztően szépen kinéző egységgel gazdagodik, amely jelentősen különbözik a hagyományos karakterektől, mechektől és munkásoktól. A léghajóknak például egyáltalán nem jelent akadályt a terep, a folyókon, tavakon is képesek mozogni, cserébe viszont soha sem tartanak fennhatóságuk alatt tartományokat. Az, hogy pontosan miként működnek, még csak nem is kiszámítható, a játék elején ugyanis fel kell fedni 1 agresszív és 1 passzív lapkát. Az ezen található leírás határozza meg, hogy a hajó pontosan milyen tulajdonságokkal rendelkezik, ahogy azt is, hogy hány mező távolságot képes egyszerre megtenni, és közben hány erőforrást vagy munkást szállíthat, ha egyáltalán van rá lehetősége. A léghajók a mechekhez hasonlóan felvehetnek munkásokat és erőforrásokat (feltéve, ha a két hajókártya ezt lehetővé teszi), és akár olyan területre is repülhetnek, amely az ellenfél fennhatósága alá tartozik (vagy azon ellenséges léghajó található), ugyanakkor nem használhatják az alagutakat és bányákat, nem oldják ki a csapdákat, és csak a villámháború birtokában csatázhatnak más léghajókkal. Szerepük alapvetően a gyors terjeszkedés támogatása a nyersanyagok és a munkások szállításával. Igazán akkor tudnak brillírozni, ha a haladó szabályokat is bevállalják a játékosok: ilyenkor mindenki saját hajólapokat húz, és minden léghajó eltérő tulajdonságokkal bír.
A dobozban ugyanakkor megtalálható még egy modul, amely szignifikáns változást tud hozni a játékba, az eredmény modul ugyanis alapvetően tudja felülírni a játék végének bekövetkeztét. Ilyenkor figyelmen kívül kell hagyni az alapvető győzelmi feltételt, a 6 csillag megszerzését, és követni az azon a lapon található utasításokat, ami a játék elején kerül véletlenszerűen kiválasztásra (vagy tudatosan draftolásra). A repertoár nagyon változatos és kifejezetten egyedi: az egyik például 20 fordulóra korlátozza a játékidőt, de akad olyan, ahol felrobban a Gyár, és a közvetlen környezetében minden megsemmisül. Van, amely a már felhasznált találkozás-tokenek helyére újakat rak, vagy olyan is, hogy a játéktábla mellé publikus célkártyák kerülnek, melyek szintén teljesíthetők.
A Csapás a fellegekből egy meglepően tartalmas, nagyon jól összerakott bővítmény: habár kár, hogy a léghajók szerepköre valamennyire limitált, de az elérhető különleges képességek mennyisége, na meg a hajómodellek pazar látványa okán is megéri használni őket. A mellé extraként berakott eredmény modul pedig a Scythe korai éveinek talán legszignifikánsabb változtatásait tudják elhozni, kitolva az amúgy is elképesztő változatosságot – ez a háború bizony mindig változik!
