A társasjátékok egyik, ha nem a legcsodálatosabb vonzereje az, hogy határtalanok: nincs olyan téma, nincs olyan ötlet, amiből ne lehetne társast készíteni, kiemelve és felnagyítva akár olyan relatíve apróságokat is, mint a víztömeg menedzselése (Barrage), a díszes csempék felrakása (Azul), korallzátonyok építése (Reef) vagy épp az esőfelhők működése. Hiszen a Petrichorban minden játékos felhőket mozgat, hogy azok lehetőség szerint tartalmukat inkább előbb, mint utóbb, az alant elterülő haszonnövényekre öntsék, a betakarítás során pedig termény helyett győzelmi pontokkal gazdagodjunk.
PETRICHOR
- Hazai kiadó: Delta Vision
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 20-80 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 3,08/5
- Ajánlott ár: a kiadó webshopjából 18 990 forint
A Petrichorban a játékosok kártyákat használva manipulálják az időjárást, és vele együtt a felhőket: mindenki azon dolgozik, hogy a központi játéktáblán, azaz a terményekből álló lapokon lehetőség szerint az ő esőcseppjeikből legyen a legtöbb, mire aratásra kerül a sor, begyűjtve a lehető legtöbb győzelmi pontot. Ennek elérése érdekében mindenki kap egy kisebb mennyiségű kártyalapot és rengeteg gyönyörűen festő esőcsepp jelölőt.
A játék mindössze 4-6 fordulón át tart (a felek ezt maguk döntik el: a pontozótábla kétoldalas, egyik a rövid, a másik a hosszú játéknak van fenntartva), amely összesen két fázisra oszlik. Az akció fázisban kártyákat játszhatunk ki a kezünkből, egészen addig, míg valaki nem passzol – ezt követően a többieknek már csak egy akciólehetősége van, mielőtt a második, azaz az időjárás-fázis nem aktiválódik.
A lapok kijátszása alapvetően nagyon egyszerű, mégis szinte ezen múlik minden. A kártyákon négy potenciális akció van, ezek segítségével manipulálható az, hogy mi történjen a táblán. A Fagy során egy felhő képződik egy még nem foglalt mező fölött; a Nap akcióval a korábban lerakott felhők egyikébe lehet maximum két esőcseppet helyezni; az Eső során maximum két felhőből egy-egy esőcsepp hullik a talajra, a felhő alatti mezőre; a Szél ezzel szemben egy saját esőcseppel rendelkező felhőt mozgat arrébb egy szomszédos mezőre. Az egyes akciólehetőségek nem csupán minket, de sok esetben minden más játékost is érintenek, hiszen egy felhőben más játékosok esőcseppjei is megtalálhatók, innen pedig már könnyen kisakkozható, hogy például a felhő arrébb mozgatásával úgy is előnyt lehet kovácsolni, hogy közben más ambícióit és a stratégiáját derékba törjük...
Cirrocumulus
A Petrichorban ugyanis minden alapvetően a vízmenedzselésről szól: a mezőkön található termények adott mennyiségű vízcseppet követően indulnak növekedésnek, és ha ez az állapot fennmarad az aratás eljöveteléig, a termény betakarításra jut és győzelmi pont kerül kiosztásra. A termények esetében általában a legtöbb esőcseppel rendelkező játékos kapja a legnagyobb jutalmat, de akadnak kivételek, sőt vannak olyan növények is, melyek egyéb növekedési feltétellel is rendelkeznek.
Az esőcseppeket manipulálni viszont nem annyira egyszerű: a Petrichorban alapvetően kétfajta felhőtípust különböztetünk meg, a könnyű- és a viharfelhőt. Minden felhő az előbbi formában kezd, majd ha legalább 4 esőcsepp kerül bele, automatikusan viharfelhővé alakul, amit egy nagyon elegáns, szó szerint a felhőjelölőbe szúrt kis lapkával jelzünk. Amennyiben a viharfelhőben legalább 8 esőcsepp van, az szétterül, és minden esőcsepp a földre hull, a felhő pedig ezt követően kikerül a játékból.
Miért van ennek akkora jelentősége? Mert minden egyes kártya kijátszása után muszáj vagy a ponttábla közepén található kockákat manipulálni (három található itt: ha mindhárom az aratás szimbólumra fordul, aratás következik be) vagy szavazni. A szavazás során egy jelölőt kell lehelyezni a négy lehetséges időjárás egyikére (Nap, Eső, Fagy, Szél), és a legtöbb szavazattal rendelkező kettő be is következik. A Fagy révén minden könnyű felhő viharfelhővé változik; az Eső során minden viharfelhő kiönti a tartalmát; Napos időben megduplázódik egy, a játékosok által kiválasztott felhő esőtartalma; Szeles időben pedig a földre hullott esőcseppek mozognak tovább.
Nimbostratus
Habár szavazásnak hívni rendkívül furcsa, de ez a Petrichor talán legfontosabb és legjelentősebb fázisa, amely szó szerint minden játékosra kihatással van, és ez kölcsönöz mélységet számára. A szavazás az időjárás manipulálásával sürgethető, vagy épp visszafogható a tempó, odafigyeléssel pedig pontszám rabolható az ellenféltől (például egy termény növekedésének megakadályozásával vagy elfojtásával), de ez természetesen visszafelé is igaz.
Győzelmi pontot ugyanis alapvetően betakarítással lehet nyerni, és mivel a rendelkezésre álló termények száma rendkívül alacsony, ezért szinte vérre menő küzdelem folyik a legértékesebb darabokért. Ráadásul folyamatosan figyelni kell az ellenfeleket is, megpróbálva megakadályozni, hogy a terményeik növekedésnek induljanak, vagy ellenkezőleg, rásegíteni erre, és az angolos távozás helyett rátelepedni a kiszemelt területre, elhappolva előle a biztosnak hitt maximális mennyiségű győzelmi pontot. Az ilyen és ehhez hasonló számtalan lehetőség miatt a Petrichor már-már félrevezetően konfrontatív és kompetitív, hiszen a téma és a körítés alapvetően ennek az ellenkezőjét sugallja. De talán pont ez a legjobb része, na meg a tálalása, amely egyenesen fantasztikus. A teljesen letisztult, káprázatos kártyalapok, a kicsit túleffektezett, de még így is modern és sallangmentes pontozótábla, a remek tapintású, üvegből készült esőcsepp jelölők mind arról árulkodnak, hogy itt nemcsak a belső, de a külső is nagy odafigyeléssel készült. Már csak az esőillat hiányzik, na meg pár vállalkozó szellemű felhőmágus, akik nemcsak vizet tudnak fakasztani az égből, de könnycseppeket is az ellenfelek szeméből.
