Azután… szól a cím, és ha nem lenne elég egyértelmű, hogy mi után, hát a kalandkönyv bevezetője gyorsan tisztázza a kérdést: Morcit, a tengerimalacot és csapatát megismerve ugyanis megtudjuk, hogy egy nap az emberek után csak por maradt (Thanos, te vagy az?), a kisállatok így magukra maradtak. Az más kérdés, hogy megszűnésünk után lényegében semmi nem változott, csak ember helyett egér (vagy gekkó, vagy macska, vagy csótány) lett az egér farkasa, avagy az ellentétek ismét kiéleződtek, így a lét a tét, ahogy a túlélés is az elállatiasodott vadonban. A kérdés már csak az, hogy a 100 oldalnyi kalandot sikerül-e épségben átrágni, közben megtartva és felfejlesztve a kolóniát, vagy Racsniék elbuknak a kihívások és ellenfelek rengetegében?
Azután (Aftermath)
- Hazai partner/kiadó: Gémklub
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 60-120 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2,77/5
- Ajánlott fogyasztói ár: 28 990 forint
Nem kérdéses, hogy a Plüssmesék és az Egerek és Varázslók itthon is egészen sikeressé vált, előbbi a felnőtteknek is szóló (rém)mesével és különleges karaktereivel/kalandjaival, míg utóbbi a fantasy-s, rágcsálókat harcba szólító eseményeivel. Nos, Jerry Hawthorne legújabb műve lényegében a kettőt ötvözi, hiszen főszereplőit, a rágcsálókat egy modernebb, de nem kevésbé félelmetes vagy kihívásokkal teli világba helyezi, ahol az emberiség már a múlt, az utakat pedig skorpiók és hüllők védik, miközben hőseinknek nemcsak a saját fajtájukkal, de akár bogarakkal, rovarokkal is meggyűlik a bajuk. Kormiról nem is beszélve...
Mesére felkészülni
Ha a tartalommal és összetevőkkel teli méretes dobozt felbontjuk, megvan a menete annak is, hogyan érdemes mindent elpakolni, rendszerezni. Így például különálló, összehajtogatható dobozokat kapnak a hősök, plusz marad néhány doboz a speciális lapkészleteknek (kolónia készletei, száműzött kártyák, felfedezések) is. A rengeteg token és jelölő is elrendezve kerül a mellékelt tasakokba, mert bizony ezekből is van bőven, a játék során pedig mennek is az asztalra, hogy a sebzéseken túl a felfedezést, elemeket és egyéb lehetőségeket prezentálják. Plusz minden hősnek van minije, ahogy ellenfeleinknek is, ezek a számos egyéb kártya társaságában kerülnek elrendezésre a játékterület mellett. Ami a nagyobb helyet foglalja: a kiegészítő- és a kolóniatábla, amiken felül még egy kisebb térkép is helyet kap a szétnyitott, méretes kalandkönyv társaságában, amibe beleolvasva elkezdődik ez a nagyszabású kaland.
Mivel a történetet csúnyán el lehet spoilerezni, elődeihez hasonlóan pedig az Azután egyik legfontosabb élménye a felfedezés, így a megszokottak szerint sem a sztorit, sem a kalandkönyv részleteit vagy a missziókat nem mutatom be. Fontos, hogy bár négy szereplő van, nem kötelező mindegyiket játékba vinni, így egyedül is neki lehet ugrani a kampánynak, pl. két karakterrel, de akár ketten is játszhatunk, 2-4 karakterrel. Ami fontosabb, hogy a szabálykönyv hiányosságai miatt érdemes megtekinteni a hazai, magyar nyelvű szabálybemutató videót a Gémklub csatornáján, ami több kérdőjeles részletre is fényt deríthet, de aki beszél angolul, az a BGG idevágó fórumait is böngéssze át egy kicsit, mivel ott is számos hibára vagy problémás részre felhívták már a figyelmet. Mindez persze az egyértelműség kedvéért javasolt, mert összességében az alapszabály és a kalandkönyv segítségével is nekiállhatunk a sztorinak, elvégre a felvezetés nagyjából bemutatja a lehetőségeket és a kampány legfőbb elemeit.
Mindezt a kalandkönyv vezeti, ami mindig részletesen leírja, melyik jelzésre mi kerül, mikor mit kell tenni vagy hova kell lapozni, kikkel kell beszélgetni (kockadobás) vagy harcolni. A felfedezés maga egyértelmű, ahogy a mechanikák egy része is, melyeknek hála bejárhatjuk a játékban lévő területeket, így akár egy éléskamrába jutva, ahol csak rajtunk múlik, hogy kialakul-e a harc, de Kormival, a már a bemutatkozásnál emlegetett macskával is összefuthatunk. De van itt még “autós harc” is sok más egyéb meglepetés, a csótánytámadás, a kolónia fenntartása (és etetése) mellett, miközben az összetevők beszerzésén túl az idővel is meg kell küzdenünk. Ráadásul, ha valaki elbukik, annak komoly következményei lehetnek, ahogy az idő múlása is ronthatja esélyeinket, miközben a győzelem azon múlik, hogy sikerül-e teljesíteni a hősök céljait. Ehhez bővítjük felszerelésünket, kutatunk, ellátmányt szerzünk, avagy ténylegesen egy kalandot élünk át. Méghozzá egy olyan kalandot, ami eddig talán a legizgalmasabb és legváltozatosabb, már csak helyszínek és világa miatt is, de talán pont ezért mondható el teljesen nyugodtan, hogy egy kicsit még dolgozni kellett volna rajta.
Összeakasztjuk a bajszunk
Merthogy a már emlegetett problémák vaskosan belerondíthatnak az élménybe, de ez lényegében kifejezetten a szabályrendszert érinti, amely vagy hibásan, vagy pontatlanul mond el dolgokat, már ha egyáltalán kitér valamire, amire amúgy pedig kimondottan szükség volna. Látszik, hogy az Azután kicsit nagyobb projekt annál, mint amennyi idő volt rá, és jó eséllyel, ha kap még egy évet, akkor egy sokkal letisztultabb és egyértelműbb szabályfüzettel/-rendszerrel láthat napvilágot. Mivel azonban az élmény a lényeg, maga a társas világa pedig imádnivaló a szereplőkkel, a lehetőségekkel, az emberiség után maradt romok bejárásával, amibe 20-30 órán át simán el lehet veszni, szerintem nyugodtan lehet házi szabályokat alkotni, ha valakinek valami nem tiszta, de nincs ideje/energiája utánajárni a pontosításoknak. Jerry Hawthorne ismét egy igazán különleges és egyedi világot alkotott, amiben elképesztő mennyiségű tartalom szorult, elég csak a kicsivel több mint 100 oldalas kalandkönyvre gondolni, és bár vannak monotonabb részek, sőt egy idő után az utazás sem annyira izgalmas, azért a történet valahogy mindig képes rá, hogy visszacsábítsa az embert maga mellé, akár még egyedül is.
Ehhez nagy segítség az amúgy tényleg remek kalandkönyv, aminek történetei és meseszerű felvezetései megadják az alaphangulatot, miközben a minőségi megjelenés a szemet is elvarázsolja, hogy utána jobban beleéljük magunkat a helyzetbe. A leírások jók, érdekesek, a minik pedig kimondottan igényesek az árnyékolásos technikával, aminek hála a kis alakok szinte életre kelnek az oldalak különböző mezőin. És persze a kártyákkal és tokenekkel sincs gond, bár ezeket nem mondanám kiemelkedőnek. A jobb szabálymagyarázat mellett viszont az Azutánnak egy jobb inzertre is szüksége lenne, mert bár a hajtogatott dobozokkal viszonylag jól járunk, hiszen ezek is a rendezettséget segítik, azért így is fáj a szívem a zacskóban fetrengő karakterminik és a rengeteg egyéb összetevő miatt. Ez persze “apróság”, és nem is az első eset, avagy aki hajlandó kicsit megküzdeni a szabályokkal, esetleg azokat képes átformálni saját igény szerint, az bátran essen neki az Azután élményének, mert hibái ellenére egy nagyszerű társasról van szó, aminek az igazi ereje a világában és elmesélésében van, már a robosuztus tartalom mellett.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Gémklubnak!)
