Bár a fantasy-k és kockajátékok ihlette sakk-variáns, a DiceWar: Light of Dragons annyira nem szerepelt jól (legalábbis az alapjáték), természetesen ez nem vette el a kedvemet egy kis jégkorongtól. Mert bár a téma, avagy a sport hidegen hagy, ahogy a draftolásért sem vagyok kifejezetten oda, az kifejezetten meghozza az ember kedvét egy társashoz, mikor kacsával és cápával lehet hokizni, mialatt a medve edző ordibál a pálya széléről, a csapat meg hajtja a korongot, amivel végül vagy sikerül eljutni a nagy finálé utolsó szakaszáig, vagy nem. Nos, ez az izgalmas alaptézis hajtott, ezért estem neki a játéknak.
All-Star Draft
- Partner/kiadó: SunCoreGames
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-6 fő
- Játékidő: átlagosan 45 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 2,25/5
- Ára: a kiadó honlapjáról 32,95 svájci frank, nagyjából 11 400 forint az alapjáték
Alapvetően kártyajátékról beszélünk, így pakliból van a legtöbb, de az “overproduced” bejegyzésnél a társasjátékok nagykönyvébe mindenképpen javasolnám az All-Star Draft kupákának képét, mint illusztráció a szöveghez, elvégre a fináléhoz kapcsolódó komponens, ha már össze lett pattintva, majdhogynem a legnagyobb helyet foglalja. Kapunk még egy táblát, ami igazából csak az erőviszonyokat hivatott jelképezni, illetve ide kapcsolódnak a sportmérkőzésnek otthont nyújtó csarnokok, miközben minden más kézbe és elénk kerül, leginkább kártyalapok képében… kivétel az a három token, ami a számozott buszokkal a csapataink szállítását jelöli. Merthogy három fordulóban játszunk, egyre több meccsel, amiknél bizony nagyon nem mindegy a csapatösszetétel.
Bíró úr, az a tigris megharapott!
A játék kezdetén először minden játékos edzőt választ az elérhető vadállatok közül, akik mind rendelkeznek valamilyen speciális képességgel/hatással, majd minden edző két fajt tesz bele a közös, alaposan megkeverendő pakliba. Ezután jön az első meccs, avagy egyetlen aréna a tábla mellé kerül, ez pedig igazából csak azt mutatja, hogy ki hány pontot kap a helyezése tükrében. Addig azonban draftolni kell, avagy mindenki 6 lapot húz, 1-et kedve szerint megtart, a többit pedig átadja jobbra. Ez megy egészen addig, míg vége nincs a draftnak, amikor pedig mindenki egy 5 fős csapatot küld a busszal a meccsre, ahol végre összecsaphatnak a játékosok.
No, itt számít a játéktábla, elvégre első körben a bal oldali kártyaszám számít. Szín, avagy faj, érték, ikon… minél több van egy fajtából, annál jobb. Ha többen is vagyunk, akik mondjuk, 4 egyforma lapot tesznek ki? Semmi probléma, jön a következő oszlop, avagy az arany kupa, és az, hogy kinek melyik ikonra futotta. Ha még mindig döntetlen, jöhetnek az értékek, majd a fajok. Mindenképpen lesz egy sorrend, lesz nyertes, majd mindenki behúzza az így szerzett pontjait. Ez megy három fordulón át, csak növekvő létszámmal, a második fordulóban kettő, a harmadikban három új meccsel, avagy folyamatosan változnak a nyerhető pontszámok (igazából rajongók, de mindegy is), míg végül jön a Playoffs, ami a kupa hátoldalán lévő eredményekkel hozza el a végjátékot és az utolsó jutalmakat egy gyors kiesős játék képében. És persze ekkor jön a pontszámlálás és a nyertes kihirdetése.
Van, ami nem változik
Többek között a draftolós kártyajátékok alapjai sem szoktak, de a jó hír az, hogy kellő kreativitással vagy legalábbis leleményességgel ezt is el lehet újként adni. Így tettek a SunCoreGamesnél is, ahol állatokkal fűszerezték meg a jéghokit, miközben egy “random” pontrendszer felel még az izgalomért, a korrektségért és változatosságért pedig a nagyon szépen felépített jutalmazási szisztéma. Hogy buszozunk, meg hatásokkal bíró edzők is vannak a képletben, az igazából csak érdekes vagy kellemes adalék, itt leginkább a jópofa draftolás számít, és ami köré lett építve. Első és második ránézésre az óriási kupa lóg ki a képből, ami kissé túlzás, de legalább jól látható és értelmezhető minden, ami úgy egyébként az All-Star Draft jellemzője.
Az anyagminőség rendben van, mert bár semmi sem kiemelkedő, nem rossz a komponensek anyaga, az illusztrációk pedig kifejezetten mutatósak az állatokkal, noha értékeltem volna, ha minden lapon másképpen szerepelnek az azonos fajok is. Jó még az ikonográfia is, elég egyértelmű minden, és bár a szabályfüzettel voltak gondjaim, egy-egy videóval sikerült eloszlatnom a kételyeket és tisztába tenni a kérdéses részeket. Így összességében az All-Star Draft sokkal jobban betalált, mint a DiceWar. Könnyed, nem kiemelkedő, de műfajában jól teljesítő, szerethető draftolós játék, amit apró extra elemei tesznek egyedivé, már a téma és a dizájn mellett. Ha valaki kedveli a zsánert, esetleg még a tematikát is, az bátran csapjon le rá, mert meglepően kellemes, bár fillernek viszonylag hosszú játékidejű darabról van szó.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a SunCoreGamesnek! A játék igényli az angol nyelvtudást, ami szabályainak elsajátításához és az edző-kártyákon írt szöveg megértéséhez mindenképpen szükséges. Rajongói fordításról egyelőre nem tudunk.)
