A sakk története több mint ezer éves, és miközben elvileg Indiából indult, Európába már arab közvetítéssel jutott el, miközben kellőképpen átalakult. Talán nincs is, aki ne ismerné mechanikáját, ami már számítógépeken, sőt még az e-olvasókon is hódít, így nem meglepő, ha alapjai a társasjátékokban is rendre visszaköszönnek. Merthogy az alkotók természetesen mindent igyekeznek megfűszerezni és feldobni, így miért pont ez az ősi páros játék maradna ki a repertoárból, ami a svájci SunCoreGames-nél ezúttal a fantasy-körítésen felül a különböző figurák helyett tematizált kockák egész seregét kapta.
DiceWar: Light of Dragons
- Partner/kiadó: SunCoreGames
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2 fő
- Játékidő: átlagosan 20-30 perc
- Korcsoport: 12+
- Nehézség: 2,67/5
- Ára: a kiadó honlapjáról 35,95 svájci frank, nagyjából 12 500 forint az alapjáték
A DiceWar: Light of Dragons kiindulási pontja az, hogy ősi területekért folyik a harc a különböző frakciók között, akik így egymással megküzdve igyekeznek megnyerni maguknak a világot. Mindehhez azonban sakkfigurák helyett dobókockákat alkalmaznak, amiket viszont nem dobnak, illetve a mechanika más módon is alaposan megkutyulja a jól ismert receptet. A játékhoz képest kicsit túlméretezett, de azért nem túl nagy dobozban a két frakció kockáit és jelzőit találhatjuk meg, illetve egy-egy zsákot, néhány kártyát, egy játéktáblát és a német, illetve angol nyelvű szabályfüzetet. A setup elég gyors, csak a tábla kell hozzá, plusz a kockarengeteg, miközben a jelzők a mágia- és győzelmi pont-sávok legelső pontjára kerülnek, aztán mehet is a harc.
Pörgetem, forgatom…
Na, jó, leginkább csak forgatom, és nem a babámat, hanem a kockákat, azokat ugyanis ezúttal nem kell eldobni, ellenben minden oldal más-más egységet jelent, más-más értékben. A játékosok a legalsó, kezdő sávban ezekkel kezdenek, maximum 10 pontnyi értékből gazdálkodva, aztán az így kapott lényekkel haladva jutnak előre, harcolnak és fejlődnek, megfelelő játékmód esetén még területet is foglalnak.
De lássuk, hogy is megy ez a gyakorlatban. Kezdjük ott, hogy egy kivétellel minden lényünk egyet lép, valamint szintén egy kivétellel csak oldal és előre-hátra irányba lehet haladni. A szellem két mező távolságra juthat, a kígyónak tűnő baziliszkusz pedig átlósan halad egyet. Ha így valakit megtámadunk, avagy a mezőjére lépünk, akkor mindig a magasabb értékű entitás győz, kivétel a hármas erejű harcost, aki viszi a hatos sárkányt, csak hogy legyen tisztelet a kivételnek. Emellett minden egységnek van valami specialitása, az egyikből három egymás melletti jelenlévő például pajzsot alakít ki, míg a másik gyengíti ellenfelét. Van beidézés, varázsolhatunk is, közben meg a harcok során gyűlnek a győzelmi pontok, amikből csak 10 kell ahhoz, hogy lezárjuk az egyébként könnyen elhúzódó csatározást. Sőt, ha nagyon akarjuk, a romokkal extra taktikázásra is van lehetőség, ilyenkor ugyanis három helyszínt kell foglalni az azonnali győzelemhez.
Oldie but goldie
Akármilyen régi, a sakk azért egy kifejezetten klasszikus játék, amit nehéz saját terepen legyőzni. Nem véletlen, hogy sportszerűen és a legnagyobb agyak is játsszák, miközben számos fontos szabálya van, illetve nem lehet csak úgy beleugrani, mindenféle taktika nélkül. És bár nagyon értékelem a próbálkozást, sőt a stílust is, azért a DiceWar is elvérzik, amikor elfoglalná a képzeletbeli trónt. Mert a téma jó, mutatósak a kockák, élvezem a fantasy körítést, viszont a mechanika annyira nem jön át, hiába is szerettem volna. Nem tudom, miért változik át bármim is sárkánnyá, a nagyobb=jobb, kisebb=rosszabb elvbe miképpen nyúl bele a 3-as üti a 6-os értéket megoldás, és a többi. Ráadásul, mivel mindkét oldal egyformán fejlődik és harcol, az alapcsomag (jobb esetben, avagy hasonló kvalitású ellenfél esetén) emiatt olyan, mintha magunkkal ülnénk le játszani.
Más kérdés, hogy az elgondolás egyébként tényleg nem rossz, és a SunCoreGames tett azért, hogy a csaták változatosabbak legyenek, csak éppen a különböző extra frakciók (démonok, lovagok, a Roots of Mali törzsei és a Rise of Xeladron egységei) mind külön csomagokban vásárolhatók meg, ezzel megnövelve az egyébként sem olcsó társasért elkért összeget. A látvány egyébként ránézésre fejlődik is a kiegészítőkkel, miközben az új színű kockák új lényeket, képességeket, akár a portálok megnyitásának lehetőségét is jelentik, aminek köszönhetően lehet, hogy sokkal izgalmasabbá válik a harc. Az alapverziót nem tudom nyugodt szívvel ajánlani, mert bár vannak jó ötletei (például az is, hogy az ellenfél térfelén már extra pontokat kapunk a sikeres támadásokért), kifejezetten lassabb és unalmasabb, mint ahogy elképzeltem, köszönhetően az egyforma erőviszonyoknak. De a kiegészítők szimpatikusabbá teszik az összképet, így azokkal együtt lehet, hogy megéri beruházni egy jobb áron megvásárolható csomagra. Saját tapasztalat híján azonban erre sem mernék megesküdni. Óvatosan tehát a vásárlással, mert bár a téma és a dizájn/elképzelés jó, a Light of Dragons még nem elég az üdvösséghez, avagy nézzetek utána az extra csomagoknak is.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a SunCoreGamesnek! A játék igényli az angol nyelvtudást, ami szabályainak elsajátításához és a kártyákon írt szöveg megértéséhez mindenképpen szükséges. Rajongói fordításról egyelőre nem tudunk.)
