Érdekes, hogy míg az asztali társasjátékok legkülönbözőbb fajtái iránt az érdeklődés gyakorlatilag nagyobb, mint valaha, és nem úgy tűnik, mintha a közeljövőben megtorpanna, a hagyományos szerepjátékok népszerűsége nem követti őket ilyen szorosan. Pedig hála az olyan sorozatoknak, mint a Stranger Things, vagy a YouTube-on százával hemzsegő szerepjátékos csatornáknak és podcasteknek, a műfaj iránt rajongó hírességeknek, mint Vin Diesel vagy Joe Manganiello, a játékok ismertsége és társadalmi elfogadottsága sosem látott népszerűségnek örvend.
Ennek talán legfőbb okai a belépéssel kapcsolatos félelmek. Intenzívebb szerepjátékos korszakomból számomra sem ismeretlenek a délutánok, amik elmentek puszta karakterkészítéssel, vagy ott az az alapvető probléma, amikor a leendő játékosok végül nem tudják elolvasni vagy kezdőként önállóan értelmezni a gyakran igen vaskos és akár több kötetre rúgó szabálykönyveket. Ahogy az a Free League jóvoltából szemügyre vett és letesztelt One Ring-szerepjáték köteteiből is világosan kiderül, a műfaj azóta szerencsére elég sokat változott, és lényegesen jobban próbál a kezdő játékosok felé is nyitni.
Középfölde kalandra hív
Elöljáróban hozzá kell tennem, hogy bár úgy-ahogy a mai napig követem a jelentősebb szerepjátékokat, A Gyűrűk Ura tekintetében leragadtam a 2000-es évek során még kis hazánkban is elérhető eredeti változatnál, és teljesen elkerülte a figyelmemet a 2010-es évek elején megjelent One Ring. A két játék között elég jelentős eltérések vannak, a One Ring pedig nem véletlenül tett szert akkora népszerűségre, hogy immár a második kiadásánál tart. Egy Középföldén, a Hobbit és A Gyűrűk Ura eseményei közötti durván 60 éves időszakban játszódó, kimondottan könnyed, kezdőbarát játékról van szó, melyben a játékosok emberek, törpök, hobbitok és tündék kalandozó csapatát irányíthatják, akik Eriador területén, a könyvek egyik ikonikus alakjának mentorálása alatt indulnak különböző utakra.
A játékhoz mindössze két darab tizenkét- és hat darab hatoldaló kocka szükséges, illetve szokás szerint papír, ceruza, radír. Emellett elengedhetetlen még a durván 200-300 oldal közötti alapkönyv is, vagy az 50 oldal körüli, erősen lerövidített kezdő kiadás, mely önmagában is pont elég az első egy-két próbajátékra. A játékmenet a Kalandozó- és a Szövetség-fázisokra bomlik, előbbi teszi ki a játékidő jelentős részét, melynek során a játékosok a szabályoknak megfelelően NPC-kel beszélgetnek, rejtélyekre próbálnak fényt deríteni, ellenségekkel csapnak össze. A Szövetség-fázisban aztán a játékot vezető Kalandmester, akár több napot, hetet, hónapot forgathat előre az idő kerekén, mely alatt lezajlanak a Kalandozó-fázisban meghozott döntések és cselekedetek, no meg fény derül azok következményeire.
…de az utolsó pillanatban megmenekültek
A szabályzat külön kihangsúlyozza, hogy hacsak az aktuális történetet kiötlő és vezető Kalandmester nem kifejezetten szadista, a játék nem a komplexitásáról vagy nehézségéről lesz emlékezetes. A célja elsősorban egy könnyed kalandozás Középföldén a filmek és könyvek rajongói számára. Tulajdonképpen a karakterek számára még halál sincs, az Életerő szerepét váltó Erőnlét csökkenésével ugyanis hivatalosan csak elájulhatnak. A szabályok még arra is kitérnek, hogy egy adott karakter a készítők tervei szerint durván húsz évet tölthet kalandozással, melynek során lehetősége van egy leendő utód kiképzésére.
Ez a kezdőbarát jelleg lehet a játék egyik legnagyobb csábereje, ugyanis számomra egyetlen olyan aspektusa volt a régi A Gyűrűk Ura-szerepjátéknak, ami visszatartott tőle: Tolkien világának mélysége és komplexitása. Az az érzés, hogy hacsak nem olvasom újra rendszeresen a trilógiát, nem tudom betéve a Szilmarilokat, illetve a különböző, Középföldén játszódó rövidebb történeteket és jegyzeteket, kegyetlen ellentmondásokba és a világtól idegen történetelemekbe kavarodhatok. A One Ring viszont elsősorban nem az epikus, Frodóék utazásával vetekedő kalandokra van kitalálva. Ha valaki mélyebben benne van Középfölde világában, természetesen a szabályrendszerek révén tud elképesztően grandiózus történeteket kerekíteni. Ám itt a cél érezhetően az volt, hogy még az is jól szórakozzon, aki esetleg csak a filmfeldolgozásokat látta, azokból sem feltétlenül a kibővített, rendezői változatot.
Mégis, a Kalandmester számára kissé úgy éreztem, tartogathatott volna több támpontot is a kötet arról, hogyan érdemes lebonyolítani a Szövetség-fázist, illetve akár rövidebb, ám részletesebb példajáték leírását. Az alapkötethez mellékelt egyetlen kalandmodul ugyan ki van egészítve Tutorial megjegyzésekkel, a kezdőcsomag mellé pedig előre legenerált karakterek mellé jár egy öt, lazán összefüggő kalandot tartalmazó modulfüzet, bár ezek nem helyettesítenek egy komolyabb bemelegítőt. Ezt leszámítva viszont A Gyűrűk Ura- és a szerepjátékok iránt rajongó vagy csak érdeklődő játékosoknak kifejezetten érdemes tenni egy próbát.
(A tesztpéldányt a Free League biztosította – köszönjük! A játék angolul érhető el, éppen ezért nyelvtudás szükséges hozzá.)
