Maga a „goetia” szó ógörög eredetű, innen emelte át a latin nyelv is, amelyben a kifejezés démonok vagy gonosz lelkek megidézését takarja. A mágia ezen formája a középkorban és a reneszánsz idején eretnek, gonosz dolognak számított, ellentétben a theurgia és magia naturalis tanaival. Innen ered a híres-hírhedt Ars Goetia avagy Salamon Kis Kulcsai elnevezése, mely helyesen a Lemegeton Clavicula Salomonis vagy egyszerűen csak Lemegeton címen is ismert. A több okkult kéziratból összeállított tanulmány 72 démon tulajdonságairól és képességeiről ír, megidézésükhöz nyújt útmutatást. Őket különböző rangokkal illették, és közöttük kilenc király (Asmoday, Baal, Balam, Beleth, Belial, Paimon, Purson, Viné és Zagan) számít Lucifer után a legnagyobbnak és legerősebbnek. Na, velük fogunk lepacsizni a Goetia: Nine Kings of Solomon (innentől csak Goetia) meglepően ötletes, kompetitív, munkáslehelyezős játékában.
Goetia: Nine Kings of Solomon
- Partner/Kiadó: Demonic Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: 80-160 perc
- Korcsoport: 13+
- Nehézség: 3,00/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a kiadó webshopjából 550 svéd korona, nagyjából 18 750 forint
A Társalgó rovatának többi írója – számomra furcsa módon – már a gondolattól is irtózott, hogy a Goetia akár a küszöbig bejusson, nekem viszont nincsenek ilyen fenntartásaim, így került hozzám. Persze azt megértem, hogy a témaválasztás valószínűleg keveseket vonz, és a gyakorlatban biztos, hogy én sem merülnék el a sötét erők megidézésének módszertanában. De szerencsére még élek és virulok, szóval talán nem csatornáztam be gonosz erőket az életembe, így elmondhatom, hogy egy nagyon okos és roppant szórakoztató játékot takar a rossz előítéletektől terhes Goetia.
A játéktér felépítése során felkerülnek a jövendölő-táblák (melyek másik fele a sötét-tábla), három növekvő erejű pakliban, a legfölsőn meghatározott mennyiségű figyelem-tokennel; alájuk egy 3×3-as mezőben a „világ” lapjai, ezeknek másik fele démonkártya, melyeket a játékosszámtól függően állítunk össze, és a világ felépítése ezek ereje alapján történik. Ennek három szabad peremére a világ széle-kártyák mennek, azokra pedig minden játékosnak egy-egy munkása. A világ alatt, a játékosszámtól függő mennyiségben, három oszlopban, a paktumok kerülnek kiosztásra; azok alá a démonok jutalomkártyái szintén a létszámtól függő számban; végül a világ mellé egy talonba a pótkártyák, melyeket ugyancsak a játékosok száma határoz meg.
Varázslatos démonok és megfigyelésük
A játékmenet már-már álnok módon roppant egyszerűnek tűnik: felváltva lerakjuk követőinket valamelyik hatszöggel jelölt mezőre, és megkapjuk az azon szereplő nyersanyagokat. Ez a világban ingyenes, mindenhol máshol (világ szélén, jövendölő- és sötét táblákon, valamint a démonkártyákon) viszont meghatározott ára van. Amint minden játékos minden szabad emberét lerakta, visszahívjuk őket, és kezdődik a következő kör. De ahogy az egy munkáslehelyezős játéknál lenni szokott, az egyszerű lépések mögött meghúzódó összefüggések adják a játék sava-borsát. Ezek pedig – már a több ponton véletlenszerű felépítés miatt is – minden egyes játék során megváltoznak egy kicsit, de az alapvető koncepciók persze ugyanazok maradnak. Minden lépésünk a játék megnyeréséhez szükséges győzelmi pontok megszerzéséhez kell, hogy vezessen, hiszen végső soron minden e körül forog.
Győzelmi pontot ugyan több forrásból is szerezhetünk (figyelem, nyersanyagok, jutalomkártyák), de a legfontosabb és legértékesebb, hogy a paktumok feloldásával megválasszuk saját céljainkat, ehhez azonban több lépcső vezet, ráadásul több irányba. Végső soron a paktum-vásárláshoz szükséges mezőket kell megtalálnunk (a világ alsó pereme mindig ilyen) és fekete nyersanyag-kockákat kell szereznünk, amit szintén csak bizonyos, eleinte ismeretlen mezőkön hajthatunk végre. Ehhez újfent munkásokat kell feloldanunk a világ szélén, vagy démonokat kell megidéznünk a megfelelő sötét táblákról. Utóbbi önmagában szintén többlépcsős elfoglaltság. A jövendölő táblákról az összes figyelem leszedése (munkások elhelyezéséért jár) után azok sötét táblává válnak, vagyis megfordítjuk őket, és feljebb helyezve szabaddá tesszük az alattuk levő jövendölő-táblát, egyúttal felkerül rájuk az alattuk levő világ-mező, szintén megfordítva, immár démonként, a vonatkozó jutalomkártya-paklival. Ha a teljes démon-paklit leszedtük, akkor válik szabaddá maga a sötét tábla, nagy nyersanyagigénnyel, de szintjétől függően erősödő trükkökkel.
Azonban a paktumok megszerzése önmagában még nem jelenti azt, hogy használhatjuk is őket. Azokat magunk előtt a démoni jutalomkártyákkal együtt gyűjtjük, legföljebb négy oszlopba, melyeknek mindig csak a legfelső tagja aktív, legyen az jutalom vagy paktum – magyarán az áhított győzelmi kondíció eléréséhez le kell mondanunk egyes jutalomképességekről. Egyúttal a paktumok jelentik a játék vége kondíciót is, ha valamikor valamelyik játékos négy aktív paktumot birtokol, vagy a táblán levő paktumok száma megegyezik vagy kevesebb a játékosokéval, az adott kör még lemegy, majd a pontok összesítése következik.
Társasoztál valaha az ördöggel, sápadt holdfénynél?
Tény, hogy a Goetia megjelenése és dizájnja is nagyon sötét, már-már nyomasztó hangulatot áraszt magából, de a témához másmilyet nehéz lenne elképzelni. A játék egyéb komponensei viszont felemásak lettek, mert bár a démoni figyelmet reprezentáló egyedi fémpénz is megvásárolható, kár, hogy a nyersanyag-jelölő kockák ehhez hasonlóan nem lettek komolyabban megkülönböztetve egymástól. A jó minőségű kártyák és lapok mellett meglepő, hogy a jövendölő-táblák, bár vastagok, szélük már a dobozból kikerülve is kopottas volt.
Be kell vallanom, hogy a Goetia az elsőre furcsa felépítésű szabálykönyvvel – ami a játéktér felépítése és a kör folyamatának leírása után területekre és fogalmakra bontva magyarázza a játékot – történő hosszas ismerkedés után sem állt össze teljesen a fejemben. Ezt azonban nem negatívumként említem, hiszen amellett, hogy a hiba lehet az én készülékemben, számos más játék volt már így, és kivétel nélkül mindegyik remeknek bizonyult. És bizony nincs ez másként a Goetia esetén sem.
A fenti leírásból nem (de még a szabálykönyvből sem) tűnik ki igazán, hogy a gyakorlatban mennyire taktikus és trükkös fejlesztésről van szó, miközben a játékosok számának növekedésével egyre több a bizonytalansági tényező a kiszemelt paktumokhoz vezető úton. Emellett ez egy gyakorlatilag végtelen újrajátszhatósággal bíró, kettőtől négy főig egyformán szórakoztató (persze más az élmény, de egyáltalán nem nevezném kevesebbnek), és játékról játékra más-más taktikát megkövetelő társasjáték. Annak, aki már játszott munkáslehelyezős játékkal, és valami egyedi, változatos újdonságot keres, mindenképpen ajánlom a figyelmébe.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Demonic Games-nek! A játék szabálykönyve igényli az angol nyelvtudást, maga a játék a paktum-kártyák kivételével nyelvfüggetlen, rajongói fordításról nem tudunk.)
