A Delta Vision a Gémklubhoz hasonlóan igen komolyan vette az előző év végét, majd ugyanezzel a lendülettel folytatta a 2022-es esztendőt. Hippokratész, Sztroganov és a többi, és miközben a CMON is csatába küldte az ősi, egyiptomi isteneket (Ankh, ugye, de róla majd később), bizony a Matagot is tovább fűzte a saját sorozatát, azonos témakörben, a Kemet felélesztésével, ami ezúttal a hangzatos Vér és homok alcímet kapta a keresztségben. És hogy mit várhatunk tőle? Nos, területfoglalást és rengeteg háborúzást a franciák mitológiai szériájából (Yutacant pledge-elted már?), kockadobásoktól mentesen, kártyákkal és rengeteg minivel, Anubis, Bast és Sobek megidézésével. Azt senki nem mondhatja, hogy nincs választék a témában, a kérdés már csak az, hogy dönthetünk-e rosszul?
Kemet – Vér és homok (Kemet: Blood and Sand)
- Hazai partner/kiadó: Delta Vision
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-5
- Játékidő: átlagosan 90-120 perc
- Korcsoport: 13+
- Nehézség: 3,14/5
- Ajánlott ár: a kiadó webshopjából akciósan 28 791 forint
A Kemet – Vér és homok meglehetősen méretes dobozban érkezik, még ha a bolti verziót birtokoljuk, akkor is, ehhez pedig jön a számos kiegészítő és extra, ha már Kickstarteren backeltük a játékot. De szorítkozzunk a normál változatra, azon belül is a hazaira, amivel szerencsére minden egyes szót lefordítva kapunk. A mutatós fedél alatt 5 játékosnak elegendő minit, piramis-elemet, mindenféle jelölőt, játékostáblát kapunk, illetve 4 nagy adag lapkát, színre és szintre lebontva, karakterenként egy-egy harci kártyapaklit, különböző isteni beavatkozás-kártyákat, no és a megidézhető lények mini-halmát, amik között az elefánttól a kígyóig és skorpióig minden megtalálható. Igen, a Kemet marad a mítosz talaján, nem a történelemhez mindenben hű stratégiaként vonul be az újkori történelembe, de utóbbiért talán kár is lenne, és később mondom is, hogy miért.
Asztalra szükség van
Méghozzá elég nagyra, mert már maga a játéktábla is igen méretes, és akkor még a játékosonkénti készletet, valamint a több tálcányi lapka-ellátmányt még nem is vettük hozzá. Emiatt aztán a setup is igényel némi időt, avagy 10-20 percet elszöszölhetünk a kívánt állapot felállításával, főleg az első alkalmaknál. Máskülönben viszont, még ha nem is profi az inzert, amit a játék kapott, de igazából minden jól elhelyezhető, praktikusan tárolható, sőt a visszapakolás már jóval gyorsabban megy, mint a kirámolás, így különösebben nem is foglalkoznék a gyári tárolóval. A lényeg, hogy mindenki egy istent képvisel, kap hozzá piramis-elemeket, 12 fős sereget, amiből 10 fővel egyből befoglal két városrészt, majd elindul a küzdelem a hírnév-pontokért, amikből kilenc kell a győzelemhez.
Az istenekkel egy-egy forduló során 5 akcióra van lehetőségünk, amit az öt műanyag korongjelzővel kedvünk szerint használhatunk fel a saját táblánkon lévő lehetőségekkel, mindössze arra figyelve, hogy meglegyen az egyensúly, avagy a tábla minden szintjéről válasszunk valamit. Mozgathatjuk csapatainkat, begyűjthetünk imádságpontokat, építhetünk és fejleszthetünk piramisokat, katonákat toborozhatunk, lapkákat vásárolhatunk, valamint harcolhatunk. Az imádság kell szinte mindenhez, így a lapkavásárláshoz és a piramisokhoz is, sőt a lapkavásárlásnál utóbbi is számít, elvégre a 4-szinten lévő lapkákból az vásárolható meg, amely színű és szintű piramissal rendelkezünk. Ezek pedig sok mindent adhatnak, a különböző plusz hatásoktól és akcióktól a kis kedvencekig, akik aztán egységeinkhez kerülnek, majd velük együtt harcolnak.
És bizony harcolni, na, azt itt majdhogynem mindenképpen kell, ez nem kifejezetten a békés pacifisták és templomokban ücsörgők játéka. Merthogy a kilenc győzelmi pont megszerzéséhez bőven kell tenni, és ugyan két templom és/vagy a szentély birtoklásával, valamint bizonyos lapkák megszerzésével is szerezhetünk hírnév-jelzőt, elég sokáig tart, ha csak ezekre építünk, szóval nem árt néha összerúgni a port másokkal, főleg, hogy esélyesen ők is megcélozzák ezeket a lehetőségeket. Két dudás, akarom mondani, egyiptomi isten pedig nem fér meg egy piramisban. Viszont pont ez az, ami szépen megfűszerezi a játékot. Mindenki arra hajt, hogy végleges vagy ideiglenes hírnév-pontjai legyenek, utóbbit viszont le lehet nyúlni, szóval akkor megyünk biztosra, ha a véglegesből van 9, máskülönben a végjátékot jelző fanfárok megszólalása után még valamelyik ellenlábas elrabolja előlünk a mozdítható szajrét, aztán ő masírozik be a halhatatlanok Panteonjába, ami felettébb kellemetlen. De ilyen ez az isteni popszakma, és ez semmiképpen sem írható a játék negatívumai közé.
Isteni küzdelem
Bár a műfajnak megvannak a maga nagyágyúi, mint például a videójátékos változattal is rendelkező Blood Rage, ami ugye pont az Ankh testvére, a CMON hasonló, mitológiai szériájának része, a Matagot is kellően igényes társasjátékot tett le (újra) az asztalra, aminek ott bőven van még helye, hasonlóképpen konfrontálódva a Cool Minivel, mint ahogy azt az ősi istenek teszik. Ha valaki területfoglalós, harcolós stratégiára vágyik, ami 4-5 fővel az igazi, ráadásul az egyiptomi ókor sem idegen tőle, akkor mindenképpen javasolt az újradolgozott Kemet beszerzése. Szebb a játékosszámtól függően kihasznált tábla, jobb az anyagminőség, általánosságban a dizájn és minden illusztráció. A lapkatartók nagyon szépen elhelyezhetők a dobozban, kiválóan tárolják az összetevőket, egyedül talán azt sajnálom, hogy a miniknek nincs külön tartójuk, bezsákolva várják, hogy előkerüljenek. A kis piramisok sokkal jobban festenek, mint a régiek, szóval minden téren nagyszerű kiadvánnyal van dolgunk, amiben a harcot a seregeink (a szabály szerinti megkötésekkel és hatásokkal együtt) és extra hatásaink döntik el, nem pedig a kockák.
És akkor még érdemes kicsit a beszerezhető kiegészítőket is megemlíteni, amik közül számos elérhető a Matagotnál, kezdve a playmattől az extra játékost (a hatodikat) és szóló módot elérhetővé tévő expanziókon át a különféle ráadás lényekig. És itt jöhet vissza az a téma, hogy szerencsére nem ragaszkodunk a történelemhez, így lehetséges a holtakkal teli kiegészítő, amihez sajnos (még) nem volt szerencsénk, és így járhatott az asztalon a Mérhetetlen Vén, akinek nevét le sem írom, olyan rettegéssel tölt el, ha csak rá gondolok, szóval ő és a hozzá tartozó lapka nem a magyar kiadás része, de muszáj volt bevetni a fotóknál. És ha már magyar kiadás, akkor visszatérve megjegyzem, hogy bár a lapkák, a kártyák és a táblák mind ikonokkal kommunikálnak, a szabályfüzetnél és a minden lap és lapka hatásait boncolgató kiegészítő füzetnél jó, hogy van fordítás, mert eleinte ember legyen a talpán, aki mindent fejben tud tartani, és átlagban csak jól jön, ha ékes anyanyelvünkön látjuk a magyarázatokat. Mindezeket egybevetve nyugodtan mondhatom, hogy egy kellően izgalmas, kellően mozgalmas, és a maga módján látványos társasról van szó. Személy szerint imádom bogarászni a játéktáblán az aprócska díszítéseket és jelzéseket, szerintem éppen úgy jól mutatnak, mint a nem maximálisan kidolgozott, de így is igényes minik, illetve a teljesen jó illusztrációk. Ajánlott a téma és műfaj kedvelőinek, összetettsége pedig a lehetőségek számában, a stratégiai döntésekben rejlik, nem is annyira a szabályaiban. Innen lesz izgalmas dolga az Ankh isteneinek. Hamarosan!
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Delta Visionnek!)
