Járt utat járatlanra ne cserélj – ha a Kalypsónak lenne ars poeticája, szinte biztosan erre esne a cég választása, hiszen a német kiadó 2006-os indulása óta leginkább két-három nagyobb sorozatának újabb és újabb részeiről ismert, annak ellenére, hogy katalógusa ennél jóval gazdagabb. Olyannyira, hogy alkotói nem félnek teljesen új műfajokban is kipróbálni magukat, igaz, általában inkább kevesebb, mint több sikerrel. Mára azonban vannak olyan, kifejezetten nagy múlttal rendelkező szériáik, mint a Patrician, a gyakorlatilag kétévente érkező Tropico, a felvásárlások okán hozzájuk került Disciples és a Commandos, a szekrény mélyén pedig más is lapul. Például az a Port Royale, amely utoljára 2012-ben, azaz nyolc évvel ezelőtt hajózott ki, így éppen itt volt már az ideje annak, hogy visszatérjen.
Nem egy Disney-mese
A Port Royale 4 időzítése ugyanis kiváló: nemcsak azért, mert a Karib-tenger vidéke jelenleg az ott lakó helyieket leszámítva csak a képzeletben látogatható, de azért is, mert ehhez hasonló játék ebben a témában nemigen akad. Ez ugyanis egy olyan stratégia, amely a kalózok aranykorszakának (is) számító 17. századot kelti életre, ahol a nagy nemzetek egyikeként (Spanyolország, Anglia, Franciaország, Hollandia) kell a koronát szolgálni, méghozzá egy olyan vérbeli kereskedőként, akit kormányzói ambíciók fűtenek, hiszen egy saját település irányítását is a kezünkbe kapjuk – és innentől kezdve azt csinálunk, amit csak akarunk.
Ez a fajta szabadság pedig elég rémisztő és nyomasztó tud lenni: a Port Royale 4 játéktere hatalmas, mindig több mint egy tucat település és legalább ennyi kisebb-nagyobb sziget található a térképeken, és azt leszámítva, hogy melyik nemzetet is képviseljük, abszolúte nincs megkötve a kezünk: mindenki úgy boldogul, ahogy csak akar. Ez persze szinte minden esetben a kereskedelmet jelenti – bár lehet kalózkodni is –, és ez egyszerre eredményez egy egyszerű, a felszín alatt azonban elképesztően komplett játékmenetet.
A javak ura
A kereskedelem alapja azért szerencsére érthető, a cél minden esetben az, hogy bizonyos árukat olcsón vegyünk meg, majd egy másik helyen drágán értékesítsünk. Ez egy szigetvilágban kifejezetten egyszerűen megvalósítható, elvégre minden egyes település adott típusú nyersanyagokban vagy egyéb portékákban utazik, a specializációján kívül eső dolgokból viszont általában hiány van. A cél ezért az, hogy ezt kiaknázzuk. Kezdetben ehhez elég egy hajó is, később azonban komplett flották rakhatók össze, amiket egy egyszerű, de sokféleképpen állítható kereskedelmi útvonalrendszer létrehozásával lehet automatizálni, amely révén a hajók maguktól töltik fel a rakterüket, a lehető legjobb árat kínáló településen vásárolva és a lehető legnagyobb haszonnal kecsegtető szigeten értékesítve. Az ezt működtető szimuláció kifejezetten komplex, az árak folyamatosan fluktuálnak (figyelembe véve a keresletet és a kínálatot, az értékesített mennyiséget, a helyiek igényeit), az útvonal hatékonyságában komoly szerepe van a szélerősségnek és a vízmélységnek is, és természetesen az is számít, hogy milyen típusú hajókat veszünk igénybe, hiszen azok is teljesen eltérő paraméterekkel rendelkeznek.
Ez a fajta odafigyelés és mélység a játék egészére jellemző, hiszen a kezdetben egyszerűnek tűnő kereskedelem idővel nyomasztóan komplex lesz. Előbb vagy utóbb ugyanis muszáj saját magunknak is kivenni a részünket a termelésből, mert azzal nemcsak sokkal gyorsabban lehet kiszolgálni a kereskedelmi partnerek igényeit, de sokkal több profitot is hoz. Ehhez viszont szükség van egy településre, ott pedig építési engedélyre, amihez előbb meg kell szerezni a helyi kormányzat bizalmát – vagy épp a koronáét. A Port Royale 4 négy kategóriában kínál több mint két tucat potenciális építményt, melyek nyersanyagot tudnak termelni, vagy azt értékes portékává formálni, de kormányzóként még a település alapvető szükségleteit is kiszolgálhatjuk lakónegyedekkel, kocsmával, templommal, és mindennel, ami csak egy önellátó kolónia működtetéséhez kell. Az építkezés sem abból áll, hogy kiválasztjuk a kívánt épületet, majd lerakjuk: mindegyiknek megvannak a maga előfeltételei, legyen az adott típusú talaj, egy specifikus épület közelsége, vagy ezek kombinációja.
Haramiák
A legnagyobb változás a korábbi részekhez képest viszont nem itt, hanem a nyílt tengeren, egész pontosan a csaták során vár, a Port Royale 4 ugyanis szakít elődeivel, és egy körökre osztott megoldásra vált át. A harcrendszer kifejezetten egyedire sikeredett, minden körben adott mennyiségű akció kivitelezhető a hatszögekre osztott pályán, és nem csak az számít, hogy honnan és milyen szögből indítunk támadást, de az is, hogy milyen taktikák és egyéb extrák állnak rendelkezésre, a különleges lőszerekkel kezdve a kapitány speciális képességein át egészen az olyan módosítókig, mint a megerősített hajótest. Az biztos, hogy szokni kell, és az is egyértelmű, hogy jelenleg nem ez a Port Royale 4 legélvezetesebb része.
Sokkal inkább minden más: habár a felszínt nézve a Port Royale 4 igazából annyi újdonságot hoz, mint amit általában egy számozott Tropico szokott, de a látványosabb szebb külső alatt azért számos, az élvezeti faktort többszörösen megnövelő fejlesztés, elsősorban kényelmi funkció vár, melynek láttán úgy tűnik, hogy nemcsak ez lesz a sorozat eddigi legjobb epizódja, de az Elite Dangerous óta talán a legkellemesebb kereskedelmi szimulátor is!
