A Good Company, avagy a Chasing Carrots alkotása nem kisebb feladatot ró az egyszeri játékosra, mint egy vállalat felfuttatását, a garázstól egészen a világuralomig. Persze erre apróbb lépésekben kerül sor, avagy pályákra bontva nézünk szembe az egyre nehezebb és komplexebb feladatokkal, melyek közül a korai hozzáférés ellenére már most is jópárat elérhetünk, a jövőben pedig csak még több érkezik.
Jó lenne ez...
Bill Gates is kicsiben kezdte, mára már legendás az amerikai álmot megtestesítő, garázsból indult megavállalat, a Microsoft pályájának kezdete. De említhetnénk akár a Google-t is, mely ugyan nem konkrétan garázsból, de hasonlóan szerény keretek közt kezdte meg működését, és mára egy, életünket alapjaiban meghatározó és befolyásoló óriássá vált. Példa tehát van előttünk egy pár, és ha csak virtuálisan is, de most valóra válthatjuk hasonló vágyainkat, hála a Good Companynek.
A Good Company játékmenetének alapja (vagy divatosan, külföldiül szólva “gameplay loopja”) roppant egyszerű lenne: a bejövő zónából a szállítmányozó csapat a megfelelő polcokra juttatja az árut, ahonnan a kijelölt asztalra kerülve készülnek a modulok. Ezekből a modulokból aztán készterméket varázsolunk, melyet remélhetőleg haszonnal tudunk értékesíteni. A mi feladatunk ezen logisztikai lánc egyszerűsítése és rövidítése, azaz optimalizálása lenne a nagyobb haszon elérése érdekében, mely hasznot fejlesztésre, tervezésre, dolgozóinkra és végső soron terjeszkedésre fordítunk.
Mindehhez kellemes, nem zavaró zene, valamint egyszerű, de jópofa és relatíve könnyen áttekinthető látványvilág társul. Utóbbit pontonként azért még lehetne finomítani vagy csiszolni, de alapjában véve elfogadható, belefér, hogy megvalósítását koncepciónak nevezzük.
...de minden kezdet nehéz
De a valóság a fentiekkel ellentétben egy kicsit más képet fest, a korai hozzáférés alatt lesz bőven mit kikupálni a játékon. Legutóbb például (a rajt napján) egy frissítéssel annyira szűkösre vették gazdasági mozgásterünket, hogy a harmadik pályán konkrétan szinte lehetetlen átjutni. Ráadásul ez még csak a bemelegítő szakasz lenne, mely a Good Company alapkoncepcióival és mechanikáival hivatott megismertetni, és ezzel a húzással sikeresen és igen gyorsan elidegeníthetik a játékosokat.
Na, de pont az ilyen gondok kiszűrésére való ez a fejlesztési szakasz, ugyebár. Csakhogy emellett is akad bőven kikupálnivaló. Az oktatómód nagyon szűkmarkúan magyarázza el a játék részleteit, még szerencse, hogy játékon belül elérhető a kézikönyv. Az már más kérdés, hogy eleve nem kéne a kézikönyvhöz fordulni ahhoz, hogy megtudjuk, hogy egy polcon hogyan helyezzünk el több árut az adott cikkből. Hasonlóan túlbonyolított a logisztikai hálózat létesítése, melyben például csak akkor lehet összekötni egy polcot egy gyártóasztallal, ha már meghatároztuk, hogy az mit gyárt majd. Ugyanígy egy polcra nem lehet rákötni a bejövő zónát, míg nem kötöttük össze egy asztallal, amit ugye csak akkor tudunk megtenni, amíg az előző pont nem teljesül... Mekk mester módjára az egész logisztikai hálózatot hátulról kell felépíteni, abszolúte unintuitív módon.
És az egész hacacáré bonyolultsága hatványozódik, ha nemcsak modulokat rakunk össze, hanem termékeket gyártunk, melyek jellemzően több modulból állnak. Az meg már csak hab a tortán, hogy ha később ennek a hálózatnak bármely elemét megváltoztatjuk, húzogathatjuk át az egészet elölről. Ja, említettem már, hogy a kamerát csak karakterünkkel együtt mozgathatjuk és csak akkor határozhatjuk meg, hogy mit gyártson egy asztal, ha avatárunkkal odatotyogtunk? Botrányosan fölösleges, macerás, kényelmetlen és átgondolatlan ez a megoldás. Összeségében pedig teljesen rugalmatlan a játék alapját adó rendszer. Ami meg nem elég rugalmas, az hajlításra törik, ugyebár.
Hosszú az út a világuralomig, na!
A srácoknak remélhetőleg lesz idejük és pénzük gatyába rázni a projektet, mert bőven lennének terveik a játék tovább bővítésére. A dolgozók nemcsak számok lennének, amit a hónap végén levonunk a bevételünkből, hanem képesítésüknek megfelelő helyen kéne őket alkalmazni a gyárban. Termékeink minősége is számítana, a különféle szerződések mellett bekerülne a marketing, de további termékek is helyet kapnának a játékban.
Ha az alapokat sikerül egy kicsit kezelhetőbbé tenniük, és a soron következő frissítések nem keltik azt a benyomást, hogy a fejlesztők nem nagyon játszanak a játékukkal, akkor is marad még egy akadály. A piciny csapat a menedzsment játékok szűk piaci résébe akar befurakodni és ott hasznot termelni – reméljük, hogy ők is egy jó társaságnak bizonyulnak...
