A Hundred Days műfaját tekintve stratégia, de sokkal inkább nevezhető egy olyan tycoonnak, amely ezúttal nem nagy léptékben, hanem egy mikrovilágban gondolkozik. Egész pontosan egy borászatban, melynek teljhatalmú ura te magad vagy, a feladatod pedig szó szerint az alapoktól felépíteni a bortermesztés legfontosabb lépcsőit, egészen az elkészült áru értékesítéséig és a befolyt összeg visszaforgatásáig. Azaz egyszerre vagy üzletember, szőlősgazda, borász, marketinges és sales-es is. És ha rosszul végzed a dolgod, a birodalmad pont olyan gyorsan roskad magába, mint amilyen gyorsan kinőtt a földből.
BORRAL ÁLMODÓ
Mármint szó szerint, a Hundred Days esetében ugyanis tényleg a semmiből kell aranyat csinálni, méghozzá egy több műfajt ötvöző játékmenet keretén belül. A ténylegesen használható játéktér csupán egy 5x5 négyzetből álló rács, melyen minden egyes folyamat az adott évszaknak és az elérhető lehetőségeknek megfelelően zajlik. Minden forduló egy nagyobb időablaknak felel meg: ezen belül kell az olyan létfontosságú feladatokat elvégezni, mint az ültetés, a metszés, a művelés, a szüret, majd a zúzás, préselés, a must szabályozása, az erjesztés, a palackozás, és végül pedig az értékesítés.
Az adott időablakban elérhető lehetőségek száma általában sokkal több, mint a rendelkezésre álló idő, amit rendkívül ügyesen sikerült ábrázolni. Az egyes tevékenységek mindegyike adott mennyiségű négyzetet foglal el az említett játéktéren. A cél az, hogy maximalizáljuk a teret – tehát az aktivitások összmennyiségét –, azáltal, hogy tetris-szerűen összepattintjuk a kiválasztott bortermelési fázisokat, közben ügyelve arra is, hogy mivel járunk a legjobban.
Ahogy a valóságban, úgy itt is számtalan szőlőfajta termesztésébe lehet belevágni, melyek mindegyike teljesen eltérő típusú bort eredményez. Nem csak önmagában, de attól függően is, hogy a termesztés kritikus fázisaiban miként döntünk. Ennek fényében változik a bor testessége, savtartalma, édessége, a tannin szintje. Ha sikerül megtalálni a jó egyensúlyt ezen tényezők között, úgy a szezon végét jelző borkóstolás során az elkészült bor jó értékelésekkel indulhat neki a piacnak, vagy legalábbis nagyobb eséllyel lehet visszatermelni az előállítási költséget.
Az üzleti rész a demóban egyelőre még nem annyira hangsúlyos: bár a palackozás során kiválasztható a használt üveg, a dugó és még a címke is, de igazából a pénznek, illetve a jó gazdálkodásnak hosszútávon lesz szerepe, ha esetleg nem úgy alakul az év, ahogy az ember eltervezte, mert mondjuk az időjárás nem játszott a keze alá.
SZŐLŐSZONÁTA
A Hundred Days ezen folyamatot ráadásul elképesztően gyönyörűen tárolja. A nagyon egyszerű, mégis hihetetlen részletességgel kidolgozott háttérelemek, a varázslatos táj- és folyamat animációk, az információkban bővelkedő, mégsem túlzsúfolt kezelőfelület okán villámgyorsan bele lehet rázódni a borkészítés izgalmas és nagyon hangulatosan ábrázolt folyamatába, csak jelenleg még a játék, a tartalom hiányzik belőle. A beleszólási lehetőség a folyamatba meglehetősen korlátozott, egy-két csúszka, egy-két kapcsoló állításán túl igazából minden önjáró, annak ellenére, hogy a felszín alatt érezhetően sokkal több tényező dolgozik.
Elég csak egy pillantást vetni a grafikonokkal és egyéb mutatókkal telipakolt gazdasági képernyőre, vagy a borkészítés minden apró nüanszát részletesen ismertető szövegmennyiségre, és látszik: a Hundred Days valahol mélyen azért a jelenleginél egy jóval komplexebb tycoon játék. A teljes igazsághoz persze hozzátartozik, hogy egyelőre még elég messze van attól, hogy fogyasztásra késznek lehessen nevezni. A jelenleg elérhető, idő előtt kiadott demó tényleg csak egy aprócska ízelítőt nyújt. Az biztos, hogy sok kihívója nem akad, a borkészítés meglepően alulreprezentált videojátékos téma, de ez remélhetőleg változik: száz napnál azért egész biztos, hogy kicsit többre lesz szükség rá!
