Fontos ugyanakkor már az elején leszögezni, hogy az Ultimate Admiral: Age of Sail nem egy Total War-klón. Annak ellenére sem, hogy mechanikailag rengeteg az ismerős elem. Ez ugyanis nem egy grand strategy, nem kell egy birodalmat menedzselni, nincs politikai rész, nem kell egy komplett gazdaságot működtetni, és nincs nép sem, hogy lessük minden óhaját. Ez a Game-Labs régóta, 2014 óta futó Ultimate General-sorozatának legújabb tagja. Az eddigi két fejezet (Gettysburg, Civil War) az amerikai polgárháborút dolgozta fel, az Ultimate Admiral viszont visszább megy az időben, és az Amerikai Függetlenségi-, valamint a Napóleoni háborúkat veszi terítékre, ráadásul nemcsak a szárazföldön, de – a cím ismeretében nem meglepő módon – a tengereken is, mindezt egy taktikai háborús stratégiaként tálalva.
KARD KI KARD
A korai hozzáférés során elérhető első változat a kampány több mint felét tartalmazza, hiszen mind a Britek, mind az Amerikaiak oldalán neki lehet vágni, és mind a kettő 3 fejezetet valamint 25 csatát tartalmaz (a végleges 5 fejezetet, 40 csatát fog). Értelemszerűen előbbiekkel a birodalom rendjét megtörő lázadók leverése, utóbbiban pedig egy új állam kivívása a feladat, méghozzá egy minimálisan egyedivé szabható főszereplő élén. Az induláskor ugyanis egyfajta szerepjátékos módon mi dönthetjük el, kik vagyunk, hogy kerültünk a konfliktus közepébe, és milyen szerep jutott ott nekünk, ami hangulatos narráció mögé rejti a nehézségi szint különféle csúszkáit is.
Félreértés ne essék: az Ultimate Admiral szinte minden beállítás mellett nehéz, már a kampány első küldetése is teljesen előnytelen helyzetből indít, és ez később igazából csak egyre keményebb lesz, ahogy eszkalálódik a helyzet. A műfaji meghatározásban szereplő „taktikai” kitétel nem véletlenül van ott, admirálisként/hadvezérként az egyetlen feladat a győzelem kivívása, lehetőség szerint a lehető legkevesebb áldozattal. Ehhez a küldetéstől függően két hadszíntér áll rendelkezésre: vagy a tengereken, hajókat, később komplett flottákat irányítva, vagy a szárazföldön, a gyalogosság, a lovasság és a tüzérség kombinálásával.
FÖLDÖN ÉS VÍZEN
A két jelentősen eltérő hadszíntér természetesen fundamentálisan eltérő mentalitást, taktikát kínál, és játékmechanikailag is teljesen különböznek egymástól. A hajók esetében figyelni kell a vitorlára és ezzel együtt a sebességre, a lőtávolságra, a használt lőszer típusára, az újratöltés idejére, a legénység, valamint a hajótest állapotára. Ezek kombinációját ismerve és kihasználva lehet kivívni a sikert a lassú, 20-30 percig is elhúzódó összecsapások során, de ez az összidő a résztvevők számától függően változik. És bár van időgyorsítás, sőt még a mesterséges intelligenciának is átadható az irányítás, ezen eszközöket elsősorban csak kisebb segítségként ajánlott használni, a biztos cél elérése érdekében inkább kézzel vezéreljük az egységeket. A hajók maguk kusztomizálhatók, átalakítható a fegyverzet, ugyanannyira fejleszthetők, mint a hajó többi része, de drasztikus változásokra azért nem szabad számítani.
A szárazföldön zajló ütközetekről nagyjából ugyanez mondható el, azaz kezdetben kevés, később viszont már akár egy tucatnál is több egység vezérelhető, melyek mindegyike egyedi létszámmal, morállal rendelkezik, cserébe – egy bizonyos pontig – minden parancsot kérdés nélkül követnek. Ezek talán még a vízi küzdelmeknél is nehezebbek, az egyszerű gyalogosok elképesztő ütemben tudnak elhullani, különösen akkor, ha valaki nem veszi figyelembe a terepviszonyokat. Az viszont egyenlő az azonnali halállal. A fák takarása, a magaslati előny kihasználása, a fő sereg távolból való megritkítása a masírozás előtt dönt életről és halálról, főleg ebben a korban, ahol még muskéták és ehhez hasonlatos fegyverek álltak csak rendelkezésre, és nem precíziós, automata eszközök. A rendelkezésre álló taktikai lehetőségek azonban nem mérhetők egy szinten egy – alapvetően más műfajt képviselő, de a csatákban ugyanezen eszköztárt használó – Total War-epizódban tapasztalttal sem. Nincs százféle formáció, nincsenek különleges képességgel rendelkező parancsnokok vagy egyéb egységek, de ez nem jelenti azt, hogy a szárazföldi háborúnak ne lenne taktikai rétege.
ELŐ A TÖRIKÖNYVEKET
A kampány ugyanakkor nem az egyetlen lehetséges mód, külön is elérhetők történelmi csaták, jelen sorok írásakor szám szerint hét darab. Megelevenedik a képernyőn a Bunker Hill-i legendás ütközet, a napóleoni háborúk korának egyik legvitatottabb konfliktusa, a Cape Santa Mariánál vívott spanyol-angol összecsapás (ahol az angolok hadüzenet nélkül támadtak a spanyolokra), de még a félszigeti háborúkat is testközelből ismerhetjük meg. Ezek egy történelemrajongó számára önmagukban is nagyon élvezetesek, de mivel nagyrészükkel a kampányban is lehet találkozni, sokkal inkább gyakorlásnak jók, annak viszont kiválóak.
Ráadásul az Ultimate Admiral a sorozat eddigi legszebb darabja, stilizáció helyett az életszerűséget helyezi előtérbe, melynek ékkövei a remek karakteranimációk, a megelevenedett terepasztalos csataterek, az ágyúgolyók tépázta hajótestek és vitorlák. Mindezt pedig elképesztő sebesen képes ábrázolni, már most, első elérhető játszható verziója is kiválóan fut egy több éves, mára már teljesen átlagos gépen, még a legnépesebb, leghatalmasabb csaták során is. Nemcsak önmagában állja meg a helyét, de kiváló alapja lehet egy olyan új sorozatnak, amely akár a grand strategy elemekkel is kacérkodhat – a tudás és a hozzáértés egész biztosan megvan hozzá!
