Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a Foregone személyében a sokadig metroidvaniával van dolgunk, már csak azért is, mert pixeles képi világával eléggé hasonlít az elmúlt évek egyik legjobb műfajbeli címére, a Dead Cellsre. Szerencsére azonban most nem erről van szó. És itt most nehogy azt higgyétek, hogy valamiféle ellenszenv van bennem a zsáner iránt (ha valami, akkor ennek pont a tökéletes ellentéte igaz), egyszerűen csak arról van szó, hogy ma már kis túlzással minden oldalnézetes játék metroidvania szeretne lenni, sok felfedezéssel és szekvenciális dizájnnal. Pedig ezeknek a régimódi akció-platformereknek létezik egy jóval letisztultabb verziója is, csak ritkábban találkozunk velük, most azonban itt van a Foregone, hogy emlékeztessen bennünket arra, hogy nem mindig kell felülni az aktuális trendekre.
A Foregone-ban egy szuperkatona (Arbiter) bőrében találjuk magunkat, akivel Calagan városát kell megpróbálnunk megmenteni, melyet ostrom alatt tart a környezetet megfertőző és a holtakat feltámasztó erő, a Harrow. Maga a játékmenet is az előremenetelre és a pályák megtisztítására fókuszál, melyben egy-egy közelharci, illetve lőfegyver van segítségünkre, ezekből pedig nemcsak típus szerint van több fajta, hanem mennyiségre is: a Foregone-ban van egy igen erőteljes looter jelleg, miután különböző ritkaságú, erősségű és speciális képességgel felvértezett tárgyakat szedhetünk fel. A hagyományos karakterfejlesztés mellett tehát a harci repertoár is igencsak szerteágazó lehetőségeket mutat fel, így az új képességek helyett (melyekből azért itt is akad, de inkább csak harci jelleggel), jelen esetben inkább a folyamatos fejlődés van hangsúlyban, hiszen a harceszközök is tuningolhatók a legyőzött ellenfelekből hulló érmék segítségével.
Maga a harc kifejezetten élvezetes, kellően feszes és viszonylag precíz irányítással bír. A „viszonylag” jelzőt leginkább két hiányosság miatt biggyesztettem csak oda: egyrészt a felettünk lévő ellenfelek elintézése olykor tud bosszúságot okozni, másrészt pedig a lőfegyverekkel való célzás – amely automatikus – nem mindig teszi elég jól a dolgát. Ilyen téren tehát még akad némi fejlődnivaló, de egyáltalán nem vészes a helyzet, még a leírtakkal együtt is átlag felettinek mondanám a kezelést. A harcok mélységét pedig tényleg a rengeteg mikroképesség adja, azokkal az apró buff/debuff képességekkel, melyek a fegyverekből és a képességfából erednek. Érdemes is őket a lehető legjobban összehangolni, hiszen így érezhetjük csak igazán a jótékony hatásukat. Alapvetően azonban minden az ügyességen múlik – kiemelten fontos szerepe van például a kikerülő csúszásnak, az ellenfelek nagy része ugyanis nem torpan meg a csapások hatására, így a támadások kifigyelése és a suhintások, lövedékek elől való eltáncolás esszenciális, ha nem akarunk hamar elhalálozni.
Az Early Access verzió alapján két téren van bennem kétely, ez pedig a pályák, illetve az ellenfelek változatossága. Ilyen értelemben a kora változat kicsit egysíkú volt, akár a helyszínek hangulatát és felépítését, akár az ellenfelek ismétlődését nézem – a majdani komplett végigjátszás persze nagyon könnyen tud majd ezen változtatni, és reméljük így is lesz. A Foregone ugyanis összességében egy stílusos, remek látványvilágú, fantasztikus animációkkal rendelkező és szórakoztató akció-platformer benyomását keltette, amely elsősorban azoknak fog kedvezni, akik szeretnek könyékig túrni a lootban, folyamatosan optimalizálva a felszerelést, fejlesztenivaló ugyanis mindig van dögivel, az ebből adódó állandó döntési szituációk pedig bizonyosan ízleni fognak azoknak, akik kedvelik az ilyesmit.
