Az utóbbi tíz év legnagyobb hatású játékai között kiemelt helyet foglalt el a Pokemon Go és a Minecraft. Utóbbi a hatalmas, gyakorlatilag minden platformon futtatható virtuális játszóterével nagyobb tömegeket hódított meg, mint amennyit alkotója, Notch, valaha remélhetett, előbbi pedig a nosztalgia és az augmented reality/kiterjesztett valóság kettősével játékosok tömegeit csábította az utcákra és terekre, hogy begyűjtsék Pikachut és társait, majd megküzdjenek a különböző gymek feletti irányításért az ellenséges csapatba tartozó játékosokkal. A Mojang és a Microsoft lényegében ezt látva gondoltak egyet, és tettek egy próbát, hogy ha a két dolog külön-külön ekkora sikert aratott, vajon mennyire lenne életképes közös gyermekük – az eredmény pedig él, virul, és túlzások nélkül valami egészen szürreális és furcsa élményt nyújt.
Kimentünk a levegőre bányászni
Elöljáróban muszáj leszögeznem, hogy a Minecraft Earth jelenleg még Early Access állapotban próbálható csak ki, így több elem még igencsak gyerekcipőben jár. Ezzel rögtön az app feltelepítésénél szembesülntem, ugyanis hiába követtem a hivatalos kompatibilitási listát, illetve a rajongói közösség leírásait az esetlegesen felmerülő problémák megoldására, összesen hat telefonon és egy tableten próbáltam végig, mire egyik barátom telefonján végre a) megjelent a játék a store-ban, b) nem virított mellette az app és a készülék inkompatibilitását jelző hibaüzenet. Ez valószínűleg változni fog a végleges változat megjelenéséig, azonban fontos, hogy jelenleg a Minecraft Earth technológiai újításai és hardverigénye miatt lényegesen kevesebb eszközzel kompatibilis vetélytársainál.
Onnantól viszont, hogy működésre bírtuk a játékot, máris belevetettük magunkat Szeged virtuális másának felfedezésébe. A Minecraft Earthben a feladatunk a virtuális térképen járkálva az utunkba kerülő blokkokat bányászni, állatokat befogni, majd alkalomadtán vagy lepakolni egy építőlapot a telefon kamerája által kellően síknak és jól megvilágítottnak ítélt felületre, vagy egy térképen felbukkant „kaland” közelébe érve felfedezni és saját struktúráinkkal, összegyűjtött nyersanyagainkkal tovább építgetni azt. A játék bőségesen ellát napi, heti, havi kihívásokkal, az összegyűjtött nyersanyagokból természetesen lehetőségünk van különböző felszereléseket vagy bonyolultabb elemeket létrehozni (például csákányt, baltát, kardot) a hatékonyabb kalandozáshoz. A játék pedig már most támogatja a multiplayer opciót is, ha ugyanis a játék fent van egy barátunk telefonján, generálhatunk számára egy beolvasható QR kódot, melynek aktiválását követően telefonunkkal ugyanazt látjuk, és közösen építgethetjük vagy rombolhatjuk a blokkokat.
Notch, most mit kellene tennem?
Ez a koncepció remekül hangzik, a benne rejlő potenciál tagadhatatlan, a kezdeti nehézségek leküzdése után pedig túlzások nélkül remekül szórakoztunk a játékkal és Szeged kissé megváltozott látványával, azonban pár elem a jelenlegi változatban még így is jelentősen rontott az élvezeti faktoron. Az Earth meglehetősen gyorsan felhagy a tutorialok feldobálásával, így egy ponton túl, illetve bizonyos kalandok esetén fogalmunk sem volt, mit kellene csinálnunk, csak a térképre visszalépés után szembesültünk azzal, hogy a kaland elvileg befejezetlen maradt, és nem kaptunk érte jutalmat. Az AR érzékelésre is bőven ráfér a hangolás, egyszer-kétszer olyan eset is előfordult, hogy az elvileg hatalmas építési területet, amelyen be is állhattunk volna egy terebélyes fa árnyékába, a játék olyan apró méretben renderelte, hogy ha az valóban ott lett volna, a cipőm talpával kilapíthatom az egészet. A tesztelés során ráadásul alig másfél óra 50%-ot merített a telefon töltöttségén, egyszer pedig úgy összeomlasztotta a rendszerét, hogy majdnem öt percünkbe telt mindent újraindítani és visszaállítani.
Ezek szerencsére olyan elemek, amelyek mind változhatnak a végleges változatig, az egyedüli fájópont így a mikrotranzakciós rendszer, mely a korai készültség ellenére már tárt karokkal várja a játékosok pénztárcáját. Ugyan a szórakozásunkat nem árnyékolta be, sajnos tény, hogy a játék nagyon ügyesen alkalmaz pár helyen – például craftolásnál – prémium valutával meggyorsítható időzítőket, és kínál fel néhány szintén valós pénzért cserébe megvásárolható dekoratív elemet, látványosabb építési zónát, amelyek izgalmasabbak is, mint a profilunk sima szintléptetésével automatikusan megnyitható alternatívák. És bár a prémium valutaként szolgáló vörös rubinokat a játékban is kibányászhatjuk, ez a folyamat pont elég lassúnak tűnt ahhoz, hogy egy ponton túl ne tűnjön annyira soknak az a cirka 2000 forint azért a szép, hóborította hegyoldalért, ha már igazi hó amúgy sem nagyon esett Szegeden környékén…
Ám ezektől eltekintve, ha szeretitek a Minecraftet, esetleg csak nagy érdeklődéssel követitek, hogyan fejlődnek az AR-játékok, mindenképp érdemes vele egy próbát tenni.
