Néha szinte a semmiből bukkannak fel érdekes, hatalmas potenciállal kecsegtető játékok, esetemben pedig így volt ez az Immortal Realms: Vampire Warsszal is: hiába szeretem a vámpíros, horroros elemekkel építkező játékokat és nem idegenek tőlem a körökre osztott, a Heroes of Might and Magicet és Civilizationt idéző stratégiák sem, egészen a béta indulásáig nem hallottam róla semmit, majd még később is sokáig éltem abban a tudatban, hogy egy mezei kártyajátékról van szó, a Magic the Gathering vagy a Hearthstone stílusában.
Nagyobbat nehezen tévedhettem volna, az Immortal Realms ugyanis nemcsak egy kiváló körökre osztott, a profi társasjátékokat idéző játék, de számtalan elemet talál el jobban, mint azt akár az utóbbi Heroes-címek tették. Három hatalmas vámpírcsalád, a Dracul, a Nosfernus és a Moroia küzdelmébe csöppenünk, akik mindhárman a vámpírok feletti uralomért harcolnak egymással. A három fél egyedi egységeket, hangulatot és stílust rejt, a küzdelmüket bemutató kampány pedig kimondottan szórakoztató és érdekes történetet sejtet, ám ami az Immortal Realmsnek ennél sokkal nagyobb erőssége, az a játékmenet, amely számtalan forrásból merít kiváló eredménnyel, egy komplex, mégis könnyen elsajátítható rendszert eredményezve.
Három falum szüreteli a vért
Lényegében egy, a 4X stratégiákat idéző térképen mozoghatunk a vámpírlordok által vezetett seregeinkkel, akik egy körben mind 2-2 akcióponttal rendelkeznek, a pontokat pedig mozgásra, támadásra, vagy az épp aktuális mezőn valamilyen speciális cselekvésre költhetik – például a mező elfoglalására, az azon elhelyezett épület szolgáltatásainak igénybevételére, egységek toborzására. Öt kör letelte után a játékbeli idő szerint eltelik egy év, ekkor kiválaszthatunk egy új eseménykártyát, amely meghatározza az elkövetkező öt körre vonatkozó speciális szabályokat, eseményeket (például milyen egység vagy cselekvés lesz költségesebb, milyen bónuszokkal vagy hátrányokkal rendelkezünk csaták során), valamint néhány bármikor elsüthető képességkártyát is, amelyek révén speciális hatásokat fejthetünk ki a térképen. A térképmód kulcsfontosságú erőforrása a vér: minden elfoglalt város vagy falu automatikusan termeli, viszont az új egységek toborzása, a kereskedelem és az egyes lordok fenntartása fogyasztja az értékes erőforrást, ha pedig nincs rendelkezésre álló vérkészlet, az összes egységünk sérülni kezd.
Sakkozzuk ki
Amennyiben csatára kerül sor, azt vagy automatikusan lejátszathatjuk, vagy manuálisan vehetjük kezünkbe az irányítást, és egységeinkkel, valamint lordunkkal a speciális bónuszokat nyújtó mezőkkel ellátott csatatéren számolhatunk le az ellenfelekkel. A harcok során rendelkezésünkre áll néhány, minden alkalommal megújuló kártyalap, amely a lord speciális képességeit szimbolizálja, valamint eleve a lord képes befolyásolni (saját tulajdonságai által) bizonyos egységek hatékonyságát is. Ezeken felül kell még ügyelnünk olyan elemekre, mint a hátbatámadás, illetve a perkek szerepét betöltő kulcsszavakra, amelyek ideiglenes vagy állandó módosítók egyes egységeken, és egészen durva módon tudják megváltoztatni a játék menetét – például az Executionerrel rendelkezők a kellően legyengült ellenséges csapatokkal egyetlen csapással képesek végezni.
Mindez ráadásul hihetetlenül könnyen kezelhető, átlátható, nagyon hatásos, gótikus körítéssel terül el előttünk. Egyetlen hátránya talán a jelen állapot ellenére még kissé borsos árcédula, a vásárlók ugyanis már most tolhatják a játék béta-állapotát, az azonban még elég sok hiányossággal rendelkezik, és néhány meglehetősen csúnya buggal is – előfordult, hogy egy csapatom beszorult egy mezőre, és hiába töltöttem újra a mentett állásomat, indítottam újra a játékot, képtelen voltam bármilyen utasítást kiadni a csapataimnak, így kezdhettem újra az egész küldetést. Ennek ellenére az Immortal Realms egy váratlan meglepetésnek tűnik, egy hihetetlenül szórakoztató és hangulatos vámpíros stratégiának, és ha kedvelitek a körökre osztott, asztali társasokat idéző játékokat, érdemes figyelemmel kísérnetek a megjelenésig.
