Négy hős, kooperatív fókusz, akció-pofozda-RPG hibrid játékmenet. Ez röviden a Full Metal Furies, ami a Rogue Legacy méltán híressé vált fejlesztőcsapatától jött el hozzánk. Ebben a pillanatban épp olyan szerepkörben, mint a PC Guru aktuális havi teljes verziós játéka.
Számtalan fórumon botlunk bele a végeláthatatlan vitába, amely a következő kérdésből fakad: van-e létjogosultsága ennyi pixelgrafikájú játéknak? A gamerek egy része nyilvánvalóan az úgynevezett „cutting-edge” technológiát keresi a játékok mögött, és elvárják, hogy a szórakozásukba, hobbijukba fektetett több százezer forintos PC (vagy drága konzol) a maximális felbontással, 60 fps felett pörgesse a shadervilágot. Mások pedig lehet, hogy kicsit másra vágynak, és inkább arra kíváncsiak, hogy az isteni szikra hogyan pattan ki egy indie fejlesztő fejéből. Azaz, hogy milyen játékmenetbéli megoldásokkal próbálnak újítani azok, akiknek nyilvánvalóan nincs erőforrásuk a különféle technikai bravúrokra. Vannak aztán a kettő vonal között lavírozgató virtuális eszképisták – én is ilyen játékosnak tartom magamat. Kedvelem az effektekkel televert csinnadrattát, de mivel én a 8-16 bites korszak címeivel nőttem fel, szeretem meglátni az esztétikai csodát egy jól animált sprite karakterben is. Emellett kifejezetten jól is esik olyan mechanikákba botlani, amikkel még nem, vagy csak nagyon ritkán találkoztam.
A Full Metal Furies is az indie zsenikre jellemző irányból érkezik. Csodálatos pixel art tervekből épül fel a háborús mesemiliőt parodizáló, rajzfilmszerű mozzanatokat sem kerülő akciójáték, amely nem csak a stílusos lowrez karaktereivel hódít, hanem a nagyszerű játékmenetével is. Nem is csoda innen nézve, hogy a Full Metal Furies kövér 85%-on áll a Metacritic rangsorában, ez pedig már önmagában sok mindent elmond a játék ázsiójáról. A Cellar Door Games pedig a Rogue Legacyval már eleve belopta magát a szívünkbe, így az első ismerkedés eleve kellemes előkép után történhet majd számodra is.
Háború, titánok, csaj hősök
A játék indító sztorija persze inkább hasonlít egy fantasy fabulához, mintsem technokrata háborúsdihoz. Az persze alap, hogy az emberek húzzák most is a rövidebbet, a Titánok tombolását pedig csak négy harcos, négy hős, négy vérbeli nőci állíthatja meg.
Karakterek, bocsánat, karakteres hősök terén nagyon fontos, hogy emlékezetes figurákat kapjunk egy olyan játékhoz, amely a szereplőinek egyéniségére épít. A Full Metal Furies mindenképp hozza az ilyen irányú elvárásainkat. Alex, a Barátságos Harcos, közeli támadásokat indít, ellentámadásokba tud lendülni és természetesen kombózva tolja előre a csapatot. Meg, a Közellátó Orvlövész, messziről támad, és juggle-jellegű támadásokkal tartja fenn a sebzésláncolatot. Triss, a Tank, páncéllal küzd és az ellenfeleket az ég felé repíti, és Erin, a Mérnök, lövegeket telepít, és hát maga is szereti a lőfegyvereket.
Ami a poén: a négy hősre alapozó Full Metal Furiest egyszerre akár négyen is játszhatják. Mit is jelent ez? Hogy akár kanapén (úgynevezett couch co-op módban), vagy online is összejöhetünk a haverokkal, és hentelhetjük az ellenfeleket. Ez a móka 2019-ben is legalább olyan szórakoztató, mint a CRT televízióra kötött konzolok hőskorában, de egy fontos dolgot érdemes hozzátenni: pár gamepad nélkül PC-n ezt a manővert elég nehéz lesz behúzni. A gamepad amúgy is ajánlott a játékhoz – bár az egér billentyűzet kombóval sem sérül nagyot a játékélmény, az arcade-es csaták közepén jobb a húzás, ha van két stick a markunkban (hehe)… Mi történik akkor, ha egyedül nyomulunk? Kettő karaktert választhatunk ki a futam elején, és a pályán váltogathatunk közöttük, aszerint, hogy melyik stílusához fűlik a fogunk, vagy kinek a speciális ereje fog a szembejövő ellenfelek védekezésére gyógyírt jelenteni. Ez kimerülhet egyébként a mindig előremutató támadásokban (ugye mégiscsak ez a legjobb védekezés), vagy az ellenfél színes pajzs-jelölésében, amely az adott főszereplőnkhöz tartozó színnel szembeni gyengeséget jelöli. Amúgy nem mondom, hogy mind a négy karakter ugyanolyan rokonszenves, de a néhány dologban egyértelmű ihletforrás, avagy a Metal Slug főszereplőit sem komáztam egyenlő mértékben. Referenciaként említhetők még a japán lövöldék is, ahol lőszerpokol és rafinált ellenféltámadási minták zúdulnak a nyakunkba – de nem mondhatni, hogy a Full Metal Furies egy mindenhonnan összekapkodott ötletgyűjtemény lenne. Annál sokkal több egyéniség szorult a játékba.
Ugye mi jó barátok vagyunk?
A fentebb említett kooperációs lehetőségeket a készítők olyan finomságokkal fokozzák, mint például megosztott erőforrásokkal és pontokkal, amire azért volt állításuk szerint szükség, hogy a gamerek ne az egymás elleni apró versengésekkel vegyék el az összjáték élményét. A programban fejlődési rendszer is van (épp ezért van, aki brawlernek, van aki akció-RPG-nek titulálja a játékot), ami főleg a skill fákon való eligazodást jelenti. Ehhez pénzt kell költenünk, amit pedig a pályákon található ellenfelekből és tereptárgyakból, titkos zugokból üthetünk ki. A helyszínek amúgy általánosságban nem túl bonyolultak, de ebben a műfajban ritka az intrikált pályadizájn. Ezt a Full Metal Furies azzal csavarja meg, hogy mégiscsak kínál egy extra réteget. Mégpedig azzal, hogy a program végjátékának megnyitásához titkos lehetőségek felderítésén keresztül viszi el hőseinket. Így az első benyomásra egyenes pályáktól olyan ötletekig vezet kalandunk, amelyek olykor-olykor a negyedik falra, azaz a mi orrunkra is rákoppintanak!
Beszéljünk egy kicsit a Full Metal Furies külalakjáról is. A program bár klasszikus pixel art karaktereket kever festményszerű 2D-s háttérelemekkel, az összhatás kicsit vegyesnek tűnhet. Külön-külön megállja a helyét mindkét elem, összességében viszont lehet, hogy inkább a kicsit egyenletesebb mixtúra tett volna igazán jót a játék küllemének. Csúnyának persze badarság lenne csúfolni a játékot, hiszen már csak a hőseink és az egészen őrültnek tűnő ellenfelek animációi is lezúzzák majd az agyunkat. Nagyon fluid… bocsánat, folyamatos az egész vizualitás, amit a játék elénk pakol. A hangokra is csak annyi panaszom van, hogy jól esett volna egy rajzfilmes szinkron még az átvezető sztorizgatásokhoz és dumákhoz. De nem csodálom, hogy ekkora fába nem vágták a fejszéjüket a készítők, a Full Metal Furies ugyanis 20 000 szavas forgatókönyvet és 20 000 egysoros beszólást tartalmaz, amit nehéz lett volna mind szinkronszínészek szájába adni.
A fentebb említett folyamatosság amúgy a játék egészére is igaz. A Full Metal Furies nagyon jól csúszik, az irányítása feszes és penge, az írók pedig éles észjárásról tettek tanúbizonyságot a forgatókönyvvel. Tudom-tudom, reklámszerűnek tűnhet a dolog, de a Full Metal Furieson tényleg nehéz fogást találni!
Röviden foglaljuk össze a fentieket! Egy általánosan kedvelhető, csapatosan is igen élvezetes kis remekművet teszünk most elétek, amelyben nemcsak egyedül, de akár barátokkal is bátran lehet akciózni. Ezzel egy kisebb felhívást teszünk közzé! Keressétek egymást facebookos csoportunkban, honlapunkon, és a többi Guru-olvasóval együtt alkossatok csapatokat, játsszatok össze! Mert mire nem jó a PC Guru több évtizedes közössége, mint arra, hogy egy ilyen kooperatív küzdelemhez bajtársakat, adott esetben jövőbéli barátokat hozzon össze! Irány a lobbi!
KÓDBEVÁLTÁS
A tartalomjegyzéknél lévő matricára nyomtatott kódsorokat nem a Steamen kell felhasználni, hanem a PC Guru Online kódbeváltó oldalán. Ehhez mindössze egy ingyenes regisztrációra van szükség, majd a belépést követően el kell navigálni a kódbeváltás oldalra, ott be kell ütni matricán található kódot, az eredmény pedig egy Steam-kód lesz, amit már beválthattok a Valve áruházában.
A matricán található kódot csak egyszer lehet felhasználni, de összesen tízszer lehet megpróbálni a beváltást, így ha elgépelsz egy karaktert, akkor sem kell félned, nem fog eltűnni a teljes játékod. Ha mind a tíz alkalommal hibás kódot adsz meg, a rendszer 24 órára letiltja a kódbeváltás funkciót, úgyhogy csak óvatosan! Ha problémát okozna a kódbeváltás, olvasd el a Kódbeváltás tudástárunkat a PC Guru Online-on!
A LEGÚJABB PC GURU OKTÓBER 10-TŐL KAPHATÓ
AZ ÚJSÁGOSOKNÁL ÉS A HIPERMARKETEKBEN
