Bízunk benne, hogy mostanra mindenkinek sikerült alaposan kijátszania magát az előző hónap ingyenes játékaival, a Moto Racer 4 önfeledt száguldozását, valamint a Q.U.B.E.: Director’s Cut kellemes agytornáját követően ugyanis most egy jóval borongósabb kaland vár rátok. Reméljük, hogy alaposan feltöltődtetek a színes-szagos élményekkel, hiszen az e havi magazin mellé járó meglepetésünk merőben más hangulatú utazásra invitál benneteket. Gyertek és lépjetek be az Inner Chains hátborzongató univerzumába!
SÖTÉT VILÁG
A magyar feliratos Inner Chains a távoli jövőben játszódik, egy olyan bolygón, ahol az emberiség egy szürreális, önmagában teljesen kifordult környezetet hozott létre, fejet hajtva az evolúció már-már túlvilági akarata előtt. A technológia és a természet lényegében eggyé vált ebben a rémálomszerű világban, ami olyan biomechanikai förmedvényeket szült, melyeket látván senkit sem tudunk hibáztatni, ha az Alien néhai látványtervezője, a legendás H. R. Giger ikonikus agyszüleményei jutnak eszébe.
Egy valami azonban ennyi idő elteltével sem változott: a vallás és a hit továbbra is megkerülhetetlen alappillére az emberiségnek. Az Inner Chains története is leginkább e körül forog, melyben egy kivetett senkiként próbálsz szembeszállni a társadalmat irányító egyház tanaival. Arra azonban jobb felkészülnöd, hogy a játék a lehető legkevésbé szájbarágós módon tálalja ezt számodra: már maga az alaphelyzet is meglehetősen zavaros (ezúttal kivételesen a szó jó értelmében véve), az utazás során pedig nem várnak rád tipikus átvezetők vagy éppen párbeszédek. Az Inner Chains kicsit olyan, mint egy kirakós, amiből nehezítésképpen még néhány fontos lapkát is kihagyott a gyártó: neked kell összeraknod, és sosem lesz teljesen tiszta a kép. Ugyanakkor pont ettől izgalmas a világa, mert nem tudhatod, mi vár rád a következő sarkon.
A szürreális környezet és a rendkívül sötét tónusú sztori önmagában nem érne fikarcnyit sem, ha vizuális fronton mindez nem kapná meg a kellő támogatást, szerencsére azonban az Inner Chains legerősebb eleme éppen ez: a környezet kidolgozottsága nagyon hatásos atmoszférát teremt, ami pillanatok alatt beszippantja a játékost. Tényleg az a legjobb kifejezés rá, hogy nem e világi az egész, ugyanakkor mégsem érezzük műnek vagy statikusnak, a már említett biomechanikai jelleg ugyanis szépen megtölti élettel a sötét folyosókat, a hatalmas csarnokokat és a borongós kerteket. Egészen pontosan inkább csúnyán és inkább halállal, hiszen az Inner Chains nem finomkodik a megoldásokkal, kapcsolók helyett például egy kiszögezett, már-már kiborgszerű emberi fejet köt a továbbjutás útvonalát rendre mutató vezetékekhez. Ez azonban ne tántorítson el senkit: az Inner Chains inkább nyomasztó, mintsem undorító, és nem is esik túlzásokba – saját világába abszolút illik minden ehhez hasonló megoldása.
SENKI SINCS BIZTONSÁGBAN
Hogy mennyire ellenséges az Inner Chains világa, azt jól mutatja, hogy a környezet nem kímél senkit – sem téged, sem pedig az ellenfeleidet. Sőt, ezen elemét ügyesen fel is használja arra, hogy vezessen, és megismertessen ezzel a bizarr, gép és természet fura szimbiózisa által uralt bolygóval. Az Inner Chains nagyrészt mentes a klasszikus betanító lépésektől, ez azonban inkább csak annyit jelent, hogy nem rágja a szádba, mi hogy működik a környezetedben – neked kell megismerned. Segítséget persze kapsz, de inkább indirekt módon. Ott van például az a földből kinőtt csáp, ami egyszer csak lekaszabol egy arra bóklászó ellenfelet. Kicsit alaposabban szemügyre véve láthatod, hogy a földből kinőtt tüskék jelölik azt a határvonalat, aminél beljebb már nem érdemes merészkedni. De a plafonról csöpögő testnedvek sem jelentenek túl sok jót – pláne akkor, ha éppen előtted kapott el egy szerencsétlent a nyelvével az odafent lesben álló „növény”. Félreértés ne essék: játékelemeit tekintve az Inner Chains nem egy különösebben komplikált játék. Ugyanakkor teljes egészében meghagyja neked a felfedezés örömét, ami miatt sokkal jobban tudsz azonosulni a játékbéli szerepeddel, és így maga az élmény is sokkal hatékonyabban ránt be.
Maga a játékmenet alapvetően egy egészen letisztult FPS, ami nagyjából fele-fele arányban tálalja a belső nézetes akciót, illetve a felfedezést. Utóbbi alatt persze ne a manapság nagyon divatos (és sokak számára éppen ezért már a könyökén kijövő…) open-world megközelítést értsétek. Az Inner Chains nagyrészt teljesen lineáris, az egyes pályarészek azonban vannak annyira összetettek, hogy rendre keresni kelljen a továbbjutás idézőjeles kulcsát. Sőt mi több, maga a pályadizájn kifejezetten dicséretet érdemel, hiszen nemcsak a vizuális körítéssel van megfelelő összhangban, de szinte minden egyes szakaszon van okunk bóklászni egy kicsit – a felfedezést pedig általában jutalommal honorálja a játék.
Fegyverből nincs túl sok a játékban: mindössze három darabból áll a komplett repertoár, nem számolva persze az ezekhez begyűjthető kisebb-nagyobb fejlesztéseket. Szerencsére azonban vannak annyira eltérőek, hogy ne legyen túl nagy hiányérzetünk, hiszen mindegyik más és más szituációban hasznos. Ráadásul nem is egyszerre szerezzük meg őket, úgyhogy időről időre ér minket némi friss impulzus, ami kicsit megváltoztatja az addigi „játékszabályokat”. Az Inner Chains ráadásul ezzel rá is kényszerít bennünket arra, hogy mindegyiket megtanuljuk használni, amire a végigjátszás második felében különösen nagy szükségünk lesz, hiszen itt már jóval ritkábbak azok a biomechanikus töltőállomások, amik a muníciót és az életerőt biztosítják. És ha már szóba került ez a két elem: van egy érdekes mechanika a játékban, ami néha – kissé ellentmondásos módon ugyan, de – életet menthet: ha ugyanis kiürültünk, még mindig használhatjuk a fegyvereket, ám ekkor minden egyes lövés az életerőt fogyasztja. Mérlegeljetek mindig, hogy megéri-e élni ezzel a lehetőséggel, mert bőven van benne kockázat, ugyanakkor plusz egy adag pörkölés a lángszóróval például hatalmas segítség lehet, ha hirtelen ránk rontanak hárman-négyen.
NEM CSAK EGYSZERI ÉLMÉNY – MAGYARUL!
A felfedezést már említettük, a szorgos kutakodásra pedig mindenkit csak biztatni tudunk, hiszen már az első percekben tapasztalni fogjátok, hogy az Inner Chains világában elrejtettek olyan kőtáblákat, melyek a számunkra teljesen érthetetlen ábécé megfejtését segítik. Ezek megtalálásának ráadásul a puszta gyűjtögetésen túl is van funkciója, hiszen ezen a különleges helyen rengeteg falfelirattal találkozni, amik a háttérvilágot igyekeznek kicsit jobban bemutatni. Nemcsak azért lehet érdemes tehát akár másodjára is belekezdeni az Inner Chainsbe, hogy fejben kicsit jobban össze tudjuk rakni az elvont sztoriját, hanem mert a teljes nyelvezet ismeretében sokkal több segítséget is kapunk ehhez.
Lényeg a lényeg: aki esetleg nem rajong a horror műfajért, és a sötét, nem e világi univerzum láttán ódzkodik az Inner Chains kipróbálásától, azt ne tévesszék meg a képek, a lengyel Telepaths Tree játéka ugyanis az olcsó ijesztgetés helyett sokkal inkább az akcióról és a felfedezésről szól. Ráadásul amellett, hogy mindent magyarul élvezhetünk (felirat formájában), a nagyon erős atmoszféra kifejezetten színvonalas grafikával párosul, így aki sokat ad a látványra, annak itt mindenképpen lesz miben gyönyörködnie… már nem a szó szoros értelmében, hiszen ahogy azt már többször említettük, az Inner Chains miliője nem éppen egy leányálom. A képi világa azonban telitalálat, ami már önmagában megér egy próbát mindenki számára!
KÓDBEVÁLTÁS
A tartalomjegyzéknél lévő matricán található matricára nyomtatott kódsorokat nem a Steamen kell felhasználni, hanem a PC Guru Online kódbeváltó oldalán. Ehhez mindössze egy ingyenes regisztrációra van szükség, majd a belépést követően el kell navigálni a kódbeváltás oldalra, ott be kell ütni matricán található kódot, az eredmény pedig egy Steam-kód lesz, amit már beválthattok a Valve áruházában.
A matricán található kódot csak egyszer lehet felhasználni, de összesen tízszer lehet megpróbálni a beváltást, így ha elgépelsz egy karaktert, akkor sem kell félned, nem fog eltűnni a teljes játékod. Ha mind a tíz alkalommal hibás kódot adsz meg, a rendszer 24 órára letiltja a kódbeváltás funkciót, úgyhogy csakóvatosan! Ha problémát okozna a kódbeváltás, olvasd el a Kódbeváltás tudástárunkat a PC Guru Online-on!
Fontos információ!
A megszokottól eltérően ezúttal nem tudunk címlapot mutatni, sőt az eredeti tervhez képest is csak később válik elérhetővé a legfrissebb PC Guru (június 11.). Ennek oka, hogy a világon elsőként hozhatjuk le egy készülő játék artworkjét, ezért a kiadó/fejlesztő szabályai szerint kell eljárnunk, amik szerint június 10-nél hamarabb nem kerülhet a lap az újságosokhoz. Ez nálunk csak a pünkösdi ünnepnap miatt kellemetlen, avagy egy nappal később jelenik meg a magazin az árusoknál, viszont 10-én reggel már mind a beharangozó, mind pedig a végleges címlapdizájn felkerül oldalunkra. Remélhetőleg elnyeri majd tetszésetek, ahogy az újsággal is elégedettek lesztek: sok extra tartalom került bele, interjúkkal és érdekességekkel. Június 10-én érkezünk a részletekkel, addig is a Guru legyen veletek!
A JÚNIUSI PC GURU JÚNIUS 11-TŐL KAPHATÓ
AZ ÚJSÁGOSOKNÁL ÉS A HIPERMARKETEKBEN.
Mára játszottam végig, általánosságban imádtam.