Na, ilyen is régen volt, már ha egyáltalán! A Guru ebben a hónapban két játékkal érkezik, a programokban pedig egy közös kapcsolódási pontot lehet felfedezni: mind a kettőben vannak szervek, tájképek az emberi belső legkülönösebb bugyrairól… csak éppen az egyik játékban ezeket nagyon közelről vizsgálhatjuk majd, a másikban pedig a lehető legtávolabbról, félig csukott szemmel, és hideg verejtékkel a nyakunkon.
Projekt: Orvosság
A Guru kiskölyökként is sokat forgott kezeim között, és évekkel később, a cikkek írása közben általában elég erőteljesen kötöm össze az akkori emlékeket az általános mondókámmal. Hosszú ideje nem találkoztam olyan játékkal, amely az emberi szervezet belsejében játszódik, és valahol meg is lepődtem a Project Remedium témaválasztásán. Annak idején többen be merték vállalni ezt a tematikát: elég csak a fantasztikus Microcosmra gondolni, ami az akkori Amiga CD32 és a PC CD-ROM erejét fitogtatta, és a játékról emlékeim szerint a Guru hasábjain is olvastam annak idején. De ugyanígy említhetném a Vérbeli hajsza című Joe Dante-filmet, amit minden hozzám hasonló kiskrapek imádott a korosztályomban. Vagy megvan Albert Barillé mesesorozata, ami „Egyszer volt… az élet” címen futott több tévécsatornán? (Arról külön sztorim van, hogy az egyik srácot a gimiben csak úgy becéztünk, hogy „a gonosz a baktériumosból”. De ezt majd egyszer egy közönségtalálkozón elmesélem…) Szóval a témát annak idején agyonhajtották, a közelmúltból pedig pusztán a MicroBot sejlik fel videojátékként, ami az emberi szervezetet tűzte ki első számú környezetének. A Project Remedium orvosolja (hehe) ezt a hiányérzetet, és a Gurunak köszönhetően, most a kedves olvasó számára is lehetőség nyílik egy kicsit vérplazmanautává válni, együtt sodródva az emberi test különböző alkotóelemeivel.
Persze nem csak sodródhatunk: a program egy nem szokványosan felépített FPS formájában igyekszik szórakoztatni a vérplazma sokezerszeresére nagyított látványától nem megrettenő játékosokat. A sztori szerint egy beteg kislány testében járunk egy kísérleti nanobottal. Nano+ elnevezésű hősünk számára a különböző sugárfegyvereken (jelesül egy gyógyító és egy támadó eszköz) túl egyre fejlődő eszközpark áll rendelkezésére, hogy a szervezetben található különböző szerveket megvédje a tudósokat is zavarba ejtő betegséggel szemben. Az egyszerű, némiképp súlytalan fegyverjátékot egyébként a folyamatos mozgás, valamint az időnként szinte tényleg retró feelinget árasztó gyors lövöldözés ellensúlyozza. Az általános játékmenetet pedig a komótosabb felfedezés igénye, valamint a tényleg földöntúli tájakat idéző látvány dobja fel. A készítők jó érzékkel építik fel a különböző szervekhez tartozó környezetet, a hatalmas csarnokokból eredő térérzet pedig jópofa ellentmondásban van azzal, hogy itt mi tényleg porszemek vagyunk az emberi test gépezetében. Sajnos a látványos Unreal 4 technológiai parádéhoz komoly vasra lesz szükség, a készítők ezt ígéretük szerint további patchekkel próbálják orvosolni, de a megfelelő skálázással persze már most is lehet valamelyest kezelni a szaggatásra utaló beteges tüneteket. Érdemes megjegyezni, hogy a gyógyításhoz és támadáshoz használt fegyvereket fejleszthetjük menet közben, és minimális craftolás is helyet kapott a mechanikák között. A környezetből fakadóan komolynak tűnő hangulathoz képest kicsit enyhítő elemként bejönnek a mókás nanobot NPC-k is, akik vagy missziókkal bízzák meg héroszunkat, esetenként segítenek, vagy épp közvetlen segítségre várnak a nagy fertőzés kellős közepén.
Bár a témája kifejezetten üdítő, a Project Remediumból mégsem vált klasszikus, vagy platformokon átívelő indie példázat. Részben azért sem, mert különleges témája ellenére (vagy éppen azért) kevesekhez jutott el. Viszont egyedisége, sajátos hangulata és vizualitása bárkit simán odaszegezhet a gép elé, korosztálytól függetlenül. A program nem is nevezhető rövidnek; ha érzed magadban a kihívást, 6-8 óra játékidőt simán kipréselhetsz belőle.
Projekt: Pulzuspumpa
A második játékban is bőven lesz gondunk az emberi testtel. Pláne, hogy egy eléggé esendő virtuális porhüvelybe száműznek minket a fejlesztők. A Phantaruk elején gyenge klónként egy furcsa állomás félhomályba burkolódzó termében zuhanunk a hideg fémtalajra. A klón nem tudja hol van, mi történt, csak az tuti, hogy a medikai karpántot felhúzva durva mérgezést jelez a műszer. A mérgezés percről percre hatalmasodik el gyenge főszereplőnk testén. Ahogy pedig egyik teremről a másikra jutunk, nyilvánvalóvá válik, hogy itt valami (vagy valaki) brutálisan végzett jó néhány más bázislakóval. Egyes sarkokban vér, trutymó és hullák ilyen-olyan maradványa jelzi egy rettenetes dolognak a jelenlétét.
Nem kerülgetjük tovább a forró kását: a Phantaruk indie túlélőhorrorként megpróbál a Prenumbra/Amnesia duó után eredni, a képletbe belekeveri a SOMA hangulatát, némi ihletet merít az Alien: Isolationből is, és az egészet a Unity motor sci-fi vizuáljába tekeri. Természetesen a Phantarukot is az indie-mezőny játékai között kell értékelni és értelmezni – a kis lengyel stúdió ugyanabból a városból indult, mint a mára nagyot futó Bloober csapat, és tagjai ugyanúgy szeretnek a pulzusunkkal játszani, mint a Layers of Fear alkotói.
A programnak kifejezetten érdekes színt ad a fentebb is említett mérgezésből fakadó túlélő-mechanika. Hősünkkel folyamatosan keresni kell az orvosi fecskendőket, így visszafogható az „FPS-kilátást” is nagyban befolyásoló toxikus ágens. Emellett pedig a terepet is folyamatosan szemmel kell tartanunk, mert a Phantaruk egyiptomi mondavilágig visszanyúló szörnyetege lassan, de biztosan az idegeinkre (és a nem létező HP-csíkunkra) megy, ha nem vagyunk elég óvatosak. A Phantaruk fokozatosan adagolja a szörnyűséget, és sötét, klausztrofób helyszínein tényleg felkúszik a nyakunkon a parafaktor. Tudjátok milyen az, amikor egy játékban felkiáltasz, hogy „Na, neee, oda biztos nem megyek be!” … Nos, a Phantaruk ezt lépten-nyomon eljátssza veled, de ha rájössz a monszta elleni kikerülő/rejtőzködő mozgások hatékonyságára, utána kevesebb bajod lesz az ősi entitással, mint Amanda Ripley-nek az idegennel. Ez nem mondható el a játék tükörképünkre formált ellenfeleivel szemben, de azt hiszem, hogy spoilernek ennyi is elég lesz.
Fontos tudni, hogy a Unity motor teljes körű kihajtásához itt is erősebb gépre lesz szükség, a látvány viszont korrektül megalapoz a program hangulatának. Árához (és most gurus ajándék mivoltához) képest a terepek igen jól kidolgozottak, van bennük fantázia, és a Unity is tud egy-két érdekes effektet. Mondjuk, az én ízlésemnek megfelelően kicsit túl vannak tolva a parafaktort fokozó torzuláshatások, és szerintem a lengyel grafikusok az élkiemeléses élesítés jellegű effektre is egy picikét rá voltak gyógyulva. A látvány többi részével viszont nincs baj, a környezet egészen hihetően épül fel, a kiemelt noteszek, cetlik és egyéb tárgyak mellett olykor érdemes belenézni a nem interaktív feliratokba is, mert akadnak poénos vagy a továbbjutás szempontjából hasznos információk. Ugyanez igaz a hanghatásokra is – baromi nyomasztó és fojtó jellegű atmoszférát teremt a játék audio szekciója – jómagam azon vettem észre magam, hogy halkítva játszom a programmal, mert egész egyszerűen ráült a fejemre a Purity-02 bázis fullasztó ambienciája.
A Phantaruk nem való azoknak, akik a rettegést, bujkálást ki nem állhatják, mert számukra a játék inkább vérnyomásfokozóként fog hatni, mintsem laza szórakozásként. A borzongást kedvelő játékosok viszont megtalálhatják számításukat az indie túlélőhorrorban. A történeti vonatkozások, az esendő klón karakteréből fakadó jellegzetességek és az érdekes környezet simán megér egy végigjátszást, amely során, ha meg is izzadunk a fokozott izgalomtól, fogjuk fel az egészet úgy, mintha egy tavasz előtti nagy méregtelenítő kúrán esnénk keresztül!
KÓDBEVÁLTÁS
A tartalomjegyzéknél lévő matricán található matricára nyomtatott kódsorokat nem a Steamen kell felhasználni, hanem a PC Guru Online kódbeváltó oldalán. Ehhez mindössze egy ingyenes regisztrációra van szükség, majd a belépést követően el kell navigálni a kódbeváltás oldalra, ott be kell ütni matricán található kódot, az eredmény pedig egy Steam-kód lesz, amit már beválthattok a Valve áruházában.
A matricán található kódot csak egyszer lehet felhasználni, de összesen tízszer lehet megpróbálni a beváltást, így ha elgépelsz egy karaktert, akkor sem kell félned, nem fog eltűnni a teljes játékod. Ha mind a tíz alkalommal hibás kódot adsz meg, a rendszer 24 órára letiltja a kódbeváltás funkciót, úgyhogy csakóvatosan! Ha problémát okozna a kódbeváltás, olvasd el a Kódbeváltás tudástárunkat a PC Guru Online-on!
A MÁRCIUSI PC GURU MÁRCIUS 7-TŐL KAPHATÓ
AZ ÚJSÁGOSOKNÁL ÉS A HIPERMARKETEKBEN.
