Folytatjuk az előző hónapban megkezdett jó szokásunkat, és most is két játékprogramot kínálunk a tavaszi zsongás kiteljesedéséhez. Mivel egyik játék sem épp egy kis falat, nehéz is kiválasztani, melyikkel kezdjünk. Talán úgy járunk a legjobban, ha először egy alternatív fantáziavilágban teszünk kirándulást, pókasszonyokkal parolázunk, törpékkel, barbárokkal és egyéb szörnyekkel nézünk farkasszemet, majd elvonulunk egy gyönyörű bolygó felszínére, hogy egy kis robottal (majd kettővel) csodálkozzunk rá az óriási univerzum titkaira.
Sötét szemek rabjai
Ismered a The Dark Eye-univerzumot? Nem csodálom, ha zavartan csóválod a fejed; a némethonból származó szerepjáték főleg a saját hazájában népszerű, de persze videojátékok borítóképein is régóta láthatjuk a Realms of Arkania címen is elhíresült RPG-mítosz logóját. A The Dark Eye sokban hasonlít a D&D-hez, más pontokban persze éppen eltér tőle – a messziről jött gamer épp csak annyit fog az egészből leszűrni, hogy a szokásos fantasy-sablonokkal játszottak a készítők, és ezt egyéni látásmóddal is képesek voltak megtölteni.
Ebben az univerzumban volt már egyszer egy Blackguards-játék, és most ennek a folytatását vesszük górcső alá. Egyrészről azért is jobb mindjárt a folytatásba belemélyedni, mert a folytatás több ponton is lecsiszolta az előd csipkézett sarkait (ahogyan azt annak idején }{redenc is megírta a Guruban), másrészről pedig azért, mert egyáltalán nem szükséges a korábbi rész ismerete a kettes számú epizód élvezetéhez.
Nem mindennapi felállásban egy női antihős áll a forgatókönyv középpontjában, akit homályos indokok mentén tömlöcbe vetnek. Az évek alatt megerősödő, és a börtön pókjainak mérgétől eltorzuló Cassia aztán úgy dönt, hogy szökése után összetoborozza az előző epizód hőseit, és látványos ellentámadásba kezd az ő bukása idején intrikákkal trónra kerülő Marwan ellen. Hogy mi a legjobb az egészben? Ezt a sztorit szépen, fokozatosan építi a játék, az első rész ismerete nélkül monitor elé ülő cikkíró pedig hiányérzet nélkül tudott elmerülni a Blackguards 2 narratívájában.
A játék az erős történetmesélést nem is feltétlenül átvezetőkkel, hanem rengeteg dialógussal és monológgal hajtja végre, amik akár a harcokat is képesek feldobni. Harcolni pedig bőven fogunk, a Blackguards 2 törzsét a hatszögű rácsra osztott pályák jelentik, ahol stratégiai, körökre osztott RPG-k módjára kell kicsi csapatunkkal utat vágni a csapdákkal, ellenfelekkel és olykor történeti fordulatokkal megszórt terepeken. A szerepjátékos jelleg szerencsére nem mászik le a száraz statisztika szintjére, a beletanulás áramvonalas, a játék eleje pedig ügyesen ültet rá minket a sztori csordogálására. Persze nincs minden a szánkba rágva, de ezzel együtt sem tűnik annyira nehéznek a játék, hogy ne lehessen mindjárt az elejétől agilis módon boldogulni. A térképek közötti intermezzók sem unalmasak – ilyenkor megint csak sztorit kapunk, de vásárolhatunk, fejleszthetjük is magunkat, és adott esetben küldetések között mazsolázhatunk.
A Blackguards második része nem kér erős masinát magának, cserébe nem is mutat álleejtő dolgokat. Ellenben a művészeti dizájn nagyon egységes, az összkép kellemes a szemnek, a fantasy-játékok kedvelői pedig a The Dark Eye-univerzum vonatkozó részleteiben is találhatnak érdekességeket. A program zenei háttere korrekt, és a szinkronhangok is nagyot dobnak az atmoszférán. Ha játszottál korábban az Infinity-motorral készült szerepjátékokkal (pl. Baldur), akkor tudod, hogy jó kis ízes, túljátszott és olykor ripacs karakterekkel fogsz találkozni, de ha egyszer maga a fantasy körítés is ilyen, akkor ezen nem is lehet mit kritizálni. Egy komolyabb kifogást azért a menet közbeni mentések hiányával kapcsolatban fel lehet hozni. A cikkíró például nem mindig tud leülni fél órát játszogatni; a stratégiai jellegű, körökre osztott játékokban pedig néha pont elég lenne pár kör haladást beiktatni. Nos, itt erre nincs lehetőségünk, a missziókat egy ültő helyben kell végighentelni, ami csak akkor válik igazán nyűggé, ha esetleg valahol a küldetés vége felé meg is makkanunk. Nos, a Blackguards 2-nek meg kell adni a módját és az időt – ha ezt elfogadjuk, egy tartalmas, sokrétű és színvonalas stratégiai szerepjátékot élvezhetünk a Daedalic alkotásában.
Ion, haza!
Felesleges elkezdeni azon rugózni, hogy E.T. –ből elhíresült „hazatelefonálás” nem is olyan formában hangzott el az eredeti filmben, ahogyan abból később aztán szállóige született. A Phoning Home készítőinek egyértelmű filmes utalása azonban a forráshűség megkérdőjelezhető mivolta ellenére is helytáll. Egy pici robottal és AI tudattal felszerelt űrhajójával szenvedünk balesetet egy érdekes bolygón, ahonnan jó lenne időben és épségben hazatérni. Ahogyan az lenni szokott, a felszínen lakó idill most is valami komolyabb misztikumot próbál elfedni, és a bolygó sem olyan barátságos, mint ahogyan az az első virágokkal borított tisztás alapján tűnhet…
Egy ilyen felütéshez milyen más játékmenetet is lehetne elképzelni, mint a felderítős-kraftolós, adott esetben harcolós és ugrálós stílust egy nyitott világban. A bolygó egyes részeinek felderítése közben nyersanyagot gyűjtünk, emellett újdonságok után kutatva megpróbáljuk az adott terep határait feszegetni. Ebben segítségünkre van a kvázi mesélőként-elbeszélőként (olykor irányítóként) jelen lévő hajónk mesterséges intelligenciája, és később már mi leszünk egy másik robot, Ani segítségére, aki szintén a bolygó rabságában vergődik. A két cuki főhős persze egy kíméletlen világban próbál helytállni, ráadásul nem a környezet az egyetlen veszélyforrás az idegen planétán. Ebből kifolyólag essünk is túl a játék kritizálható részein: a harc és az ugrabugra, valamint az egymást segítő robotok dicegős-döcögős terelgetése egy-egy esetben embert próbáló feladat, amit egy intuitív térképrendszer is segíthetett volna, de hát a készítők tervezőasztalán ezek a pontok nem így alakultak. Ugyanakkor a felfedezésben bőven van annyi varázs, hogy mindig egy kicsit többet akarjon látni az ember a következő szakaszból, ráadásul elég sokáig lesz „következő szakasz”, a program ugyanis kifejezetten hosszú, nem az egyetlen estés indie játékok sorát gyarapítja.
A Phoning Home-ot a Unity motorral rakták össze, aminek következtében kicsit a szokásos sablon bolygólátvány rajzolódik a monitorunkra. Emellett a masszívabb grafikai beállításokhoz combosabb gépet is illik a Phoning Home alá tenni. Az összkép viszont végig koherens, a kis robotok animációja pedig jópofa. A program egy sci-fi játékhoz méltó elektro-ambiens háttérzenével van kísérve, amit külön is meg lehet vásárolni, ha rágerjednénk a menet közben hallható dallamokra. Mindent egybe véve alapvetően pozitív csalódás a Phoning Home, amely az első száraz kraftolunk/felderítünk félóra után fokozatosan kezdi kibontani a szárnyait, pardon, fogaskerekeit. A leírhatatlan nevű hajónk mesterséges intelligenciája folyamatosan adagolja a sztorit és a hátteret a játékmenethez, a Guruval bezsebelt steames kiadáshoz pedig alapból jár a honosítás, ami minőségében – egy két erőltetetten tudományoskodó kifejezést leszámítva – kifejezetten segíti az elbeszélést.
Ha versenyeztetni kellene a két játékot, akkor mindenképp azt mondanánk, hogy a Blackguards 2 egy kiforrottabb, komplexebb mutatvány. Viszont kedvességben, hangulatban és misztikum tekintetében mindenképpen a Phoning Home felé billen a mérleg. Vagy mi van akkor, ha az ember nem akar a két cím között dönteni? Nos, indítsuk el egyiket a másik után, majd fordítva, és mire itt a következő Guru, addigra mindkét játéknak a végére is értünk.
KÓDBEVÁLTÁS
A tartalomjegyzéknél lévő matricán található matricára nyomtatott kódsorokat nem a Steamen kell felhasználni, hanem a PC Guru Online kódbeváltó oldalán. Ehhez mindössze egy ingyenes regisztrációra van szükség, majd a belépést követően el kell navigálni a kódbeváltás oldalra, ott be kell ütni matricán található kódot, az eredmény pedig egy Steam-kód lesz, amit már beválthattok a Valve áruházában.
A matricán található kódot csak egyszer lehet felhasználni, de összesen tízszer lehet megpróbálni a beváltást, így ha elgépelsz egy karaktert, akkor sem kell félned, nem fog eltűnni a teljes játékod. Ha mind a tíz alkalommal hibás kódot adsz meg, a rendszer 24 órára letiltja a kódbeváltás funkciót, úgyhogy csakóvatosan! Ha problémát okozna a kódbeváltás, olvasd el a Kódbeváltás tudástárunkat a PC Guru Online-on!
AZ ÁPRILISI PC GURU ÁPRILIS 11-TŐL KAPHATÓ
AZ ÚJSÁGOSOKNÁL ÉS A HIPERMARKETEKBEN.
