Múltidéző sorozatunk nyolcadik részében legalább két olyan paradigmaváltó klasszikus is akad, amellyel szinte mindenki játszott már az élete során – vagy legalábbis hallott róla. A Valve és a Rockstar Games remekművei mellett pedig már-már őskövületnek számító tételek is szerepelnek a listán, szóval nem is szaporítanám a szót, lássuk a mostani adagot.

Pac-Man

Ivatani Tóru 1980-as alkotása ugyan bőven beleesik az imént említett kategóriába, ám ennek ellenére a mai játékosok zöme is jól ismeri a kis sárga fejet, hiszen akkora hatást gyakorolt az iparra, hogy azzal rögtön bekerült a halhatatlanok csarnokába. A Namco produkciójának játékmenete ugyan nem volt különösebben túlkomplikálva (akkoriban erre sem igény, sem pedig lehetőség nem volt), hiszen egy labirintusban kellett felfalnunk a pöttyöket, ügyelve arra, hogy elkerüljük a színes szellemeket, ám a recept nagyon is bejött az embereknek. Olyannyira, hogy a Pac-Man zenéje egyészen a 8. helyig jutott anno a Billboard Top 100-as listáján, a játéktermek (valamint azok környéke) pedig roskadásig volt olyanokkal, akik szerették volna kipróbálni magukat a programban – nem csoda, hogy már az első évben 1 milliárd dolláros bevételt termelt az opusz.

Pokémon Red & Blue

A Game Freak 1996-ban, Game Boy-ra megjelent játéka hamar felébresztette az emberekben lakozó gyűjtőt, hiszen a Pokémon Red & Blue-ban (Japánban Pocket Monsters Red és Pocket Monsters Green volt a nevük) nem kevesebb mint 151 lényt kellett bezsákolnunk ahhoz, hogy teljessé tegyük a Pokédext. A recept végül egy valódi pénznyomdának bizonyult a Nintendo számára, hiszen a franchise a mai napig kiváló egészségnek örvend, az első rész(ek) pedig annyi utánzót szült, mint égen a csillag – a Pokémonok népszerűségével persze egyik másolat sem tudott versenyre kelni. A multiplayer opciók (különös tekintettel a csereberére) miatt mind a szakma, mind pedig a játékosok imádták a Pokémon Red & Blue-t, ám talán még ennél is fontosabb, hogy mennyire népszerűvé tette a különleges „állatkákat”, melyekért máig milliók rajonganak.

Half-Life

Egy ilyen rovat természetesen nem igazán lenne releváns, ha kifelejtenénk belőle a Valve 1998-as mesterművét, amely bebizonyította, hogy az FPS műfaj bőven túlmutat(hat) az id Software címeiben (DOOM, Quake) látott szűntelen hentparádén. A Half-Life volt az első olyan belső nézetű lövölde, amely nemcsak puffogtatnunk kellett, hanem az ilyen-olyan fejtörők is a játékmenet szerves részét képezték, nem mellesleg a történet sem fért el egy félbehajtott zsebkendőn. Gordon Freeman izgalmakban bővelkedő históriája ráadásul valódi párbeszédeken (bár a legtöbbször inkább monológokon, hiszen a derék fizikus nem beszélt) keresztül lett elmesélve, ami ugyancsak óriási szintlépést jelentett a zsáner számára – pláne, hogy a szájmozgás akkoriban valódi kuriózumnak számított. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a Half-Life-nak köszönhetjük a világ (egyik) legismertebb kompetitív FPS-ének, a Counter-Strike-nak a megszületését, talán a témában kevésbé jártas olvasók számára is egyértelművé válik, hogy miért annyira jelentős a Valve debütáló játéka.

GTA 3

A szériát 3D-be ültető GTA 3 szintén egy olyan program, amit csak keveseknek kell bemutatnunk, hiszen a sandbox műfaj talán legnagyobb úttörője nélkül ma egészen biztosan másként festene a kedvenc hobbink kínálata. A Rockstar Games Liberty Citybe (ami ugyebár New Yorkot vette alapul) invitáló homokozója soha nem látott mértékű szabadságot kínált az embereknek, akik egyáltalán nem voltak rákényszerítve a fősodor felgöngyölítésére, helyette nyugodtan a nyakukba vehették a várost, akár a békés járókelők vegzálása, akár az ilyen-olyan minijátékok teljesítése céljából. Jómagam (és ezzel talán nem vagyok egyedül) a szimpla furikázással is órákat töltöttem, de a különböző csalások próbálgatása is kellemes időtöltésnek bizonyult – a lényeg, hogy a Grand Theft Auto 3-ban tényleg azt csinálhattunk, amit csak akartunk, a szabadság mértéke pedig részről részre egyre nagyobbá vált, méghozzá a franchise-ból származó bevételekkel egyetemben.

Wii Sports

Amolyan levezetés gyanánt zárjuk a felsorolást egy kis testmozgással, mert bár a 2006-ban napvilágot látott Wii Sports nem igazán találta fel a spanyolviaszt, kétségtelen, hogy itt van a helye ezen a listán. A Nintendo játékából ugyanis több mint 80 millió példány kelt el világszerte, ami még annak fényében is okot adhat a szemöldök megemelkedésére, hogy Észak-Amerikában a Wii mellé csomagolták az opuszt. A virtuális sportolás legnagyobb teljesítménye (mármint az eladási adatokon túlmenően), hogy soha nem látott módon volt képes betörni a mainstreambe, hiszen számos filmben és sorozatban (például A Simpson családban) találkozhatott vele a közönség, de reklámokban és talkshow-kban is feltűnt, garantálva ezzel, hogy a laikusok is megismerkedjenek vele. Nem mellesleg ez volt az a program, ami igazán megmutatta a mozgásérzékelős kütyükben rejlő potenciált – nem véletlen, hogy ezt követően született meg a Move és a Kinect.

Ezzel pedig be is zárnánk a legújabb retro mókatárunkat, de talán senkit sem kell emlékeztetnünk arra, hogy bőven akadnak még megkerülhetetlen klasszikusok a videójátékok vaskos történelemkönyvében, szóval tartsatok velünk a jövő héten is!

A rovat korábbi cikkeit INNEN tudjátok elérni!

A borítókép forrása: Rockstar Games