Hetedik epizódjához érkezett a játéktörténelem legfontosabb alkotásait taglaló rovatunk, melynek keretében olyan klasszikusokról emlékeztünk meg eddig, mint például a World of Warcraft, a Gears of War, a Call of Duty 4: Modern Warfare, a Diablo vagy a Resident Evil. A cikksorozat legújabb részében ezúttal a szokásosnál is messzebb utazunk vissza az időben, felidézve néhány örökérvényű címet a 70’-es, 80’-as és a ’90-es évekből.
Space Invaders
Noha az 1977. szeptemberében megjelent Atari 2600 kapcsán szinte mindenkinek a Pac-Man (vagy épp az iparági katasztrófát okozó E.T. the Extra-Terrastrial) jut az eszébe, annak portja eléggé messze állt a minőségitől, így eladások ide vagy oda, inkább az 1978-as Space Invaders fejére kerülhet a képzeletbeli korona. A Taito alkotásának hála ugyanis szó szerint kilőttek a masina eladásai (egyes adatok szerint az opusz megnégyszerezte a mutatókat), nem mellesleg ennek a címnek köszönhető, hogy vonzóvá váltak az otthoni konzolok és talpra állt az ipar az imént említett összeomlás után. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy az elsőként a játéktermek falai között debütált shoot ’em up két iparági legendát, a Mario-sorozatot útjára indító Mijamoto Sigerut és a Metal Gear Solid-széria atyját, Kodzsima Hideót is arra sarkallt, hogy rálépjen a játékfejlesztés rögös útjára, hamar érthetővé válik, miért szerepel ezen a listán.
Donkey Kong
Mindössze néhány esztendőt kell előrébb ugranunk az időben ahhoz, hogy eljussunk a felsorolás következő állomásához, az ugyancsak Mijamoto Sigeru nevéhez köthető Donkey Kong ugyanis 1981-ben látott napvilágot, hogy azon nyomban meghódítsa az emberek szívét. A játéktermi gépekre megjelent opusz leginkább azért számított különlegesnek azokban az időkben, mert a pusztításra és az ellenfelek eliminálására kihegyezett élmény helyett olyan ugrabugrát kínált, ami még bevezetéssel és befejezéssel szolgáló történettel is rendelkezett. Persze a hercegnő megmentésére épülő sztori már évtizedekkel ezelőtt is egy faék komplexitásával vetekedett, ám azokban az időkben még ez is valódi kuriózumnak számított, így aztán nem meglepő, hogy az emberek kaján vigyorral az arcukon terelgették Mariót, akinek mindössze annyi dolga volt, hogy időben átugorja a hordókat. A rovat témája szempontjából persze az a legfontosabb tényező, hogy a Donkey Kong szilárdította meg a Nintendo helyét a videójátékok akkor még kevésbé zsúfolt terepén, ezzel a teljesítménnyel pedig automatikusan jegyet váltott a listára.
Street Fighter 2
A Mortal Kombatről ugyan már esett néhány szó ebben a szériában, ám messze nem az az egyetlen prominens verekedős játék a piacon, sőt, van olyan sorozat, melynek története még régebbre nyúlik vissza. Természetesen arról a Street Fighterről beszélünk, melynek már a második része került fel a polcokra 1991 márciusában, és ami a mai napig remek egészségnek örvend. A Street Fighter 2 azért számít különösen nagy mérföldkőnek a műfaj történetében, mert a Capcom minőségi munkájának köszönhetően nagyban hozzájárult annak fellendüléséhez – bizonyára az olvasók között is vannak olyanok, akik ennek a programnak köszönhetően szerettek bele a zsánerbe. A végletekig polírozott játékmenet és a megkapó látvány mellett pedig a karakterek is óriási szerepet játszottak abban, hogy ennyire sikeres lett a csihi-puhi, hiszen ki ne emlékezne például Ryura, Blankára, Kenre és Dhalsimra, akik teljes erőbedobással küzdöttek a harctéren.
Super Mario 64
Az első PlayStationnel és a Sega Saturnnal ringbe szálló Nintendo 64 (avagy N64) elég sok kiemelkedő programot tudhatott magáénak, elég csak az instant klasszikussá váló GoldenEye 007-re, a The Legend of Zelda: Ocarina of Time-ra vagy a Mario Kart 64-re gondolni. Ettől függetlenül viszont így is az 1996-os Super Mario 64 lett a hardver legkelendőbb szoftvere, amivel újfent bebizonyosodott, hogy a bajszos vízvezeték-szerelővel egyszerűen lehetetlenség mellélőni, mivel az emberek valósággal rohannak az üzletekbe azért, hogy benevezhessenek a legújabb kalandjára. A konzol sikere mellett persze az egész ipart is előrébb mozdította a játék (különben nem is szerepelhetne ebben a csokorban), hiszen megmutatta a 3D-ben rejlő lehetőségeket, ez pedig egy olyan fegyvertény, amivel meglehetősen nehéz versenyre kelni. A Super Mario 64 nélkül talán egészen más irányt vettek volna a platformerek, éppen ezért nem is volt kérdés, hogy megemlékezzünk-e róla néhány sor erejéig.
Quake
Kevés stúdió gyakorolt nagyobb hatást a játékiparra az id Software-nél, hiszen a texasi csapat rakta le napjaink talán legnépszerűbb műfajának, az FPS-nek az alapkövét. Talán mondanunk sem kell, hogy a Wolfenstein 3D-ről és a DOOM-ról beszélünk, melyek mindegyike úttörőnek számított a maga idejében, csakúgy mint a szintén az említett brigádhoz köthető Quake, amely nem csupán a nevével rengette meg a világot 1996-ban. A kozmikus horrorok témájára alapozó belső nézetű lövölde ugyanis már ténylegesen 3D-ben pompázott, így nem sprite-okra, hanem valódi dimenziókkal rendelkező ellenfelekre lövöldözhetett a nagyérdemű, amik ráadásul cafatokra is robbanhattak, a padlóra szegezve ezzel az emberek állát. Az új technológiának köszönhetően pedig nemcsak a látvány terén történtek változások, de az irányítás is szintet lépett, elég csak a méltán híres rocket jumpra gondolni, amely a speedrunnerek egyik legjobb barátjának számított 3000 évvel ezelőtt. A prezentáció terén történt változások önmagukban véve is elegendőnek bizonyultak volna ahhoz, hogy a Quake instant bekerüljön a halhatatlanok csarnokába, ám az id Software még egy briliáns multiplayert is összeeszkábált a kampány mellé, ezzel garantálva, hogy a hentparádé magára aggathassa az instant klasszikus jelzőt.
Ennyi fért bele a legújabb összeállításunkba, de még ennyi kiemelkedő címmel a hátunk mögött is maradt néhány játék a tarsolyunkban, szóval ne felejtsetek el visszatérni a jövő héten!
A rovat korábbi cikkeit INNEN tudjátok elérni!
A borítókép forrása: PlayStation Store, Steam