Aranyos és lebilincselő, nagyjából ezt a két jelzőt tudom mondani, miután vagy 20 órát beleöltem az Early Access állapotban hozzám került Havendockba. Az első jellemvonás okán természetesen nem kell vérgőzös piranháktól, lézerágyúval felszerelt Godzillától, vagy vérbogarak rajtámadásától tartani, akad ellenben rengeteg szervezés, koktélrecept-fejlesztés, jégkocka-gyártás, na és persze még több szervezés. Ennek fényében a sztori sem túl komplikált: vagyunk mi, egy titokzatos esemény egy szál túlélője, adott az apró, homokból álló sziget, valamint némi deszka, amit felhasználhatunk. Innen startol tehát a játék, és szinte azonnal magával is ragad, hiszen a legelső pillanattól folyamatosan kell figyelni a nyersanyagok érkezésére. Persze később már lesznek például hálócskáink, melyek a megfelelő helyekre beépítve (és kissé felturbózva) egész sok dolgot kikapnak a vízből, de azokat még össze is kell ugye szedni. Meló tehát szép számmal akad, főleg, hogy egy olyan menedzselős játékkal állunk szemben, amelyben a nyersanyagok helyes megtermelése/összeszedése és felhasználása a cél.
A koncepcióban rejlő lehetőségeket pedig teljességgel ki is használja a program, amihez a jópofa, rajzfilmes stílusban megalkotott környezet és karakterek is asszisztálnak. Főleg, hogy egyébként egészen humoros kikacsintások is helyet kaptak a játékban: a talpig szmokingban érkező túlélő például sokkalta hatékonyabban dolgozik a bárban, mint az átlagos munkás, a Superman-öltözetű srác pedig kétszer többet képes cipelni a többieknél – a katonaruhás G.I. Joe-csókáról már nem is beszélve, akinek a későbbre ígért felfedezősdiben vesszük hasznát. Tetszik, hogy a fejlesztők gondoltak az ilyen csacskaságokra, hiszen így remekül harmonizál egymással a külcsín és a belbecs.
A játék másik nagyon fontos része a platformépítgetés. Mivel a tenger felett vagyunk, így értelemszerűen kisebb-nagyobb stégeket ácsolva tudjuk növelni a területünket – ezek alapját az érkező uszadékfa adja, de a mélyebb területekre már acélból épített hidakkal kell eljutni. Ez azért fontos, mert a játék így alaposan behatárolja a lehetőségeket, és kvázi rákényszerít minket a takarékos, átgondolt építkezésre, mivel nincs elegendő hely mindenre – úgy legalábbis semmiképp, hogy kényelmes maradjon a közlekedés.
Fontos, hogy minél előbb meglegyen a kikötő, ide érkeznek ugyanis a hajótöröttek(?), akik vagy simán csatlakoznak, vagy kérnek valamit (ennivalót, vizet, koktélt, miegymást) cserébe. Ha az adott dolog megtalálható végtelen kapacitású hátizsákunkban, akkor a tenyerünkbe csapnak, és már nyertünk is egy új munkaerőt. Érdemes egyébként minden újoncot lekáderezni, mert némelyik rendelkezik speciális képességgel – mint például a már emlegetett „James Bond”, aki lényegében egy koktélautomata.
A kutatás-fejlesztés is egészen jól össze lett rakva, és bár cseppet sem könnyű, de logikusan lépdelve azért kiismerhető. Üröm az örömben, hogy sajnos nem tudjuk szépen sorba rakni a kutatásra váró dolgokat, így egyenként kell kattintgatni az íróasztalnál, de hát ez legyen a legnagyobb gond. Szintén a pozitívumok táborát erősíti, hogy itt is prioritásokat adhatunk meg arra vonatkozóan, melyik cuccot vigye előbb a szabad hordár (á la The Settlers). Belőlük egyébként egyre kevesebb van az idő előrehaladtával, hiszen a fejlettebb épületekhez már hozzárendelhetünk egy-egy munkást – ebben az esetben viszont alaposan gondoljuk át a teljes logisztikai láncot, a nyersanyagtól kezdve egészen a késztermékek raktáráig. Már most izgatottan várom a végleges játékot, mert az Early Access alapján egészen biztosan nem kell majd csalódnunk. Lazulós, építgetős, kikapcsolódós cucc ez a javából, néha pedig nem is kell ennél több.
