Amikor először megláttam mozgásban a Kaku: Ancient Sealt, egyből egyik kedvenc animációs filmem, a Croodék jutott az eszembe. A karakterdizájnok azt idézik, akár az emberekről, akár a fura hibrid ősállatokról van szó. De még a sztori hangvétele és témája is hasonlít abból a szempontból, hogy itt is a világvége van a terítéken. Csak míg Croodék iszkoltak előle, Kaku megindul felé, hogy megakadályozza. Na meg a játékban jóval veszedelmesebb lények lesnek hősünkre, mint a nyomott homlokú családra.
Ugrabugra és akció
A sztori szerint közeleg a világ összeomlása. A végtelen elemek alkotta bolygó kezd kifogyni az életerőből, ami a végpusztulással kecsegtet. Ám az ifjú Kaku ezt nem akarja ölbe tett kézzel kivárni, úgyhogy magára vállalja a feladatot, hogy visszaállítja a világ egyensúlyát. Szóval magához veszi fegyvereit, főzőkészletét és kismalacát, majd nekivág az ismeretlennek.
A Kaku: Ancient Sealt alapvetően egy akciójáték, amit teliszórtak megannyi platformer elemmel és fejtörővel. A harcrendszer meglehetősen szabadon testre szabható, hamar megtalálhatja mindenki a maga stílusának megfelelő képességeket és felszerelési eszközöket. Bár hősünk ősember, egy furkósbotnál jóval több gyilokeszközünk lehet. Kőbalta, robbanó kavicsokat eregető csúzli, kábításra használható pajzs, különféle kardok – szóval van mivel felvenni a harcot a torkunkra pályázó gyilkos kreatúrák ellen. Ehhez jönnek még a mágikus képességek, amikkel Zeuszt megszégyenítő villámzáport zúdíthatunk ellenfeleinkre, vagy önrobbanást produkálva tarolhatunk le magunk körül mindent. Mindezeken túl a leszüretelhető növényekből különböző elixíreket is gyárthatunk, amikkel például visszaállíthatjuk életerőnket.
Ami a platform- és puzzle elemeket illeti, ezek általában kéz a kézben járnak, és az ősi, földalatti romokban futhatunk beléjük. Meg kell hagyni, nem egyszerűek, a szürkeállományunkat ugyanúgy próbára teszik, mint az ügyességünket. Néha az ugrabugra már frusztrálóan nehéz, főleg, amikor azért nem sikerül valamit teljesíteni, mert Kaku elakad valami láthatatlan akadályban, vagy három pixellel korábban indítottuk meg az ugrást, mint ahogy azt a készítők kicentizték.
Mindezeket egy viszonylag nyitott játéktéren fedezhetjük fel, amely négy régióra lett szétosztva. Ezek a régiók alaposan eltérnek egymástól, ami kellemes változatosságot ad a játéknak, bár egyik sem túl eredeti, kettő például már unalomig ismert sablon. Bejárhatunk egy komor mocsarat, egy vulkanikus területet, valamint a nem túl eredeti fagyos és sivatagos pusztákat.
Mindezt rengeteg humor vagy legalábbis humorosnak szánt (ízlésfüggő, hogy kinek mi a vicces) pillanat színesíti, ami kellemesen könnyed programmá teszi a Kaku: Ancient Sealtet még a frusztráló platformelemek ellenére is. Az Early Access-verzió ráadásul már egész jó állapotban van, különösebb technikai problémát nem tapasztaltam. Az egyetlen komoly negatívum, amit fel tudok hozni, az az, hogy az irányítás teljesen fix, a készítők esélyt sem adtak arra, hogy átkonfiguráljuk. Illetve, ahogy fentebb írtam, kellemetlenül sokszor akadhatunk el láthatatlan dolgokban, szóval ezt még lehetne kicsit csiszolni.
Ezen negatívumok ellenére a KAKU: Ancient Sealt egy szórakoztató játéknak ígérkezik, amire érdemes lehet odafigyelnie annak, aki szereti a platformer és puzzle elemeket magába foglaló, félig nyílt világú akciójátékokat.
