Egy újabb kozmikus, lovecrafti horrorjáték érkezett Steamre, ami nagy öröm lehet a stílus rajongói számára még úgy is, hogy egyelőre csak Early Access státuszban érhető el. Az Eresys a Dragonis Games legújabb alkotása, akik ebben a témában, The Shore néven, letettek már az asztalra egy másik, számomra eléggé kedves címet, és azóta is figyelemmel követem a munkásságukat. Azt még hozzáteszem gyorsan, hogy a csapatnál készülőben van egy harmadik játék is, Necrophosis címmel, amely Zdzisław Beksiński festményein alapszik, amiket ha ismersz, pontosan tudod, hogy mennyire elborult és szörnyűséges videójátékra van kilátás. Az Eresys mindössze három ember munkájának eredménye, de vajon képes-e megütni azt a bizonyos mércét?
Árnyék egy random sziget fölött
Történetileg nem sok mindent lehet megtudni, de a lényeg, hogy egy kultista megnyitott egy portált valami szigeten, ahol elszabadult a pokol, és megjelentek mindenféle csúnya dögök, akiket valahogy meg kellene állítani. Erre téged (és opcionálisan barátaidat) kérik fel: menj el a szigetre, és akadályozd meg a gonosz felemelkedését. A helyszínen találhatsz pár feljegyzést, amikben el tudod olvasni az egykori lakosok szenvedéseit, és azt, ahogy beleőrültek az eseményekbe, de ezen túl a játék nem tartalmaz semmiféle épkézláb történetet. Ez persze még változhat, hiszen korai hozzáférésű címről van szó, de az atmoszféra megteremtéséhez már ezek a kis szösszenetek is szépen hozzáadnak. Az Eresys úgy kezdődik, hogy betoppansz egy lobby-ba, ahol kiválaszthatod a nehézséget, és hogy milyen küldetésre indulsz – illetve választhatnád, mivel jelenleg csak egy opciód van. Itt lehet behívni egy havert, hogy közösen próbáljatok gátat szabni az eldrichi dögvésznek, viszont akad matchmaking is, ami összesorsol egy másik, random játékossal. Ez meg is lepne, ha rendesen működne, lévén szegény játékkal jelenlegi állapotában egy marék emberen túl nem játszik senki. A váró fölött található egy nagyobb terem, kifüggesztett H.P. Lovecraft festménnyel, tele polcokkal, kis reteszekkel és a többi. Ide kerülnek azok a gyűjtögethető tárgyak, amiket a szigeten összeszedsz. Vannak pergamenek, kártyák, és egy rakás különböző ereklye is. Ezek gyűjtése jelenleg semmit nem tesz hozzá a játékhoz, maximum annyit, hogy általuk a szoba valamelyest épül-szépül.
Tutorial nincs, csak egy afféle guide, ami felvázolja a játékszabályokat, mintha egy társasjátékkal játszanál. Kapsz egy lámpást (mellé pár adag olajat), egy üvegcsét, és egy szép méretes könyvet, hogy mégse üres kézzel kelljen behatolni a fák közé. A könyv – ami talán a Necronomicon, talán nem – egy csomó rúnát és szörnyűséges rajzot tartalmaz, többnyire az Ősi Istenekről. A feladat roppant egyszerű, de annál nyugtalanítóbb: szedj össze 30 papírlapot a könyvbe, nyiss egy portált négy helyszín meglátogatásával, majd lépj át rajta az Ősi Istenség hazájába, és a könyvet használva add meg neki, ami jár. Nem hangzik túl bonyolultnak, de azt hozzá kell tennem, hogy a szigetet egy rakás kitekeredett életforma járja, akik nem túlzottan barátságosak hozzád. A nagyjából négyórás végigjátszásom során három főbb lénnyel találkoztam, akik imádtak a nyakamban loholni, de bizonyos helyzetekben, vagy helyszíneken ezeken kívül is található többféle ellenség. Ha szembejön egy lény, az őrület elkezd elhatalmasodni karaktereden, és a látása torzul, aminek köszönhetően alig látsz valamit. Ezen remélem, hogy csiszolnak még, mert sokszor tényleg szinte semmit nem lehet látni, ami meg tudja nehezíteni a menekülést, vagy épp a visszatámadást.
Az őrület fái
Igen, vissza tudsz támadni, méghozzá úgy, hogy a lámpásoddal jól telibe világítod őfelsége valamelyik rémségét, aki olyankor vagy jól elfut, vagy zöld köddé porlad. Ezzel viszont óvatosan, mert a lámpásból az olaj úgy el tud fogyni, mint belőlem a mondanivaló ezzel a játékkal kapcsolatban. Bizony, sajnos jelenleg a legfájóbb pont a tartalom hiánya. Alig 3-4 óra alatt sikerült mindent megcsinálnom, és persze maradtak még gyűjtögethető dolgok, de mivel semmi lényegi értelme nincs ezek összeguberálásának, ezért nem nagyon foglalkoztam velük. Össze lehet szedni egy nagyon menő Cthulhu maszkot a karakterednek, de ez önmagában megint nem annyira nagy szám. A közlemények alapján fognak még tartalmat pakolni a játékba, remélhetőleg minél többet, és minél változatosabb dolgokat. Az biztos, hogy idővel egyéb pályák és küldetések is érkeznek, illetve van pár hely, ahol a "Coming Soon!" felirat fogad, szóval lehet reménykedni a legjobbakban.
Azt még kiemelném, hogy ezek a gyűjthető tárgyak hajlamosak átkot szórni a nyakadba, ami szintén nem egy kellemes szitu. Haverral játszva nem gáz, a lámpással szépen le tudjátok égetni egymás nyakáról a rontást, egyedül viszont sokkal körülményesebb. A hangulatát tekintve viszont az Eresys egy félelmetes és nyomasztó játékra sikeredett. Az atmoszféra nagyon a helyén van, a lények pont elég hátborzongatóak ahhoz, hogy ne akarj szembetalálkozni velük. Ez szinte elkerülhetetlen, de a saját helyzeted tudod könnyíteni, ha nem rohangálsz és ugrálsz össze-vissza, hanem szépen komótosan haladsz. Akad egy indikátor a képernyő alján, ami jelzi azt, hogy a gonosz erők számára mennyire vagy látható. Ha csukva a szem, az tökéletes, viszont ahogy egyre inkább kinyílik, annál veszélyesebb módon játszol. Nyilván addig igazából semmi gond nincs, amíg ez a szem át nem fordul vérvörösbe, amit egy hangeffekt is kísér. Ilyenkor a dögök szinte fejvesztve (már ha lenne fejük) kezdenek el trappolni feléd, és sok sikert a túléléshez. Egyébként ha odafigyelsz és óvatos vagy szépen ki lehet húzni, szinte a játék legvégéig a nagyobb problémák nélkül. Némelyik rohadék még ekkor is véletlenszerűen rád tud találni, de a bujkálás és sompolygás majdnem mindig ideális módszer. Ja, és amit majdnem elfelejtettem: óvatosan a hangerővel! Minél hangosabban beszélsz a valóságban, annál messzebb hallatszik el a mikrofonban a hangod, és annál nagyobb az esélye, hogy rád találnak.
A feledés fátyla
Élveztem azt a pár órát, amit az Eresys világában tölthettem, de elsődlegesen attól tartok, hogy ha nem jönnek kellő rendszerességgel a tartalmak, akkor elég hamar az enyészeté lesz ez a cím. Rátérnék pár problémára, amiket szerintem minél hamarabb orvosolni kellene, különben elkerülhetetlen a karó. Először is kellene valami térképszerű cucc, mert a felesleges kóborlás elég demotiválóan tud hatni. Megértem, hogy miért nincs, hisz így is elég gyorsan pörgethető a tartalom, de ettől függetlenül nem fair, hogy sem útvonal-berajzolás, sem iránytű nem kapott helyet. Kooperatív módban tolva folyamatosan elvesztettük egymást, és hosszú percekig próbáltuk lokalizálni a másik helyzetét, ami inkább volt frusztráló, mintsem szórakoztató.
Legalább ennyire kellene valamiféle fejlődési rendszer is. Nem feltétlenül skill-fára gondolok, de van az Eresysnek egy afféle roguelike hangulata, amivel lehetne kezdeni valamit. Bemész a szigetre, csinálsz ezt-azt, meghalsz és kezdesz mindent újra. Kellenének olyan tárgyak, amik segítenek az utadon (a lámpáson kívül), és amiket, ha megtalálsz, magaddal vihetsz a következő útra. Vagy lényegében akármi, csak érezd, hogy a félórás felfedezésednek – aminek a végén valami agyontapos – van bármiféle értelme. Nehezíteni is lehetne a könnyítések mellett, mondjuk úgy, hogy bizonyos mennyiségű cselekedet után megváltozik az ellenfelek viselkedése, hogy ne legyen túlzottan kiszámítható a játéktér. Változhatna mondjuk, az ellenfelek viselkedése, hogy ne csak abból álljon, hogy jönnek utánad, mint az őrültek, hanem mondjuk, az egyik a fákon közlekedne, esetleg be tudna menni utánad barlangokba, illetve biztonságosnak hitt területekre. De sorolhatnám még a rengeteg ötletet, amivel sokkal érdekesebbé és élvezetesebbé lehetne tenni ezt a játékot.
Az árát szerintem a jelenlegi formájában is megéri, mert annyit tud nyújtani, hogy a haverokkal rettegjetek meg nevetgéljetek közben egy kicsit. Innentől minden attól függ, hogy milyen mértékű támogatást kap az Eresys. Ha megfelelőt, akkor szívesen elő fogom venni újra és újra, hogy nekimenjek Cthulhu nyálkás csápjainak a hülye kis lámpámmal. Zárásként pedig egy jótanács, amit érdemes megfogadni: a szarvasokkal vigyázzatok, de nagyon, ha nem szeretnétek magatokat csúnyán összepiszkítani!
