[Filmkritika] Hol van Anne Frank?

Különleges történelmi-fiktív animációs film került mozikba a héten. A Hol van Anne Frank? egyszerre vázolja fel a tragikus sorsú lány utolsó éveit, illetve a napló révén próbál belelesni a címszereplő el nem készült regényébe. Ari Folman rendezésében két szálon futó cselekményt követünk. A Frank család egykori búvóhelyéből kialakított múzeumban életre kel Anne fiktív barátnője és 2022-ben keresni kezdi „teremtőjét”. Olyan szituáció ez, mint amikor Süssmayr Mozart tervei alapján befejezte a Requiemet. Ezúttal Frank tervezett könyvének készítők által elképzelt világába léphetünk be. Közben a napló leírása által nyomon követhetjük a címszereplő sorsát is a negyvenes évek elejétől, egészen haláláig. Kifejezetten jól osztja meg a forgatókönyv a figyelmet a két idő- és történetszál között. A néző úgy érzi magát, mint a Keresztapa 2 esetében. A két réteg, egymással párhuzamosan futva, drámaibb olvasatot nyújt, mintha csak az egyiket követnénk lineárisan. Nem bántóak a dramaturgiai ugrások, könnyedén belemerülünk egyik-másik szituációba. Anne jelenetei a történelmi fátyol, Kitty kalandjai az utazás-tematika miatt fűződnek fantáziadús, mesés, andalító történetté, jóllehet a film sötét eseményei könnyedén megríkatják a nézőt.

(A kép forrása: Port)

A film több időszerű kérdést is felvet. Rögtön a cselekmény kezdetén kritizálja a fogyasztói világ „konzum múzeumlátogatási szokásait.” Mintha csak a katasztrófaturizmus ikonikus célpontjait idéző bazári látványosság volna a Frank család egykori rejtekhelye. Felteszik a kérdést az alkotók, hogy vajon mi, XXI. századi európaiak tisztában vagyunk-e saját múltunkkal és értékeinkkel. Beszédes, hogy jóformán minden Anne Frankról van elnevezve Amszterdam központjában, pedig ez aligha szolgál bármilyen érzelmi töltettel vagy történelmi tanulsággal korunk embere számára. A film markáns olvasatot alakít ki továbbá az idegenek és az elesettek, jelen esetben a bevándorlók helyzetéről, hogy miként kezeli őket Európa. A kritikának nem dolga az állásfoglalást értékelni, egyetlen túlzásra mégis érdemes felhívni a figyelmet: a II. világháború idején haláltáborokba deportáltak, valamint a jelenleg élhetetlen külvárosi telepekre szorult bevándorlók helyzete között túl éles párhuzamot von a mű. Ezzel együtt világos, érthető a szerző szándéka. Akármi is legyen a néző véleménye az előbbi kérdésekben, a Hol van Anne Frank? nívós, izgalmas, bájos, elgondolkodtató és érzékenyítő hatású film.